könyvismertetés

Veronika Čapská. Mezi texty a textiliemi: (Swéerts-)Šporkové, textové praxe a kulturní výměna na přelomu baroka a osvícenství (Dolní Břežany: Scriptorium, 2016).

Veronika Čapská a prágai Károly Egyetem Humán Tudományok Kara Általános Antropológia Tanszékének szakasszisztense, fő kutatási területe a kora újkori történeti antropológia, a fordítás és a társadalmi nemek története (gender history). 2016-ban jelent meg a Mezi texty a textiliemi: (Swéerts-)Šporkové, textové praxe a kulturní výměna na přelomu baroka a osvícenství (Szövegek és szövetek között: A [Swéerts-]Špork család, szöveggyakorlat és kulturális változás a barokk és a felvilágosodás határán) című monográfiája. A szerző az egyaránt a texere (texo 3) szótőből eredő szöveg és szövet szavak hangsúlyozásával már a címben érzékeltetni kívánja a (Swéerts-)Špork család nőtagjainak a szövegek megalkotásában és a szövetek létrehozásában megragadható kettősségét. A család több generáción át folytatott fordítói, kiadói és patrónusi tevékenysége a cseh irodalomtörténet számára nem ismeretlen. Pavel Preiss 2003-ban hatszáz oldalas monográfiát adott ki František Antonín Špork a barokní kultura v Čechách (František Antonín Špork és a barokk kultúra Csehországban) címmel, amelyben történeti szempontból mutatja be a Špork család tevékenységét, hangsúlyozza František Antonín Špork társadalmi berendezkedéssel szembeni kritikus hozzáállását, ami miatt a család tulajdonában lévő nyomdát elkobozták és hitbéli tévelygéssel vádolták meg a családfőt. Antonín Ignác Hrdina Kacířský proces s hrabětem F. A. Šporkem v právně-historickém a teologickém kontextu (A František Antonín Špork elleni tévtani eljárás jogtörténeti és teológiai kontextusban) címmel 422 oldalas monográfiát szentelt az eretnekséggel vádolt Špork perének. Amint a felsorolásból látható, a Špork családdal több szempontból foglalkoztak a téma kutatói, a könyve megírásakor Čapská feltételezhetően ezért mellőzött minden alapvető adatot a családdal és a művekkel kapcsolatban. Olyan olvasóközönséggel számolt, amely jól ismeri a családi kapcsolatokat és azokat a műveket, amelyek miatt eretnekséggel vádolták meg Šporkot.

A bevezetést követően hét fejezetben mutatja be a család több generáción át folytatott fordítói, kiadói és patrónusi tevékenységét. A (Swéerts-)Šporkovské prostředí jako laboratoř textových praxí (A [Swéerts-]Špork család környezete mint a szöveggyakorlat laboratóriuma) című fejezetben a szerző összefoglalja az elkövetkező fejezetekben tárgyalt nemzetségi reprezentációs folyamatokat és azokat a szociokulturális tényezőket, amelyek a fordítások létrejöttét eredményezték. Jan Špork (1600–1679) a fehérhegyi csatában, a harmincéves háborúban és a törökök elleni harcokban tanúsított magatartásáért és a császár iránti feltétlen hűségéért 1647-ben nemesi rangot és csehországi birtokokat kapott. A család felemelkedése során újabb birtokokat sikerült megszerezni, így került a tulajdonukba a későbbi birtokközpont, Lysá nad Labem is. Jan fia, František Antonín Špork (1662–1738) folytatta apja törekvéseit, szerencsés és kedvező házasságokat kötött, amelyek a család további gazdagodását eredményezték. Második házasságából három gyermeke született, Marie Eleonora (1687–1717), Anna Kateřina (1689–1754) és Johann František Antonín Josef Adam (1699). A fiúörökös korai halála arra sarkallta František Antonínt, hogy leányai neveltetésére és nyelvekben (német, francia és cseh) való jártasságukra nagy hangsúlyt fektessen. Leányai apjuk szorgalmazására kezdték el a fordítói munkát, amely a család reprezentációját és az uralkodói udvar figyelmének a felkeltését szolgálta. Čapská elődei kutatásaitól eltérően nagy hangsúllyal állítja, hogy a család több generáción átnyúló törekvése az udvarba való bejutást szolgálta volna. Annak ellenére vélekedik így, hogy František Antonín Špork szinte egész életében a tetszése szerint kiválasztott és gyakran katolikus szempontból nem problémátlan gondolatokkal vádolt könyveket fordíttatott le és adott ki.

A családfőnek a család fennmaradása érdekében az idő előrehaladtával be kellett látnia, hogy fiatalabb lányát, az eredetileg szerzetesnői pályára szánt, ám a fogadalomtételig még nem jutott Anna Kateřinát hozzá kell adnia unokatestvéréhez, František Karel Swéerts-Šporkhoz (1688–1757). A házasságkötést követően már Anna Kateřinának és férjének kellett gondoskodnia a család folytonosságáról és reprezentációjáról. Az ifjú arának ezt követően már nem nyílott alkalma fordítások készítésére, ehelyett mecénási tevékenységet folytatott, és közreműködött azoknak a kegyességi könyveknek a kiválasztásában, amelyeket a későbbiekben az apácák és papi személyek lefordítottak. Mindeközben férjét birtokainak gazdaságosabbá tétele foglalkoztatta, ennek köszönhetően kiterjedt levelezést folytatott gazdatisztjeivel újfajta gazdálkodási módszerek bevezetéséről és hatékonyságáról.

A Překládání ve „věku krásných nevěrnic” a tradice neviditelného překladatele (A fordítás „a szép hűtlenek korában” és a láthatatlan fordító hagyománya) című fejezetben a szerző nagy hangsúlyt fektet a fordítási folyamatok leírására: a mű kiválasztását vezérlő megfontolásokra, a fordítás módjára (az eredeti mű és a fordítás közötti különbségekre) és a művek kinyomtatására. Ugyanebben a fejezetben kerül elő a láthatatlan fordító fogalma, amelyet a szerző a fordítások mögött rejtőző személyekre használ, akik valamilyen módon beleavatkoztak a fordítások végleges szövegébe.

A 18. században megszokott gyakorlat volt a nemesi ifjak tanulmányútra küldése. A nemesi származású leányok felkészítésének azonban elterjedtebb formája volt a kolostori környezetben való neveltetésük. František Antonín Špork fontosnak tartotta leányai neveltetését. Legidősebb leányát, Marie Eleonorát magával vitte Rómába, amit női tanulmányútnak is lehet tekinteni. Marie Eleonora alig töltötte be a tizennegyedik életévét, amikor apja szorgalmazására a genfi kálvinista, Bénédict Pictet Tractat wider die Gleichgültigkeit derer Glauben című művét francia nyelvből németre kezdte fordítani, amelyet végül a kolostorba vonulását követően fejezett be. Az annunciáták rendjének növendéke lett, majd a későbbiekben fogadalmat tett. František Antonín fiatalabbik leánya, Anna Kateřina tizenhárom évesen a sonnenburgi bencés kolostorban kezdte el a fordítást. Apja levélben irányította a fordítási munkálatokat, az elkészült szövegeket pedig elolvasta és javította. Az első, francia nyelvből német nyelvre fordított imádságoskönyve Christlicher Morgen- und Abendstern címmel jelent meg 1703-ban, majd bővített kiadásban 1704-ben. Ebben az időszakban Marie Eleonora rövid időre szüneteltette a fordítást. Feltételezhetően az új konvent létrehozása körüli problémák és a Csehországba való átköltözés gátolta a munkában. Az apa végül kolostort építtetett Choustníkově Hradištěn, ahol leánya a rendtársaival együtt letelepedett. Ebben az átmeneti időszakban nagy hatást gyakorolt Marie Eleonorára Ávilai Szent Teréz élete és meditációi. Robert Arnauld d’Andilly Les Sept Méditations de Ste Thérèse sur le Pater című fordítását használta fel saját fordítása elkészítéséhez, lefordította Szent Teréz a hét egy-egy napjára rendelt hét meditációját, amelyekhez egy nyolcadikat csatolt. František Antonín Špork sajátos kapcsolatot tartott fenn idősebbik leányával: annak ellenére, hogy a rend regulái szigorúan szabályozták az apácák szülőkkel fenntartható kapcsolatát, Špork igényt tartott a kolostorba való szabad bejárásra és a leányával való személyes kapcsolattartásra. Az újonnan alapított kolostor anyagilag függött Šporktól, és a rend helyzetének csehországi stabilizálódása is tőle volt remélhető, ezért engedményeket tettek a nagyvonalú támogató részére. Ennek hatására a rendtagok gyakori tevékenységévé vált a kijelölt szövegek lefordítása, parafrazeálása. Marie Eleonora 1717. január 26-án elhunyt, a fordítások elkészítése és kiadása azonban nem maradt abba, hanem több évtizeden keresztül folytatódott. Az annunciáták rendjének csehországi megtelepedése és a Špork család támogatása a renden belüli szokások megváltozását eredményezte: megszokott gyakorlattá vált a szövegekkel való munka, a fordítások elkészítése és a lelki szükségletek figyelembevételével a szövegek naprakésszé tétele.

Az Objednavatelství textů rodové reprezentace (Nemzetségi reprezentáció a megrendelt szövegek által) című fejezetben a szerző ismerteti az alkalmi prédikációk társadalomban betöltött szerepét és a Špork család reprezentációs törekvéseit, amelyek a családtagok halotti beszédeinek elkészíttetésében is tetten érhetők. Jan Špork 1679-ben bekövetkezett halálát követően Kašpar Vojtěch Schilling, František Antonín 1738-as halálát követően Adam Wels mondott halotti prédikációt. Anna Kateřina és férje, František Karel halálát követően három prédikációt készített a nemesi pár tiszteletére a család udvari prédikátora, Gregor M. Zink. A Jan Špork fölött megtartott halotti prédikáció lehetőséget adott Schilling számára, hogy hangsúlyozza a család alapítójának katonai sikereit a harcmezőn és a Habsburg udvarhoz való feltétlen hűségét. Ez volt az első reprezentatív összefoglalása a család nem nemesi származású alapítója életrajzának, amelynek elkészítésével az örökös bízta meg a prédikátort, és még az apa halálának évében (1679) kinyomtatásra került. František Antonín halálakor leánya a jezsuita Adam Welst bízta meg a beszéd megtartásával. A prédikátor többször hivatkozik a személyes kapcsolatára az elhunyttal és a halott biográfiájára, amely alapul szolgált beszéde megírásához. A halotti beszédben hangsúlyosan megjelenik, hogy František Antonín folytatója volt apja családalapítói tevékenységének, azonban nem hadi erényeivel, hanem jótékonyságával, a kegyességi könyvek iránti feltétlen szeretetével és kiadásuk támogatásával kívánta öregbíteni a család jó hírét. A kegyes motivációk hangsúlyozására azért volt szükség, mert az elhunyt támogatásával a katolikus tanokkal nem egyező tartalmú könyvek is megjelentek, és a báróra olykor az eretnekség árnyéka vetült. Ennek a gyanúját az örökösök szerették volna gyengíteni és eloszlatni, annál is inkább, mivel Anna Kateřina és férje, František Karel folytatói voltak a könyvkiadási tevékenységnek. A nemesi pár bizalmas tanácsadói és gyóntatói szervita papok, Wilhelm M. Löhrer (1669–1750) és Gregor M. Zink (1708–1770) voltak, akik a család udvari gyóntatóiként bekapcsolódtak a könyvek kiválasztásába, reprodukciójába és kiadásába. Zink három prédikációt készített a Špork család tiszteletére, kettőt Anna Kateřina, egyet pedig František Karel halálának az évfordulójára. Anna Kateřina 1754. május 19-én hunyt el, az első emlékbeszéd egy évvel később, 1755. május 12-én lett megtartva a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett templomban Lysá nad Labem városában. A beszéd bevezető részében az elhunyt őseinek érdemeit méltatja, ezt követően Anna Kateřináról mint törekvéseik folytatójáról, a jótékonyságban mindenki előtt járó személyről beszél. Nagy hangsúlyt kap a mecénási tevékenysége, amely apja haláláig csak annak árnyékában folyt, ám halálát követően nyilvánosan folytatódott. A második prédikációt 1756. május 19-én tartották meg ugyanott. A beszédet a prédikátor az elhunyt fiának és a nemesi család örökösének, Jan Kristián Swéerts-Šporknak ajánlotta. Anna Kateřinát a Példabeszédek könyvének nőalakjaihoz hasonlította, mivel erős volt és keresztényi módon vezette háztartását. František Karel 1757. november 30-án hunyt el. Nejéhez hasonlóan az ő megemlékező halotti prédikációját is egy évvel halálát követően, november 29-én tartották meg. A prédikátor részletesen ismertette hallgatóságával František Karel életpályáját. Apja Szatmár váránál esett el. Családja papi pályára szánta, azonban otthagyva a papi pályát katonának állt, és részt vett a spanyol örökösödési háborúban. 1712-ben, a család érdekeinek megfelelően – pápai engedéllyel – feleségül vette unokatestvérét, Anna Kateřinát. Zink nem csak a halotti beszédek készítésével foglalkozott. Még František Karel életében elkezdte írni Anna Kateřina lelki biográfiáját, amely 1759-ben került kiadásra Jan Kristiánnak dedikálva. Itt abból az előfeltevésből indult ki Zink, hogy Anna Kateřina mindig erkölcsös volt, és egész életében a lelki növekedésre törekedett. A prédikátor lelki folyamatok leírására helyezte a hangsúlyt, nem tartotta fontosnak a külső élettények rögzítését. Noha az asszony tíz alkalommal volt viselős, kizárólag a két életben maradt örökös megnevezésére szorítkozott. Zink František Karel biográfiáját is elkészítette, amelynek szövege szorosan kapcsolódik Anna Kateřina lelki életrajzához. A férjet megtért bűnösként ábrázolja a prédikátor, akinek a számára a felesége volt az ájtatos példa és tükör, amely szerint életét irányíthatta.

A Patronace drobné devoční literatury a emocionalizovaná zbožnost (Kisebb kegyességi irodalom támogatása és érzelmes ájtatosság) című fejezetben a szerző ismerteti a rövidebb terjedelmű kegyességi munkák terjesztésének körülményeit. Ezek a könyvek a szélesebb olvasóközönség számára készültek, úgy tekintettek rájuk, mint amelyek különösen alkalmasak a női olvasók számára. Anna Kateřina és udvari lelkésze, Löhrer aktívan részt vettek a könyvek lefordításában, kiadásában és adományozásában. Špork asszony megmaradt levelei kiterjedt és hosszú időn át fenntartott támogatói kapcsolatot mutatnak papi személyekkel és kolostorokban élő apácákkal, akik ajándékokkal hálálták meg a könyveket, például a kolostorban készített szövetekkel.

A Psaní ekonomických preskriptivních textů a hledání morální ekonomie (Preskriptív gazdasági szövegek létrehozása és morális gazdasági rendszer keresése) című fejezetben Čapská František Karel gazdasági útmutató szövegeit tekinti át. A 18. században megszokott gyakorlat volt, hogy az arisztokrácia nem foglalkozott a birtokok irányításával, hanem megbízott hivatalnokok végezték ezeket a feladatokat. Ezzel szemben František Karel a házasságkötését követően átvette apósától a birtokok irányítását, és valódi gazdálkodásba kezdett. Fontos volt számára, hogy gazdasága megfelelő módon működjön, ezért kiterjedt levelezést folytatott gazdatisztjeivel, akiknek pontos utasításokat adott a gazdaság irányításával kapcsolatban, beszámolót várt az elvégzett feladatokról és eredményekről. A gazdálkodást illetően morális és vallási megfontolások, az alávetettekkel szembeni kötelezettségek is erőteljesen előkerülnek. Gazdasági útmutatói meghaladták korukat, ötvözték magukban a báró tapasztalatait és a korszak legkorszerűbb szakirodalmát.

Veronika Čapská bevezetésében azt a célt tűzi ki maga elé, hogy Marie Eleonora és Anna Kateřina életén keresztül szemlélteti azt a rendhagyó kettősséget, amely szövegek és szövetek létrehozásában és megalkotásában tetten érhető. Ez a kettősség azonban a monográfia egészére nem jellemző. A szövegekről, illetve azok fordításáról, adaptálásáról, parafrazeálásáról és kiadásáról sok mindent megtudunk, de szövetek elkészítéséről, ajándékozásáról, a szövegek és szövetek közötti párhuzamról a bevezetésen és az utolsó fejezeten kívül nem igazán olvashatunk. Úgy vélem, erőteljesebb szervezőeleme a monográfiának az egyes fejezetekben különböző aspektusokból elbeszélt, generációkon átívelő karrierlehetőségek bemutatása, mint a szövegek és szövetek párhuzamára épülő 18. századi női szerepek szemléltetése. Čapská monográfiája mégis hiánypótló munka, mivel unikális módon a fordítás folyamatának leírásán túl a fordítások szövegét, nyelvezetét, az eredeti műtől való eltéréseit, a fordítók egyedi stílusát és exemplumhasználatát is vizsgálat tárgyává teszi. A cseh irodalomtörténetben már jól ismert szövegek elemzésén túl közreadja Anna Kateřina a sonnenburgi apácákkal folytatott levelezését. Ezek a levelek számos részletre világíthatnak rá a család mecénási szerepértelmezésével kapcsolatban, amelyek a későbbi kutatás számára fontosak lehetnek és pontosíthatják a családról kialakított képet.

A szerző az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete
Reneszánsz Osztályának tudományos segédmunkatársa

Summary

Veronika Čapská’s monograph Mezi texty a textiliemi: (Swéerts-)Šporkové, textové praxe a kulturní výměna na přelomu baroka a osvícenství provides an introduction to the production and reproduction of texts by the (Swéerts-)Špork family in the 18^th century. They were a newly created noble family in the Provinces of the Czech Crown. František Antonín count Sporck (the head of the family) wanted to elevate his family’s position with the production and reproduction of texts. His purpose with this process, which lasted through two generations, was to integrate his family into the local aristocracy and facilitate their acceptance in the royal court. His daughters translated texts of piety from French into the German language. František Antonín did not have a son, so his younger daughter Anna Kateřina Sporcková had to continue his efforts. To do so, Anna Kateřina and her husband patronized and supported several printers and publishers.

Tagged családtörténet, cseh barokk, nemzetiségi reprezentáció, társadalmi nemek története