Földes Györgyi recenziója

július 31st, 2015 § 0 comments

recenzió

Tér(v)iszonyok és tér-kép(zet)ek, szerk. Bíró Csilla, Visy Beatrix, Budapest, Bibliotheca Nationalis Hungariae–Gondolat Kiadó, 2014 (Bibliotheca Scientiae & Artis).

Vajon az egy-két évtizede zajló térbeli fordulat intenzívebbé válása érzékelteti hatását abban, hogy a 2014-es év folyamán két fontos térkonferencia is lezajlott Magyarországon, s ezek anyaga szépmívű kötetek formájában immár kézbe is fogható? Az egyik ilyen kötet az általam recenzeálandó Tér(v)iszonyok és tér-kép(zet)ek, amely az OSZK és a Gondolat Kiadó közös gondozásában látott napvilágot, a másik a Kijárat Kiadó Apropó sorozatának idén megjelent első darabja, amely Pázmány Péter Katolikus Egyetemen megtartott Térérzékelések–térértelmezések című konferencia előadásait tartalmazza kibővített, szerkesztett formában.

Az elsősorban Foucault nevéhez köthető térbeli fordulat – tournant spatial, spatial turn – mely szerint a temporalitás helyett a spaciális viszonyok kerülnek előtérbe, azok szerepe nyer nagyobb fontosságot – tipikusan olyan paradigmaváltás, amely igen sok tudományterületen bekövetkezett, interdiszciplináris jelenség. Ezért is jó, hogy a Tér(v)iszonyok és tér-kép(zet)ek (szerk. Bíró Csilla és Visy Beatrix) megszületett az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett tudományos ülésszak előadásaiból. Az OSZK-ban, ezen hatalmas intézmény gyűjteményeiben, különgyűjteményeiben, speciális táraiban tipikusan a különböző tudományágak (és nem mellesleg művészetek) dokumentumai lelhetők fel, ráadásul itt dolgoznak ezen anyagok, gyűjtemények kutatói, a könyvtár munkatársai, akiknek részvételével a konferencia lezajlott. (Részt vettek az ülésen más intézményeket képviselő kutatók is, így például a plenáris előadásokat megtartó külsős előadók, Faragó Kornélia és György Péter, a téma országosan elismert képviselői, akik a térgondolkodásról és térpoétikáról, illetve a nemzeti könyvtár teréről értekeztek.) Mindenesetre a munkatársak nagyrészt az itt őrzött dokumentumok alapján vizsgálták a tér reprezentációit, jelentésviszonyait, identitásképző funkcióit, továbbá elgondolkodtak a könyvtár (ennél is pontosabban: a nemzeti könyvtár) mint jelenkori intézmény és fogalom mibenlétén, illetve ennek térbeli/térhasználati/építészeti következményein.

Ha valaki megnézi ezt a könyvet – érdemes, mert valóban igényes a borítója, a tördelése –, rögtön megakad a szeme a zárójelező, játékos címen, s szinte egészen biztosan elgondolkodik rajta, külön-külön fellelhetők-e vajon az e fogalmakhoz kapcsolható okfejtések a könyvben. Mert persze a térképekről szóló – vagy inkább azok digitalizálási lehetőségeihez köthető – tanulmányt nem nehéz találni (és közben például Budapestet is „feltérképezzük” a teátrumok tekintetében), a képpel mint olyannal sem igen lehet probléma (lásd pl. az ex librisekről vagy az isonzói hadszíntér propaganda-reprezentációiról, vagy a regénybeli fotógyűjtemény kettős hiányáról szóló tanulmányokat), no de a tériszony jelen esetben fogas kérdés, legalábbis gondolkodóba ejti az embert. Ismerek ugyan agorafóbiás regényeket, pl. Sofi Oksanen Baby Jane-jét, de itt mindenesetre a nyílt tértől való félelemről nem esik szó; noha a könyvben talán az Árnyas főutca- vagy éppen a Semmi kis életek-interpretáció távolról súrolja a problematikát… S persze ez a tipográfiai játékos ötletelés mint szerkesztői fogás maga is felvetésekre indít, a tériszonyossal némileg ellentétesekre is akár: tudniillik, hogy akárcsak a cím, vajon teret ad-e a játéknak maga a könyv is, azaz például a variálásnak, a változatoknak. Bizonyos értelemben igennel, bizonyos értelemben nemmel válaszolhatunk. A kötet egy komoly tudományos tanácskozás kidolgozott, átgondolt előadásait fogja egybe, ugyanakkor sokszínűség is jellemzi, hiszen az irodalomelméleti és -történeti vonatkozású tanulmányok mellett (az írások sorrendjében: Faragó Kornélia, Bíró Csilla, Patonai Anikó Ágnes, Vesztróczy Zsolt, Mezey László Miklós, Mann Jolán, Visy Beatrix és Boka László), könyvtártudományi (-történeti), építészeti, zenetörténeti, művészettörténeti, színháztudományi irányultságú írásokat (itt a nevek: György Péter, Földesi Ferenc, Zsupán Edina, Rózsafalvi Zsuzsanna, Illyés Boglárka, Katona Anikó, Vassné Tóth Kornélia, Rajnai Edit, Sirató Ildikó, Kiss Eszter, Pászti László) is tartalmaz. De talán ennél is többet mondhatunk: hogy maga a térbeli fordulat mint filozófiai-elméleti probléma is egy „lazább” – ha nem is mindig a játék, a játékosság elvén alapuló – szemlélethez vezet: a spatial turnhöz köthető szemléletváltás nemet mond a szigorú logikai struktúrának, a szigorú hierarchiának, és az egymásmellettiség elvét, illetve a különböző idejűségek egyidejűségét érvényesíti. Ahogy Foucault fogalmaz, a 19. századdal szemben „jelenlegi korunk talán inkább a tér korszaka lehet. Az egyidejűség, mellérendeltség, a közel és a távol, a jobbra és a balra, a szétszóródás korát éljük” (Michel Foucault, Eltérő terekről = Uő., Nyelv a végtelenhez: tanulmányok, előadások, beszélgetések, Latin Betűk, Debrecen, 2000, 147) – amit persze aztán kreatívan össze lehet kapcsolni a posztmodern játékokkal, jelentésszóródással, a Deleuze és Guattari leírta nomádléttel, Derrida anarchikus építészetével stb. (Ld. La Villette-pályázat. A tervekre vonatkozólag például: Brendon Wocke, Derrida at Villette: (An)aesthetic of Space, University of Toronto Quaterly, Volume 83, Number 3, Summer 2014, 739–755). De ha csupán a szövegeknél maradunk, akkor is a metaforikusság, a metaforikus reprezentáció (mint a térbeli érzékletesség érvényesítésének) dominanciáját érzékeljük a racionális, ok-okozati, illetve időbeliségen alapuló magyarázatok helyett. Ez vagy a korporalitás és a tér kapcsolatát tekintve – lásd a korporális poétika és narratológiát, illetve a fenomenológiát is – vagy a statikusság feloldását jelenti, a dinamizmus, mozgalmasság beindítását (De Certeau nyomán), illetve a test és a környezet határainak elmosódását.

Más kérdés, hogy például a társadalomtudományokat figyelembe véve, e sajátos térfogalom (térfogalmak) segítségével például nagyon komolyan és sikeresen írhatunk le bonyolult társadalmi viszonyrendszereket, hatalmi struktúrákat stb., s a terek vizsgálata teljesen átalakítani képes a poétikai kutatás irányait is (mint ahogy Faragó Kornélia írja bevezető jellegű elméleti tanulmányában, ez a látásmód, kiiktatva a szcenikus térformák világának kutatását az elbeszélés értelemvonatkozásait illetően, azokra a térszerveződési formákra koncentrál, amelynek multivokális kódrendszerében sokirányú kapcsolat képződött olyan tendenciák között, mint az irányultság, folytonosság, elválasztottság, eltávolítás stb).

Ha most nem is törekszünk a teljességre, néhány példát felsorolunk ebből a gazdag, viszonylag nagy terjedelmű kötetből: olvashatunk benne olyan térszemléletű irodalmi elemzéseket, amelyek a karthauzi kolostort heterotópiaként értelmezve az eltávolodás és az emelkedés mintázatait tárják fel a regény különböző szintjein; vagy éppen társadalmi/politikai tereket vetnek össze a fikciós szövegekkel, azaz többek között a kiadások bonyolította szövegterekkel, fikciós idő- és térélményekkel, az ezekhez kötődő identitásokkal (gyakran kisebbségi identitásstruktúrákkal); vagy az emlékezés terében vizsgálnak fényképgyűjteményt és egy konkrét utcához kötődő embereket (immáron árnyként) mint hiányalakzatokat egy holokausztregényben; vagy éppen az elválasztottságot és szökést mint alapvető prózapoétikai létkonstituáló tapasztalatot fogják fel a sokrétegű, sok szintű határfogalomhoz kapcsolva kisebbségi/emigráns írók műveiben. A kötet második egységében már nem fiktív, hanem valós terekről esik szó: így a nemzeti könyvtár alakulóban, megújulóban lévő funkciójáról, illetve ehhez kapcsolódó teréről (értve ezalatt a szolgáltatások kialakította és az épület által megképződő terek egymáshoz való viszonyát), olvashatunk reflexiókat más heterotópiákról mint szakrális terekről (ezúttal az esztergomi székesegyház kapujának feliratáról). De találhatunk tanulmányt a párizsi zenei élet színtereiről a századfordulón, a Ráday Könyvesház épületéről mint kereskedelmi-kulturális térről, az első világháborús haditudósítások (hadifestmények) propagandisztikusan meghamisított térábrázolásairól Isonzó kapcsán, a nemzeti és történelmi emlékhelyeket ábrázoló ex librisekről, a vándor színtársulatok mozgásairól, és a kőszínházak épített tereiről történeti kontextusban.

Nem is folytatom tovább, hiszen talán ennyiből is nyilvánvalóvá válhat mindenki számára a tér jelentés- és viszonyrendszer-hordozó szerepe. Persze, mint az törvényszerű az efféle sokszerzős tanulmányköteteknél, a kitűnő koncepció és szerkesztői bevezető, illetve az elmélyült elméleti felvezetés (Faragó Kornélia) ellenére is kicsit hullámzó az írások színvonala, a mélyre nyúlni tudó, értékes térpoétikai és kultúratudományi elemzések mellett találni egy-két gyengébb szöveget is; a széles merítés miatt azonban talán nem is elvárható, hogy a heterogén felkészültségű szerzőgárda minden egyes tagja egyformán otthonos legyen a különböző spaciális elméletekben, illetve tárgyát következetesen az alaptematika mentén legyen képes tárgyalni. Kétségtelen ugyanakkor, hogy nagyon fontos kötetet kaptunk kézhez, amelynek „programjaként” vagy „téziseként” azt a mondatot idézném, amit a szerkesztők is Faragó Kornélia nyitóelőadásából emelnek ki bevezetőjükben: a könyv valóban képes bemutatni ugyanis, hogy „milyen kulturális, művészeti és/vagy hatalmi jelenségeket kíván megérteni az irodalomelméleti [és más művészeti, teoretikus] gondolkodás, amikor a temporalitások sajátosan megélt tapasztalata helyett a tér [és a hely] dominanciáját hangsúlyozza”.

A szerző az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének
tudományos munkatársa.

Rezümé

Le recueil d’études qui porte le titre intraduisible Tér(v)iszonyok és tér-kép(zet)ek (‘Relations et représentations d’espace’) a été publié dans/par la Bibliothèque Nationale Széchényi de Hongrie et reflète l’intensité et l’actualité du tournant spatial, attaché au nom de Foucault et durant depuis quelques décennies. Le livre comporte des études interdisciplinaires des rechercheurs de cette institution (littérature, beaux arts, théâtre, cartographie etc.), écrites en général sur les documents se trouvant dans les collections de la Bibliothèque Nationale Széchényi (OSZK), mais aussi quelques textes théoriques sur la poétique de l’espace et sur le rapport de l’espace et des fonctions d’une bibliothèque nationale.

Tagged , , , ,

Vélemény, hozzászólás?