Doromb

Doromb, 4.

Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 4, szerk. Csörsz Rumen István, Budapest, reciti, 2015.

Vajon mit éreztek, akik belülről ismerték a régi populáris kultúrát? Szégyenkeztek avíttas vagy csöpögős olvasmányaik, töredékesen megjegyzett dalaik miatt? Megszólták-e azokat, akiknek a kezében ponyvát vagy verses kéziratot láttak, miközben maguk is rejtegettek ilyesmit? Formálták-e a hagyományt, vagy csak kényszerből közlekedtek a litterae kopott lépcsőházában? Készen vették a szövegeket, piaci ponyvasátorban, avagy költői-írói öntudattal (esetleg iskolai kötelezettségként) fogtak a versfaragáshoz? Lehet-e szellemes egy antik reminiszcencia egy borsodi vőfélyversben, vagy az ilyesmit csak eltévedt, jelentésvesztett kultúrmorzsaléknak tartsuk? Kultúra volt-e egyáltalán mindez, avagy ellenkultúra, ál-kultúra? Értékmentés vagy a szellemi igénytelenség jele?

Érlelődik egy mondat, amelyet talán most már nem túlzás leírni. A közköltészet láthatólag már nem azt jelenti, mint a 2000-es évek elején. Nem korlátozódik a verses írott folklór történeti rétegeire, de még csak a tágabb közköltészetre, tehát a műköltői termés variálódásának, szétterjedésének tanulságaira sem.  Voltaképp megérkeztünk ahhoz az ponthoz, hogy a népköltészet analógiájára a folklór jellegű írott populáris műfajok összességét jelentse – tehát éppúgy beleértendő a prózai hagyomány, mint a versek és dalok. Így a vizsgált repertoár szélesíthető, a módszertan kölcsönösen csiszolódhat, s egyre többet tudhatunk meg a magyar prózatörténet hézagosan ismert jelenségeiről is. Ennek jegyében készült a Doromb. Közköltészeti tanulmányok 4. kötete.

Doromb, 3.

Do­romb: Köz­köl­té­szeti ta­nul­má­nyok, 3, szerk. Csörsz Ru­men Ist­ván, Bu­da­pest, re­citi, 2014.

A Do­romb so­ro­zat egy­részt ka­ta­li­zá­tora, más­részt hű tükre sze­retne lenni a szak­mai dis­kur­zus­nak, amely a ma­gyar köz­köl­té­sze­tet érinti, bár­mi­lyen irány­ból kö­ze­lít­se­nek hozzá a ku­ta­tók. Így ke­rül­het egy­más mellé for­rás­köz­lés és prog­ram­ta­nul­mány, tárgy­tör­té­neti és mű­faji át­te­kin­tés, il­letve a nép­rajz, történet- és ze­ne­tu­do­mány ide vágó ered­mé­nye­i­nek be­mu­ta­tása. A szer­kesztő leg­főbb szán­déka, hogy a kö­zös meg­je­le­nés le­he­tő­sé­gé­vel még ott is pár­be­szé­det kez­de­mé­nyez­zen, ahol ere­de­ti­leg erre nem volt esély, s a sok­fe­lől ér­kező tu­dás­ele­me­ket en­gedje egy kö­zös, de – a ku­ta­tott tárgy­hoz méltó mó­don – he­te­ro­gén, szer­ves, ön­sza­bá­lyozó, akár ön­el­lent­mon­dá­sok­tól sem men­tes ku­ta­tói iránnyá for­má­lódni.

A so­ro­zat har­ma­dik kö­te­té­hez vá­ra­ko­zá­son fe­lüli szám­ban és mi­nő­ség­ben csat­la­koz­tak a szer­zők. A név­sor ma­gá­ért be­szél: az aka­dé­miai és az egye­temi ku­ta­tó­he­lyek je­les kép­vi­se­lői mel­lett ki­váló mu­zeo­ló­gu­so­kat és egy Kossuth-díjas mű­vészt is üd­vö­zöl­he­tünk kö­zöt­tük.

Doromb, 2.

Do­romb: Köz­köl­té­szeti ta­nul­má­nyok, 2, szerk. Csörsz Ru­men Ist­ván, Bu­da­pest, re­citi, 2013.

Évszázados tapasztalat, hogy a közköltészet végeláthatatlan svédasztalát (netán bolhapiacát?) egyaránt körülállják hivatásos és műkedvelő költők, de „szűrös-gubás emberek” is, s mindenki leemel róla valamit, ami megtetszik neki. Talán le is tesznek ide ezt-azt: a közköltészet új elemeket szívhat magába a szóbeliségből, népdalokból, mondákból, közmondásokból. E kapcsolatrendszer legalább akkora (ha nem nagyobb) értékek közvetítőjévé teszi, mint amikor a műköltészet „háztáji”, gyengécske visszfényeként viselkedik.

A Doromb: Közköltészeti tanulmányok 2. kötete az előzmények szellemében, mégis új irányokból keresi a választ a fentiekre. Ezúttal e hagyomány tág határvidékére kirándulunk: az alkalmi műköltészet, az epigonizmus, a propaganda világába.

Doromb, 1.

Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 1, szerk. Csörsz Rumen István, Budapest, reciti, 2012.

A so­ro­zat nyitó da­rab­já­nak ta­nul­má­nyai a kö­zép­kor­tól a re­form­ko­rig sok­féle köz­köl­té­szeti érint­ke­zé­sekről, hát­tér­tu­dás­ról, a po­pu­lá­ris kul­túra iro­dalmi kap­cso­la­ta­i­ról tu­dó­sí­ta­nak. Ta­lán íze­lítőt ad­nak ab­ból a kör­for­gás­ból, amely száj­ha­gyo­mány és írás­be­li­ség, elit mű­vé­sze­tek és a köz­népi, fa­lusi, mező­vá­rosi, később pol­gári kö­zös­ségi mű­velt­ség kö­zött fi­gyel­hető meg. S ne gon­dol­juk, hogy csak e régi ko­rok­ban, hi­szen nap­ja­in­kig egé­szen ha­sonló fo­lya­ma­tok tart­ják ébren a po­pu­lá­ris kultúrát.

Doromb

2012-től új, évenként megjelenő tanulmánykötet-sorozatot indítottunk útjára

DOROMB. KÖZKÖLTÉSZETI TANULMÁNYOK

címmel. A sorozat önálló fórumot biztosít az élénkülő kora újkori közköltészeti kutatások módszertani, textológiai, retorika- és poétikatörténeti, irodalomszociológiai stb. tapasztalatainak átadására, valamint a társtudományokkal (néprajz, zenetudomány, könyvtártudomány stb.) folytatandó eszmecserére.

A sorozat fő profilja a XVII–XVIII. századi magyar világi populáris verskultúra, de nemcsak az anonim közköltészet, hanem a költői életművek folklorizálódása, pl. Amade László, Faludi Ferenc, Csokonai, Pálóczi Horváth Ádám, Mátyási József stb. közköltészeti kapcsolatai, a kalendáriumi és ponyvakultúra, valamint a paraszti szájhagyomány („népköltészet”) egykori felfedezésének és ismeretének dokumentumai. Örömmel vesszük a prózai műfajok, a korábbi és XIX. századi rokon jelenségek vizsgálatában született eredményeket, illetve a populáris verstermés nemzetközi hátterét, párhuzamait elemző tanulmányokat is. Szívesen közölnénk új tanulmányokat a Kárpát-medence német, román, szlovák, délszláv és neolatin közköltészetének alig ismert összefüggéseiről. Egyúttal biztatjuk a modern magyar irodalom kutatóit egy hasonló profilú kiadvány létrehozására.

A kötetek az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének reciti kiadójánál jelennek meg, ingyenesen elérhető pdf és epub formátumban, illetve néhány nyomtatott példányban a szerzők és a közkönyvtárak részére (az OTKA K 104758 sz. pályázat támogatásával).

A tanulmányok, forrásközlések stb. maximált terjedelme: 1 ív (40 000 karakter). Illusztrációk közlésére is van mód, amelyeket külön fájlonként, legalább 300 dpi felbontásban kérünk. Jegyzetelés: az Irodalomtörténeti Közlemények alapelvei szerint.

Minden tanulmányhoz 1 bekezdésnyi angol nyelvű rezümét is kérünk. A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy válogasson a beérkezett írások közül.

A 2014. évi kötetbe szánt tanulmányokra vonatkozó regisztráció (témamegjelölés és rezümé): 2014. április 15., a cikkek beküldési határideje: 2014. szeptember 15.

A szerkesztőség emailje: doromb.​kozkolteszet@​gmail.​com

Megtisztelő együttműködésüket előre is köszönjük, üdvözlettel,

Csörsz Rumen István

(OTKA K 104758 témavezető, szerkesztő)

MTA BTK ITI, XVIII. századi osztály

No tags for this post.

§ One Response to Doromb

Vélemény, hozzászólás?