reciti könyv
Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 2, szerk. Csörsz Rumen István, Budapest, reciti, 2013.
Évszázados tapasztalat, hogy a közköltészet végeláthatatlan svédasztalát (netán bolhapiacát?) egyaránt körülállják hivatásos és műkedvelő költők, de „szűrös-gubás emberek” is, s mindenki leemel róla valamit, ami megtetszik neki. Talán le is tesznek ide ezt-azt: a közköltészet új elemeket szívhat magába a szóbeliségből, népdalokból, mondákból, közmondásokból. E kapcsolatrendszer legalább akkora (ha nem nagyobb) értékek közvetítőjévé teszi, mint amikor a műköltészet „háztáji”, gyengécske visszfényeként viselkedik.
A Doromb: Közköltészeti tanulmányok 2. kötete az előzmények szellemében, mégis új irányokból keresi a választ a fentiekre. Ezúttal e hagyomány tág határvidékére kirándulunk: az alkalmi műköltészet, az epigonizmus, a propaganda világába. A szerzők nem beszéltek össze, ám valamiért azonos vagy hasonló irányba indultak: a nyilvánosság kétarcúságát vizsgálják. Az itt közölt műhelytanulmányok szinte mind rákérdeznek: hogyan „dolgozik” egy szöveg a befogadói közösségén? Mit tehet egy populáris piacra szánt alkotás szerzője, hogy sikeres legyen? Milyen jogi következményei lehettek, s milyen tárgyi tudást közvetített egy ilyen szöveg?
A másik irányt a folklórszövegek megismerésének, s még inkább a folklórélmény tudatosításának történetisége jelenti. A reformkori értelmiségiek folklorisztikai érdeklődése nyomán kibővült a nemzeti romantika költői eszköztára. Kultsár István és Toldy Ferenc népdalközléseire, majd Petőfi Sándor és Arany János néhány alkotására ezúttal ennek a komplex hagyományrendszernek a szemüvegén át pillanthatunk. Mindig akadnak persze olyan művek, amelyek a saját korukban csak műkedvelő időtöltésképp, szórakoztató elfoglaltság során születtek, ám a későbbi korok olvasói vagy kutatói számára érdekessé válhatnak. Ilyesmiről is bőven olvashatunk a kötetben Kisfaludy Sándor egyik utánzója, illetve a kánon peremére szorult, hajdan sikeres poéta, Mátyási József újonnan előkerült kéziratai kapcsán. Az irodalom e rétegei és műfajai gyakran nem annyira önmagukért fontosak, sokkal inkább mint társadalom- és mentalitástörténeti dokumentumok, legyen szó családtörténeti vagy bűnügyi kutatásról, a ’48-as huszárként vitézkedő betyárokról, a korteskedésről mint irodalmi motivációról, vagy egy erdélyi magyar–román versfüzetkéről a XX. század elejéről.
A nyilvánosság kérdése a közköltészetben, s általában a populáris kultúrában úgy is feltehető, hogy a szövegek mennyiben „élnek” a hagyományban, s folytatnak-e vele kreatív vagy destruktív párbeszédet, kapnak-e „hátszelet” vagy „ellenszelet”. Az egyházi iskolákban virágzásnak indult magyar drámakultúra ugyancsak joggal kerül a közköltészeti kutatások látóterébe. Az ellenpólust a XX. századi szamizdatok jelentik, amelyek titkos csatornákon másolódtak, terjedtek, kijátszva a cenzúrát.
A kötet letöltése
- Teljes kötet letöltése (12,8 MB)
- Címnegyed
- Tartalom
- A Doromb második kötete elé
- Kaposi Krisztina: „Az Istenért kérlek, bocsásd el a Lázárt…” A Névtelen Comico-Tragoedia második scénájának folklorizálódása
- Nagy Andor: A brassói Mederus család története egy halotti búcsúztató tükrében
- Knapp Éva: Poema satyricum. Egy magyar nyelvű alkalmi vers és történeti háttere 1724-ből
- Nagy Krisztina: Mátyási József ismeretlen kéziratai Ferenczy István hagyatékában
- Nemesné Matus Zsanett: A Bodzafa Lantos. Kisfaludy-hatások Bodroghy Papp István műveiben
- Küllős Imola: „Hires Benke Kotsis Pál Nótája” 1818-ból. Közköltési hírverstől a betyárballadáig
- Smid Mária Bernadett: Adalékok a Gergely-napi dramatikus játékok történetéhez Ketskeméti Sámuel kézirata (1816–1826) kapcsán
- Tari Lujza: Az igazi doromb és egyéb „musika-szer”-ek Kultsár István Hazai ’s Külföldi Tudósításaiban
- Csörsz Rumen István: Kultsár István és a Hasznos Mulatságok „köznépi dall”-ai (1818–1828)
- Voigt Vilmos: Toldy Ferenc tizenöt magyar népdala
- Bognár Péter: A János vitéz közköltészeti forrásai: a hazugságversek
- Seres István: Betyárból „ostoros huszár”. Arany János Rózsa Sándor (1849) című versének háttere
- Buda Attila: A mecenatúra politikai térnyerése: célkeresztben a kortesdal
- Móser Zoltán: Egy székelyvéckei leány népdalai (1919)
- Danyi Gábor: Cenzúrán túl, nyomtatáson innen. A szamizdatok textualitása és történeti előzményei
- Summary
Tartalom
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.