A kegyvesztettség stádiumai – Márjánovics Diána recenziója

november 21st, 2018 § 0 comments

recenzió

Reichert Gábor. Megfelelési kényszer: Politikum és esztétikum összefüggései Déry Tibor ötvenes évekbeli művészetében. MIT füzetek 6. Budapest: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2018.

1957. április 25.: Déry Tibor a Fő utcai börtön vizsgálati osztályán e dátummal kapta kézhez a három évig tartó raboskodását kísérő levelezés első üzenetét. A harmadik feleség, Kunsági Mária küldeménye 2010-ben, Botka Ferenc közreadásában, a Déry-levelezéssorozat II/C. 1956–1960 kötetében jelent meg; az ’57 áprilisára datált üzenet mellett a közreadó lényegi, a Déry-filológia helyzetét érzékletesen leíró feljegyzése áll. Eszerint „[Böbe] szinte hivatalnoki pontossággal” dokumentálta a fogság időszakában zajló történéseket:

[g]épelt másolatot készített valamennyi börtönbe írt levélről és az azokra kapott válaszokról. Külön füzetben pontos időrendbe sorolta férje börtönéveinek valamennyi külső és belső eseményét, feljegyezve minden telefonhívást, találkozást, intézkedést (153.)

Anyagbőségnek örvendhet tehát a Déry-filológus, aki az 1960. április 1-jei szabadulásig tartó raboskodással összefüggő irodalmi korpuszt – így a Bécs, 1934 (A magyar lány) vagy a szabadsághiány léttapasztalatának ösztönzésére írt, „szatirikus lázálomként” (329.) definiált G. A. úr X-ben szövegét – vizsgálja. A szerteágazó, számos poétikai irányzat jegyeit magán viselő életpálya további szakaszaihoz kötődő anyag nem kevésbé dús. Déry levelezéseinek, autográf jegyzeteinek s szövegvariánsainak kiterjedt korpuszát a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára őrzi.

Az idei évtől a hagyatéki anyagok vizsgálatán alapuló Déry-kutatás mértékadó köteteként Reichert Gábor Megfelelési kényszer című munkája jegyzendő. Az utóbbi időszak Déry-recepciójának követői jól tudják, Reichert közleményeiből (közülük a Déry–Örkény-négykezesről szóló Holmi-tanulmányból [2010] vagy a „propagandaszövegként íródott” [269.] Bálint elindul forgatókönyvét vizsgáló elemzésből [2013]) korábban nem ismert tényadatokról, hagyatéki anyagokról s az ötvenes évek irodalmának valamennyi darabját meghatározó kultúrpolitikai tényezőkről értesülhetünk. Reichert kurrens – a szerző státuszának s a Déry-művek kortárs megítélésének revideálását eredményező – kutatásai az Esztétikum és politikum összefüggései Déry Tibor 1945 és 1956 közötti művészetében címen jegyzett, 2016-ban megvédett doktori értekezésben összegződtek, s a Magyar Irodalomtörténeti Társaság gondozásában publikált monografikus munkában tovább árnyalódtak.

Az 1945 után formálódó pályaszakaszt – a regényfolyam második kötete kapcsán kirobbant Felelet-vita fényében – vizsgáló Megfelelési kényszer nem csupán a Déry-recepció fontos tétele. A kötetcím pontosan kijelöli a tágabb tárgyterületet: a vizsgált időszak „felettébb bonyolult és nyomasztó szituáció[ját]” (8.), amely a doktriner esztétikai és irodalompolitikai elvárásoknak való megfelelés kényszerét írta elő, s „jóformán az összes, a korabeli irodalmi mező szabályaihoz alkalmazkodni kívánó magyar író […] ötvenes évekbeli műveinek keletkezését befolyásolta” (8.). A kötet fő referenciaszövege a recepció kétes megítélésében részesülő, kurzusműnek tartott (17.) vagy „esztétikai zárvány[ként]” (19.) értelmezett Felelet, mely négykötetesre tervezett, töredékben maradt regényfolyam a monográfus állítása szerint képes lett volna felmutatni az értéktöbbletet az ötvenes évek sematikus, „totális művészi szervilizmust idealizáló nyilvános irodalmához képest” (10.). Reichert könyvének nem elsődleges célja a regényfolyam poétikai szempontokat érvényesítő újraolvasása: elsősorban arra keresi a választ, hogy „milyen nyomokat hagyott Déry életművén a magyar szocialista realista próza valószínűleg legnagyobb szabású kísérletének kudarca” (8.). A kötetnek mégis fontos eredménye a Felelet-interpretációk domináns érvrendszerének – esztétikai vonatkozásokat is hangsúlyozó – újraírása.

A Déry-életmű alakulását Reichert teleologikusnak tűnő folyamatként vizsgálja. A második világháborút követő évek irodalmi nyilvánosságát (s benne Déry helyét) leíró, majd a lukácsi realizmuselmélet hatását vizsgáló fejezeteket követően, a vita előzményeiről szóló szövegrészben a monográfus a rendszerint 1952 őszére datált Felelet-vita terminusát valamennyi, 1952 áprilisa és októbere között megjelent, Déryvel foglalkozó cikkre kiterjeszti (78.). Reichert tétele szerint a – hagyaték gyorsírásos jegyzőkönyveinek segítségével minuciózus módon rekonstruálható – vitát követő Déry-művek Révai József és a pártvezetés támadásának nyomait viselik magukon. A Megfelelési kényszer koncepciózus narratíva szerint szól: (1.) a Feleletből (Révai, Király István és a Dramaturgiai Tanács direktívái szerint) adaptált Bálint elindulról; (2.) a szocialista realizmus elvárásainak megfelelő, ugyanakkor értékes poétikai megoldásokat is alkalmazó Simon Menyhért születéséről. Továbbá (e kronologikus logikát követve) vizsgálja (3.) a kortárs irodalmi életet kigúnyoló, szocialista szatíra műfaji kódjait érvényesítő A talpsimogató, illetve (4.) a vita hatására végbemenő írói szemléletváltás jelentős stádiumaként értelmezett, Három nap az Aranykagylóban munkacímen jegyzett Örkény-négykezes szövegét.

Reichert kötetének nóvuma azon hagyatéki anyagok feltárása és – narratopoétikai szempontokat érvényesítő – interpretálása, melyek korábban nem ismert tényadatokkal gazdagítják, írják újra a Déry-recepciót. Ezen szöveganyagok közt említendők a Felelet két publikált kötetéhez kapcsolható belügyminisztériumi dokumentumok, amelyek a legjobban termelő magyar üzemek vezetőiről szólnak (s Köpe Bálint karakterének megformálásához forrásként szolgálnak [13.]) vagy a harmadik kötet lehetséges szcenárióit sejtető vázlatfüzetek. Az empirikus kutatómunkán alapuló írói munkamódszer megismerését módfelett segítő kutatás a korabeli kultúrpolitika sorsfordító eseményeivel összefüggő mozzanatokról ugyancsak pontos információkat nyújt. Példaképp Reichert lábjegyzetben szereplő, ám nem kevéssé lényeges meglátása citálandó:

Érdekes adalék a Felelet-vita koncepciós jellegének bizonyításához, hogy Déry felszólalásának kéziratos változatát a szerző tintás javításai, áthúzásai tarkítják, az első lap tetején pedig az alábbi, idegen kéztől származó kézírásos utasítás található: „Visszaküldeni Déry elvtársnak.” Vagyis Déry előre megírt hozzászólása vagy már megjárta a pártbizottságot és fontos változtatásokon esett át, mielőtt elhangzott volna; vagy a Vita irodalmunk helyzetéről című könyv összeállításához kérték el Dérytől már elhangzott hozzászólásának kéziratos változatát, hogy azt a kötet eszmei tartalmának megfelelően formálják át. (99–100.)

A Déry-életmű (nem Bildungként értelmezett [132.], mégis célelvűnek mutatkozó) alakulását narráló Megfelelési kényszer záró fejezetében a Felelet harmadik kötetét előkészítő jegyzetanyagot és a regényfolyam utóéletét vizsgálja. A karakterek vázlatos jellemrajzát, a mű történelmi hátterét, a szüzsé meghatározó etapjait (230.) dokumentáló kéziratos füzetek alapján Reichert egyértelműen cáfolja a szakirodalom alapvetését, miszerint Déry 1952 után lemondott a Felelet folytatásáról. A monográfus e vázlatfüzetek instrukciói szerint a harmadik kötet „egy Déry által elgondolt, lehetséges változatának vázlatos rekonstrukciójá[t]” (232.) adja. Ezen lehetséges szcenáriók elemzésének egyik fő tanulsága, hogy Déry 1955-ben egyes poétikai eljárásokkal (lásd: Bálint karakterének formálása [237.]) épp a Felelet-vitában elhangzó kritikák ellenében alakítja a regényt. Reichert állítása előrevetíti a kötet lényegi tételét, miszerint a Déry-életmű legértékesebb darabjai a Felelet-vita okozta presszió szűnésének szimptomatikus művei: „véleményem szerint Déry 1955–56-ban írt rövidprózai alkotásai – mindenekelőtt Szerelem című novellája és a Niki című kisregénye – egyértelműen az életmű csúcsteljesítményei közé tartoznak. A szerző ötvenes évekbeli pályaszakaszában folyamatosan érzékelhető útkeresés és állandósult megfelelési kényszer maga mögött hagyásának műveiként is olvashatók ezek a szövegek” (246.).

Az œuvre későbbi, börtönéveket követő darabjairól (Számadás, Felet-tévéfilmsorozat) is szót ejtő kötet a korpuszt számos további elemzési szemponttal gazdagítja (a bourdieu-i mezőelmélet adaptálása az ötvenes évek irodalmi nyilvánosságának leírására; a szatíra műfajtörténetének, a szocialista szerelem reprezentációjának vagy a propaganda és humor viszonyának vizsgálata), emellett a kevéssé kutatott művek irányadó referenciaszövegeként értékeli újra Déry munkásságát. S nem mellékes: a Megfelelési kényszer oly módon teszi mindezt, hogy – élvezetes írásműként – a monográfus finoman érződő humorát is láttatni engedi.

A szerző az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet
tudományos segédmunkatársa,
fiatal kutatói ösztöndíjasa

Summary

The volume entitled Megfelelési kényszer. Politikum és esztétikum összefüggései Déry Tibor ötvenes évekbeli művészetében (Compulsion for conformity. The coherence of politics and aesthetics in Tibor Déry’s art in the ’50s) scrutinizes a specific part of Déry’s wide-ranging œuvre. Based on Déry’s works written right after the controversial second volume of “Felelet”, Gábor Reichert intends to bring to light what changes occurred in Déry’s poetics in the 1950s as a result of the so-called ”Felelet debate”. According to the main thesis of the monograph, the 1951 debate was a symbolic event of Hungarian literature and cultural policy, where the actor was not only Déry but all contemporary writers. Reichert’s work accurately describes the broader literary field formed after World War II and reconsiders the conventional statements related to Déry’s marginal works (such as Bálint elindul, Simon Menyhért születése, A talpsimogató, Három nap az Aranykagylóban). In addition, the author publishes several crucial and formerly unknown documents from the Déry legacy, kept in Petőfi Literary Museum, which revise the interpretations of some of Déry’s above-mentioned works.

Tagged , , , ,

Vélemény, hozzászólás?