recenzió

Sepsi Enikő és Maczák Ibolya, szerk. Pilinszky János színházi és filmes víziója ma. Károli Könyvek tanulmánykötet. Budapest: L’Harmattan Kiadó, 2022.

Pilinszky János drámaírói tevékenységéről, színpadra szánt alkotásairól hiánypótló tanulmánykötet jelent meg 2022-ben, egy évvel Pilinszky János születésének századik, halálának negyvenedik évfordulóját követően. A centenárium számtalan lehetőséget nyújtott a költő œuvre-je iránt érdeklődők számára, többek között a Károli Gáspár Református Egyetem is megemlékezett a kettős évfordulóról – együttműködésben a Petőfi Irodalmi Múzeummal, a Nemzeti Színházzal, a Csokonai Színházzal, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézettel, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemmel – a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával.Jelen írás a kétnapos tudományos konferencia tanulmánykötetével foglalkozik, s az esemény egyik különlegességeként érdemes megjegyeznünk, hogy a második napja épp a költő születésnapjára esett. Noha Pilinszky költőként vált ismertté, fontos hangsúlyozni dráma- és kritikaírói tevékenységét, illetve a tényt, hogy valamennyi művészeti ág hatással volt írásművészetére. Ezen a ponton érdemes hangsúlyozni, hogy gyakran kérdezték Pilinszkytől, miért ír olyan keveset. A kérdés költői tevékenységére vonatkozott, ezért még érdekesebb, ha drámaírói oldalát vizsgáljuk, hiszen csupán négy drámáját elemzi a szakirodalom. Pilinszky színpadra szánt szövegeinek megformálása jelentősen eltér a klasszikus dráma kompozíciós elveitől. Nincsenek drámai hősök, nincs bonyodalom, a diskurzust pedig a szereplők monológjai váltják fel, ami még tovább tágítja az értelmezési lehetőségeket.

Ha az olvasó belelapoz a kötetbe, a megszokott tanulmányokon és az absztraktokon túl Pilinszky művészeti érdeklődésének is megfelelően találkozhat gazdag képanyaggal, mi több, a konferenciához kapcsolódó filmanyaggal, amelyet QR-kódokon keresztül érhet el. A kötetben található tíz tanulmány mellett a konferencián elhangzott kerekasztal–beszélgetés hanganyagának szerkesztett átirata is olvasható, így például azokkal a Pilinszkyhez köthető kortárs versekkel is megismerkedhetünk, amelyeket maguk a szerzők adtak elő és kísértek kommentárokkal, melyekben elmondták, hogy műveik miért és hogyan kapcsolódnak az ünnepelt költő életművéhez. A beszélgetés Sepsi Enikő irodalom- és színháztörténész vezetésével zajlott, aki jelen kötet szerkesztője is Maczák Ibolya mellett.

Sepsi Enikő a kötet első tanulmányában a Pilinszky költői színházára tett hatásokat vizsgálja. Elemzése a wilsoni rituális színház hatásmechanizmusától Simone Weil mozdulatlan színházán át Pilinszky papírszínházáig terjed. A kötet egyik különlegessége, hogy bár külön olvasható minden elhangzott előadás, bizonyos mértékben egymásra is reflektálnak, ami segítséget nyújthat a tanulmányok mélyebb megértésében, valamint hidat képez az előadások közt is.

Szerkezetét tekintve talán a legkülönlegesebb Visky András írása, aki az ünnepi konferenciához is szorosan kötődő, dialógusos formába öntötte a Beszélgetések Sheryl Suttonnal című Pilinszky-művet. Értelmezési kerete Roman Ingarden strukturalista filozófiája és Peter Szondi drámaelmélete. A tanulmányban a Mester és a Tanítvány beszélget Pilinszkyről mint költőről és mint drámaíróról. A szöveg végén a szerző a Tanítvány szerepébe helyezkedve táblázatba foglalva végez mellékszöveg-elemzést, melyben a Pilinszky-műből kiragadott idézetek dramaturgiai funkcióit mutatja be.

A következő tanulmányban Iványi Bence Heidegger és Gadamer hermeneutikája nyomán vázolja fel Pilinszky színházesztétikai elképzeléseit. Tanulmányában hangsúlyozza, hogy Pilinszky drámai szövegkísérletei mindmáig nem váltak a magyar színházi gyakorlat részévé, valamint arra is felhívja az olvasó figyelmét, hogy Pilinszkynek a jelenlét színházához kapcsolódó víziója sem épült be a hazai színházi életbe. 

Dosztojevszkij életműve, különösen a Bűn és bűnhődés című regény különleges szerepet játszott Pilinszky életében és írásművészetében is egyaránt. Prontvai Vera A metafora liturgiája című tanulmányában azt a tézist vizsgálja, hogy a Vidnyánszky Attila színházi rendezéseiben megjelenő Krisztus-ábrázolás és Pilinszky színházi víziója között kimutatható–e hatástörténeti összefüggés. A tanulmány szerzője Vidnyánszky Bűn és bűnhődés című, Szentpéterváron rendezett előadását a krisztusi tanítás színpadon történő modernizálásának példájaként említi. A címben is említett metafora a Krisztus-metafora vizsgálatát jelenti, valamint a Prontvai-szöveg gondolatmenetének fontos kiindulópontja Pilinszky azon meggyőződése, miszerint saját írásainak a szentmise struktúráját kellene követniük.

Pilinszky írásművészetének egyik jelentős képe az antilop. Később Nemes Nagy Ágnes magát a költőt is úgy emlegette, hogy „ritka volt mint egy fehér antilop” (János Pilinszky, The Desert of Love: Selected Poems by János Pilinszky, England, 1989, 73.). A kötet következő tanulmányában Maczák Ibolya három motívumnak, az antilop, a tükör és az őrült lány képének változatait és összefonódását vizsgálja. Tanulmányában külön figyelmet szentel a motívumok filológiai kapcsolatának vizsgálatára Kurtág György zenei kompozícióiban és Pilinszky írásaiban. Fontos azonban megjegyezni, hogy Kurtág nem Pilinszky szövegeit vette alapul, hanem Bálint István Négy capriccio verseit. Maczák Ibolya tanulmánya a legtökéletesebb példa arra, hogy számos művészeti ág hatással volt Pilinszky írásművészetére.

Hernádi Mária a Gyerekek és katonák című darab tér-idő viszonyait elemzi. Tanulmányának első fejezetében az osztott színpadi tér valamint a kétféle idősík részletes bemutatása mellett kitér a létsíkokra, amelyekben a Kisfiú mozog. A tanulmány második fejezete a szereplők világát elemzi, vagy ahogy a költőt is idézi, a „kreatúrák” determinált peremhelyzetét.

A tanulmánykötet következő szerzője Horváth Zsuzsa, aki Pilinszky színházról való gondolkodását, alakulásának történetét vizsgálja. Kiindulási pontja két színházzal kapcsolatos Pilinszky-elmélkedés. Fontos hangsúlyozni, hogy a két elmélkedés között eltelt tíz év, ugyanis ezt az időintervallumot vizsgálja a szerző és von le következtetéseket Pilinszky korai színházképéről.

N. Mandl Erika két főcsapás mentén vizsgálja Pilinszky János kapcsolatát a színházzal. Tanulmányának első fejezetében Pilinszky színházról alkotott képét vázolja fel publicisztikája tükrében, a tanulmány második részében hatástörténeti vizsgálatot végezve az olvasó elé tárja, hogy milyen hazai színházi hatások érték a költőt, illetve a költő színműveinek kortársaira tett hatására is kitér. Ezen a ponton fontos megemlíteni Kornis Mihály Kozma című darabját, hiszen lényeges dramaturgiai emelek kötik Pilinszky János Gyerekek és katonák című drámájához. Ilyen kortársi hatás Kornis művére a síremlék-dramaturgia, amely a két világháború után vált tipikussá a magyar drámairodalomban.

A Pilinszky Jánosról fennmaradt felvételek mindegyike őrzi a költő jellemének egy bizonyos szegmensét, egyéniségét pedig gyakran nevezték arkangyalszerűnek. Kemény Aranka olyan filmfelvételeket mutat be dolgozatában, amelyek Pilinszky képét őrzik. A felvételek típusuk szerint játék-, dokumentum- és képzőművészeti filmek, tudósítások, illetve családi és baráti körben készített privátfilmek. A tanulmány időrendi sorrendben mutatja be a felvételeket a legkorábbitól kezdve a legutolsóig, azaz 1969 és 1980 közötti anyagokat ismerhet meg az olvasó. A felvételeket részletekbe menően, snittenként mutatja be és elemzi, az anyagokhoz való hozzáférésben, olykor elemzésben és értelmezésben pedig a költő hozzátartozói is részt vettek, ami még személyesebbé teszi a tanulmányt.

A Pilinszky-oeuvre egyik jellegzetessége a tömörség, gyakori a költői elcsendesedés. Sebők Melinda a csend esztétikáját járja körül tanulmányában, Pilinszkyt mint lírikust és drámaírót egyaránt megvizsgálva. A tanulmány számos példával támasztja alá a csend poétikájának jelentőségét az életműben. A hangtalanság megjelenik a meghiúsult kommunikációban, a törékeny ürességben, megmutatkozik mint a magányos individuum kataklizmája és mint enyhet adó megnyugvás.

… csak azt az egyet tudhatnánk, hogy

végül is megtörhetjük-e,

nem a magunkét, a másik magányát;

az áldozatét, aki fél,

a gyilkosét, ki nem érzi, hogy ölt!

azét, ki már nem is mer tudni rólunk …

Summary

In 2021, a conference was organized at Károli Gáspár University of the Reformed Church in Hungary for the 100^th anniversary of the birth of Hungarian poet János Pilinszky. The conference volume contains the papers originally presented at the conference and the presentations held by professors, researchers, university students, and PhD students. Contemporary poets were also involved in the conference beside the researchers, reciting their own works connected to the Hungarian poet. Through a close reading and interpretation of a wide variety of aspects, I believe the volume can be of use to both students and researchers. Furthermore, the sections are linked and refer to each other, with the authors expressing their point of view on Pilinszky’s concept of theatre.

Tagged evangéliumi esztétika, Pilinszky János, színház, tanulmánykötet