könyvismertetés

P. Vásárhelyi Judit, szerk. A reformáció könyvespolca: Reprezentatív kiadványok Magyarországon a reformáció korában. A Magyar Könyvszemle és a Mokka-R Egyesület füzetei 9. Budapest: Argumentum Kiadó–Országos Széchényi Könyvtár, 2017.

Az Országos Széchényi Könyvtár 2017 októberében, a reformáció jubileumi esztendejében speciális tematikájú nemzetközi konferenciát rendezett. A reformáció könyvespolca cím sokféleképpen értelmezhető. A reformáció korában keletkezett jelentős művek, maradandó értéket létrehozó szerzők, termékeny nyomdák, a korszakra jellemző műfajok beletartozhatnak abba a virtuális gyűjteménybe, amelyet a reformáció könyvespolcának tekinthetünk. Tehát a magyarországi tudományos intézmények, a Szlovák Nemzeti Könyvtár és az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltára munkatársai a fent jelzett témakörhöz tartozóan szabadon választhatták meg előadásuk tárgyát és hozhattak létre egy sokszínű, ám mégis tartalmilag egységet képező kötetet.

A túrócszentmártoni (Martin) Matica Slovenská kutatója, Klára Komorova előadása Luther műveinek 16. századi kiadványai a szlovák könyvtárakban és possessoraik címében kissé pontatlan, nem kiadványokról, hanem kiadásokról van szó. Előadása a Szlovákia területén fennmaradt 16-dik századi nyomtatványok általános katalógusa című projekten alapul, amelynek eddig 11 kötete jelent meg. A szlovákiai könyvtárakban Luther műveinek 29 német nyelvű és 19 latin nyelvű korabeli példánya maradt fenn. A possessorok között megtalálhatunk olyan nevezetes személyiségeket, mint Thurzó György (1567–1616) nádort vagy a máig beazonosítatlan Wereswari Gáspárt, aki teljes Luther-kiadással rendelkezett, supralibrosa és saját kezű tulajdonosi bejegyzése is fennmaradt. A rejtélyes könyvgyűjtő esetében az is magyarázatra szorul, hogy az egyik illusztrációként közölt supralibros az 1552-es évszámot mutatja, a másik saját kézírásnak vélt bejegyzés (ezen a kötésen is van supralibros) 1609-ből származik. A korabeli várható élettartamot ismerve ötvenöt év túlságosan hosszú idő egy folyamatos könyvgyűjtő pálya esetében. Thurzó György könyvtárának reformációs köteteivel foglalkozik Helena Saktorová, szintén turócszentmártoni kutató tanulmánya (Reformációs irodalom Thurzó György nádor könyvtárában). Saktorová két kéziratot, négy ősnyomtatványt és több mint kétszáz 16–17. századi nyomtatványt azonosított szlovákiai, magyarországi, horvátországi és romániai könyvtárak gyűjteményeiben folytatott kutatása során. A Thurzó halála után örökösödések révén szétszóródott könyvtár köteteinek felismerését megkönnyítette, hogy a kötetekben a tulajdonost megjelölő kézírásos bejegyzés található, és a kötés is supralibrosszal van ellátva. A saját korában is jelentősnek számító könyvtár fennmaradt darabjai bizonyítják, hogy Thurzó fontos szerepet játszott a reformáció felvidéki elterjesztésében, az evangélikus egyház kiépítésében.

Ősz Sándor Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Levéltárának munkatársa Budapesten, Esztergomban és Vácott folytatott kutatásokat, bár tanulmányának címe ennél szűkítőbb: A budapesti könyvtárakban őrzött Kálvin-kötetek.  A 152 példány rövidített címleírásával és az őrzési hely megadásával gazdagított dolgozat folytatása annak a hatalmas munkának, amelyet Ősz Sándor Előd Bibliotheca Calviniana Transylvanica című könyvében a mai Románia területén őrzött Kálvin-kötetek (352 nyomtatvány) feldolgozásával végzett el. Az autopszián alapuló kutatás eredményeképpen a szerző a possessorok  beazonosításával ahhoz járult hozzá, hogy Kálvin tanításainak recepcióját a még meglévő kötetek tulajdonosi körének megvilágításával értelmezze. Vizsgálódásának több fontos eredménye közül kiemelendő, hogy a Budapesten őrzött kötetek között jóval kevesebb a 16. században a Kárpát-medencébe került művek száma, viszont a műfajokat illetően sokkal jelentősebb az Institutiók mennyisége, mint a kommentároké, gyűjteményes köteteké. Oláh Róbert Az 1567. évi debreceni zsinat nyomtatványai című tanulmányában olyan kiadványokat elemez, amelyek nyomdatörténeti szempontból nem tartozhatnának a reformációtörténet kiemelkedő kötetei közé, de fontos adatokat szolgáltatnak a helvét irányú reformációnak a Tiszántúlon való elterjedése megismeréséhez. A tanulmány könyvészeti újdonságot is tartalmaz. Oláh Róbert az augsburgi Staats- und Stadtbibliothek honlapján talált rá a debreceni zsinat latin nyelvű lelkészi hitvallására (Brevis confessio…), egybekötve az Articuli maiores 1567. évi kiadásával. Mindkét kiadás ismeretlen a magyar könyvtörténetben, de egyháztörténeti értékét nem csak ez jelenti. Az erősen körbevágott, többször átkötött példány bejegyzését sikerült Oláh Róbertnek azonosítani és megállapítani, hogy a református Melius Juhász Péter ajándékozta művét az evangélikus Zsámboky Jánosnak. Kettejük személyes találkozásáról semmiféle adat nem merült fel, a mostani dedikáció útja ismeretlen, bár Oláh Róbert feltételezése szerint bizonyos, hogy mindkét humanista levelezésben állt Dudith Andrással, akinek szerepe a könyvajándékozásban nem kizárható. Oláh Róbert a latin nyelvű lelkészi hitvallás ma fellelhető hat példányát is megvizsgálta, és abból a tényből, hogy a hat kötet öt különböző ország könyvtárában maradt fenn, arra a következtetésre jutott, hogy a mű korabeli nemzetközi ismertsége nem elhanyagolható.

A protestáns énekeskönyvek szakértője,  az Evangélikus Országos Gyűjtemény vezetője, H. Hubert Gabriella Graduál-énekeskönyv mint reformációs könyvműfaj című írásában a reformáció korabeli könyvespolcok leggyakoribb műfajai közül választotta ki azt a reprezentatív műfajt, amely mind tartalmilag, mind nyomdászati szempontból újdonságot jelentett. A számtalan énekeskönyvből H. Hubert Gabriella Huszár Gál 1574-es gyűjteményét emelte ki és vizsgálta, elsősorban liturgiatörténeti szempontból. Bár Huszár Gál énekeskönyvének közvetlen forrását a nagyon gazdag digitalizált külföldi gyűjtemények segítségével sem sikerült mind ez idáig megtalálni, a gyűjtemény liturgiai szerkesztését illetően a szász-anhalti német előzmények kecsegtetnek eredményt hozó kapcsolatokkal. A könyvműfajt illetően a lelkész, a kántor, az iskolamester és a kórus által használt graduál és a gyülekezeti énekeskönyv egyesítésével adott ki Huszár Gál olyan összeállítást, amely magyar nyelvterületen a későbbiekben megismételhetetlennek bizonyult, később a graduál  és a kottás énekeskönyv külön vagy kéziratos  kiegészítéssel jelent meg.

Szenci Molnár Albert tudós kutatója, a kötet szerkesztője, P. Vásárhelyi Judit A reformáció zsoltárkönyve – Psalterium-kiadások Európában című tanulmányában azt vizsgálta, milyen külföldi zsoltárfordítások segíthették a Psalterium Hungaricum fordítójának munkáját. A genfi francia zsoltárgyűjtemény után, miként Filiczki János magyar nyelvű versében is felsorolta, a következő nemzeti nyelvű zsoltárok állhattak a reformáció képzeletbeli – de lehet, hogy megvalósított – könyvespolcán: „Ketten szerzettéc franciai nyelvre. / Oetvenit Clemens Maroth fordította, / Es az többit az Theodórus Béza. / Ezeket osztan nemetec, olaszoc, / Spanioloc, belgác és az anglusoc, / oe nyelveken követtéc es lengyelec. / Az lengyelec utan az tisztes czehec…” Filiczki felsorolásában még következik az Andreas Spethe fordítása, aki a zsoltárokat „deákul szerzé”.  P. Vásárhelyi Judit Szenci Molnár Albert kapcsolatrendszerének, levelezésének alapos ismeretével vizsgálta, hogy a felsorolt zsoltárfordítások közül melyek lehettek a magyar tudós és költő tényleges könyvespolcán és segíthették a magyar egyházi irodalomban máig elévülhetetlennek tartott műfordítói munkáját. Koós Balázs a bibliafordítások történetében kevéssé tanulmányozott kéziratot, Káldi György jezsuita szerzetesnek az budapesti Egyetemi Könyvtárban A1 jelzeten őrzött  1186 lapnyi terjedelmű munkáját vizsgálta („Szent Biblia, az egész keresztyénségben bé-vött régi deák bötüből. Magyarra fordította, a’ Jésus-alatt Vitézkedő Társaság-béli Nagy-Szombati Káldi György pap”). Dolgozatában behatóan foglalkozik a katolikus Biblia fordítástörténetével, Káldi György és Szántó Arator István fordításainak kapcsolatával, összegezve az évtizedek óta folytatott tudományos szakmai vita által feltárt ellentmondásokat. Munkájának további folytatása a fennmaradt teljes kézirat és az 50 lapnyi javításokkal zsúfolt nyomdai kézirattöredék vizsgálata, amely talán választ ad majd az eddigi szakirodalom ellenmondásaira és egyértelműen tisztázza, ki is fordította a köztudatban Káldi György neve alatt számon tartott Bibliát, illetve milyen szerepet játszott a ma is használatos fordításban Szántó Arator István be nem fejezett kézirattöredéke. Heltai János, a Régi Magyarországi Nyomtatványok című retrospektív bibliográfia egyik szerkesztője és anyagának kiváló ismerője Fejedelmi és egyházi reprezentáció kálvinista kiadványokban I. Rákóczi György korszakában Erdélyben című tanulmányában elsősorban nyomdatörténeti szempontból vizsgálja a címben megjelölt kiadványokat. Az adott korszakban megjelent 85 nyomtatvány terjedelme, nyomdai kiállítása, műfaji kiválasztása (graduálé, prédikációgyűjtemény, tankönyv, szótár, teológiai tézisfüzetek) bizonyítják, hogy a fejedelmi nyomda jelentős szerepet játszott a Rákócziak udvari reprezentációjának megerősítésében és a Rákóczi család dinasztikus törekvéseinek alátámasztásában. Csorba Dávid A reformáció által megújított prédikátori megszólalás című írásában Debreceni Ember Pál Szent Siklus (Kolozsvár, 1700) című prédikációs kötete vizsgálatának segítségével elemzi a 16–18. századi református prédikációtörténet változásait. Dolgozatának külön érdekessége, hogy nemcsak magát a nyomtatott művet veszi górcső alá, hanem táblázatban foglalja össze a korszak lelkipásztorainak egyházi feladatait, a liturgiában kötelezően alkalmazott műfajok és templomi és templomon kívüli egyházi alkalmak összefüggéseit. Borvölgyi Györgyi egy valóságos könyvespolcról leemelt kötetek vizsgálatával mutatja be Ráday Pál olvasmányait (Az első református főgondnok egykori könyvespolcáról. Néhány kötet Ráday Pál olvasmányai közül). A szerző 2004-ben kötetben rekonstruálta a több helyen is őrzött Ráday Pál-féle mintegy 400 kötetes gyűjteményt (Ráday Pál [1677–1733] könyvtára. Budapest: OSZK, 2004.), most néhány fontos – possessorbejegyzéses illusztrációval is dokumentált – kötet bemutatásával igazolja Ráday tudósi és hivatali érdeklődését, széles körű műveltségét. A reformáció manapság nagyon eredményesen kutatott, ám még mindig sok feltáratlan anyagot rejtő ágának, az unitarizmusnak egyik kérdésekkel teli műfajával foglalkozik Földesi Ferenc tanulmánya (Árkosi Benedek imádságoskönyvének két kéziratcsoportja). Az unitáriusokat sújtó dési komplanáció (1638) után megszűnő nyomtatási lehetőség hosszú időre csak a kéziratos másolatok terjedését tette lehetővé. Ennek esett áldozatul Árkosi Benedek imádságoskönyve is, amely azonban a leggyakrabban másolt unitárius munka lett. Földesi Ferenc kutatómunkájának eredménye, hogy a sok másolat között talált olyan variációt is, amely mind tartalmilag, mind formailag eltért a leggyakrabban másolt változattól. A teológiai különbözőségek vizsgálatával a szerző az unitárius vallás eltérő ágainak személyhez és keletkezési helyhez kapcsolásával számtalan új kérdést tesz fel, amelyekre a két kéziratcsoport keletkezésével, elterjedésével kapcsolatban a további kutatásnak kell választ adni.

A kötet tanulmányai sokszínűen mutatják be azokat a kiadványokat, amelyek a reformáció törekvéseit, hatását, recepcióját reprezentálják. A kiadásban részt vállaló tudományos intézmények (OSZK, MTA BTK ITI, MOKKA-R Egyesület, MTA KIK) mellett külön említést érdemel az Argumentum Könyvkiadó, amely az egyszerűnek tűnő tudományos kiadványt számos és a megértéshez szükséges illusztrációval gazdagítva jelentette meg.

Zusammenfassung

Im Jubilaumsjahr der Reformation 2017 hat die Nationalbibliothek Széchényi die Tagung Das Bücherregal der Reformation mit In- und ausländischen Teilnehmern organisiert. Laut dem Untertitel befassten sich die Vorträge mit den repräsentativen Veröffentlichungen der Reformation. Es handelte sich über Bücher und Manuskripten, die der Veröffentlichung-, Buch-, Buchdruck-, Einbandgeschichte und natürlich dem Inhalt nach eine representative Rolle in der Geschichte der ungarländischen und europäischen Reformation gespielt haben. Das virtuelle Regal gab einen Einblick in die Büchersammlungen von Ungarn, Slowakei und Rumänien (Siebenbürgen), die Vorträge sind mit vielen interessanten Photos der behandelten Bücher illustriert.

Tagged könyvtörténet, nemzetközi konferencia, nyomdatörténet, Országos Széchényi Könyvtár, reformáció