recenzió

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 9. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

A közköltészet metaforái a Doromb szerkesztőjének köszönhetően az elmúlt évtized leforgása alatt kitörtek a kémiaszertárból. Már nemcsak a közlekedőedények ágai, a rendező-pályaudvarokra befutó és ott új szerelvényeket alkotva láncszerűen összekapcsolódó tehervagonok miatt, vagy a mementóként megkövesedett pompeji házak zárványai láttán, hanem a cornwalli partszakasznál szárazra vetődő LEGO-darabok kapcsán is a közköltészet juthat eszünkbe, hála Csörsz Rumen István kreativitásának és analitikus elméjének.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Csörsz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 7. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2019.

A 21. századi humántudományi interdiszciplinaritásnak van legalább két, egy külső és egy belső nézőpontja. A kívülállók részéről – évtizedek óta hangoztatott, pontosabban jobbára pályázati értékelésekben, kutatásfinanszírozási döntések kapcsán elmorgott – sztereotip kritikai fordulatnak számít, hogy – főként természettudományos és/vagy élettudományos perspektívából – a bölcsészettudományok saját, belső összefogódzásai nélkülözik a tudományköziség emelkedett többletjelentését, és az abban résztvevő kutatók korántsem nyerik el a tudományos határátlépéssekkel más esetben együtt járó, néha heroizált, de mindig ünnepelt, megdicsért státust és visszhangot.
» Tovább a teljes szövegre «

Наталья Доброхотова-Майкова и Владимир Пятницкий. „Лев Толстой очень любил детей…”: Анекдоты о писателях, приписываемые Хармсу. Pед. Софья Багдасарова. Москва: Бомбора, 2020.

2020 nyarának végén a művészettörténész Szofja Bagdaszarova kezdeményezésére és szerkesztésében jelent meg Moszkvában a „Lev Tolsztoj nagyon szerette a gyerekeket…”: Írókról szóló anekdoták, amelyeket Harmsznak tulajdonítottak című kötet. A kiadvány számos célja közül az egyik az volt, hogy a nagyközönség végre a valódi szerzők neve alatt, fakszimile kiadásban – az eredeti kézírásos szöveget a hozzátartozó illusztrációkkal együtt bemutatva –, részletes kommentárokkal felszerelve ismerhesse meg azokat az irodalmi anekdotákat, amelyek az 1970-es évek közepétől a késő szovjet szamizdatban hatalmas népszerűségnek örvendve kezdtek el terjedni, és amelyek a internet korai időszakában – immár nem tiltott, de nyomtatásban nem hozzáférhető szövegként – különböző, irodalmi magánoldalakon, online könyvtárakban váltak ilyen-olyan formában elérhetővé.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Világi énekek és versek, B. P. 1800. Sajtó alá rendezte, az előszót és  a jegyzeteket írta Küllős Imola, ReTextum 7, Budapest: reciti, 2018.

Küllős Imolát vagy bármelyik művét értékelni igazán hálátlan feladat, hiszen munkásságát számtalan alkalommal méltatták már teljes joggal, s így a kései recenzens számára kevés újszerű kimondásának lehetősége jut.

Küllős Imola életművének perspektívája kellően széles ahhoz, hogy több társtudomány, így mindenekelőtt az irodalomtörténet és a zenetudomány számára is felkínáljon további gondolkodási lehetőségeket. Haszonnal forgathatják munkáit a történettudomány különböző ágának művelői, a történeti antropológusok,  a mentalitás- és társadalomtörténészek is.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Csörsz Rumen István, A kesergő nimfától a fonóházi dalokig: Közköltészeti hatások a magyar irodalomban (1700–1800), Budapest, Universitas, 2016 (Irodalomtudomány és Kritika. Tanulmányok).

A magyar közköltészet kutatása az utóbbi két évtizedben egyszemélyes, majd kétszemélyes projektből jelentős, több tucat embert – kit tartósabban, kit csak alkalmi jelleggel – foglalkoztató vállalkozássá nőtt, ami termékenyítően hat az irodalomtörténet mellett a néprajz, a zenetudomány és a művelődéstörténet területeire is. A kutatók e csoportja a közköltészetnek az irodalomtörténet folyamatában betöltött szerepén túl feltárja a 17–19. század művelődésének bonyolult társadalmi hálóját is. Az irodalom létmódjainak bemutatásával a társadalom szélesebb rétegeinek művelődésére, elsősorban a vidéki középréteg sajátos kulturális viszonyaira világítanak rá.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Doromb: Közköltészeti tanulmányok 2, szerk. Csörsz Rumen István, Budapest, reciti, 2013.

A Doromb 2. kötetét alkotó tizenöt tanulmány a közköltészetet olyan fajta kulturális praxisként kezeli, amely – időbeli szóródását (a 17. század legelejétől a 20. század második feléig) vagy a kultúra egészén belül betöltött helyét és funkcióját tekintve – meglehetősen változatos jelenség, s éppen ezért nagyon nehezen behatárolható.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 3, szerk. Csörsz Rumen István, Budapest, reciti, 2014.

Mindenekelőtt örömömnek kívánok hangot adni: abbéli örömömnek, hogy jelen kötet létrejött. Átolvasva a harmadik, minden eddiginél vaskosabb gyűjteményt, az a közköltészeti kutatások beérkezettségének benyomását kelti, a téma iránti egyre fokozódó, és egyre szélesebb körű érdeklődésről ad számot. Másfél évtizede figyelem félig bennfentesként, félig kívülállóként Küllős Imola és Csörsz Rumen István szövegfeltáró és kutató vállalkozását, kitartásuk, szinte fanatikus elkötelezettségük mindig is nagy tiszteletet ébresztett bennem.
» Tovább a teljes szövegre «

autoreferátum

Közköltészet, 2, Társasági és lakodalmi költészet, s. a. r. Csörsz Rumen István, Küllős Imola, Budapest, Universitas, 2006 (Régi magyar költők tára, XVIII. század, 8), 746 + VIII l.

Mindig kikerekedett szemmel nézem a Mikrokozmosz – A füvek népe című francia természetfilmet vagy Attenborough Élet a növények között című sorozatát. A gyönyörű képsorok az aljnövényzet élővilágáról szólnak, rovarok és puhatestűek, valamint növények szimbiózisáról. Szabad szemmel alig látható lények és nagyobb, ám figyelemre csak ritkán méltatott társaik együtt alkotnak itt mikrokozmoszt, saját törvényekkel és önszabályozással.
» Tovább a teljes szövegre «