Róna Judit írása és hibajegyzéke a Babits Mihály-levelezés (1918–1919) kritikai kiadásáról

november 21st, 2014 § 0 comments

errata

Babits Mihály levelezése, 1918–1919, sajtó alá rendezte Sipos Lajos, Argumentum, Budapest, 2011 (Babits Mihály műveinek kritikai kiadása. Levelezés)

Egykori egyetemi tanárom, Koczkás Sándor, aki az Ady-kritikai kiadás munkájában jeleskedett, egyszer megjegyezte: ha a pontosság, megbízhatóság követelményének meg akar felelni a munka, akkor egyetlen kritikaikiadás-kötet elegendő egy életre. Lehet, hogy belefér egy életbe több is, ám szinte biztos, hogy nem lehet a súlyos tévedéseket kiküszöbölni, amennyiben a „hajt az idő, nem vár” elvét ott érvényesítik, ahol a feladat elmélyültebb, gondosabb kutatást kívánna.

A kiváló irodalomtörténész, Tverdota György nyilatkozata szerint a Babits-kronológiáról, általában e segédtudomány jeles eredményeiről nem lehet kritikát írni, hiszen ki az, aki mindannak a hatalmas anyagnak ellenőrzésére vállalkozhatna, amelyet a kronológia dokumentál. Így van ez a levelezéskötetek esetében is, ám a kronológia készítőjeként „az ördögtől való” feladatra vetemedtem, mivel valamennyi levelezéskötet anyagát be kell építenem a nap nap után sorjázó eseménytörténetbe. Így kénytelen vagyok azok adatait minduntalan szembesíteni a szakirodalom dátumaival és forráshivatkozásaival, illetve a magam kutatásaival is.

Mindez alapján sajnos vitába kell szállnom Kollarits Krisztina 2013 februárjában a Babits-levelezéskötetről megjelent recenziójával, mely szerint: „A kötet jegyzetei rendkívül alaposak és pontosak, csak néhány kisebb megjegyzést tennék. […] De ne is menjünk bele ezekbe az apró pontatlanságokba, hiszen ezt a hatalmas munkával készült kötetet alapvetően a gondosság, a széles körű tájékozottság és tájékoztatni akarás jellemzi… (Argumentum, 2011) [kiem.: RJ]” (Babits Mihály levelezése 1918–1919, KortársOnline).

Éppígy sajnálom, hogy az általam filológusként tisztelt Lengyel András sem gondolt arra, amikor az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetét elmarasztalta, hogy a recenzeált kötet jegyzeteiben jobban elmélyedjen: „S itt, mondjuk ki mindjárt: a Babits-levelezés új, 1918/19-es kötete a jobb levélkiadások közé tartozik. Mert ha, mint erre utaltam, egyes pontokon más megoldás is szóba jöhetne, mint amit a közreadó választott, az eredmény: az a szövegkorpusz, amely immár a kezünkben van, megvalósult formájában is jelentős teljesítmény, s hasznos hozzájárulás a Babits-értéshez.” (Radikalizálódás, Holmi, 2013/3, 386.). Tegyük hozzá, a „szövegkorpusz”-nak, amelyet itt dicsérő szavakkal illet, szinte valamennyi darabja szerepel a kézirat-katalógusban, vagy más közlésekből pontosan ismertek, tehát a kutatómunka csupán néhány levélre korlátozódik.

A tételes hibajegyzék közlése előtt – mely kivonat a készülő Babits életrajzi kronológia 3. kötetéből (Nap nap után – Babits Mihály életének kronológiája 1915–1920) – csupán összefoglalóan jelezni szeretném azokat az általános problémákat, amelyek megkérdőjelezik a kötet kétségek és ellenőrzés nélküli használhatóságát (a hibák tételes felsorolását lásd alább a jegyzék Vö. kezdetű bejegyzéseiben):

  • A Babits Mihály 1918/1919-es hatalmasra duzzadt levelezését bemutató kötetet (a továbbiakban Sipos 2011) megterhelő jegyzetanyag olykor a konkrét levelekhez egyáltalán nem kapcsolódó, a kort ugyan jellemző adalékokat közöl, viszont számtalanszor elmulasztja, hogy a levelekben foglaltakra utaljon.
  • A hibák egy csoportját a téves jelzetek és katalógus-tételszámok jelentik – többnyire az ugyanazon szerzőtől származó levelek adatai keverednek ezekben az esetekben.
  • Más típusú hiba – bizonyára a jegyzetek összecsúszásának, összekeveredésének következtében –, amikor az adatok nem a megfelelő levélhez kerülnek; így például a Fortissimo miatt betiltott Nyugat-szám és az adatok a Miatyánk című verssel kerülnek téves kapcsolatba (amit persze még a korrektúra gondos olvasásakor is észre lehetett volna venni).
  • A „legöregebb unokahugod”, Csemez Paula által írt levelet Dienes Pálénak tekinteni pedig abból – a már az életrajzi kronológia és más kötetek által többször javított – tévedésből következik, miszerint Dienes Valéria Babits unokahúga lett volna („Szekszárd […] gyermekemlékeink közös színhelye. Mi is a Séd partján laktunk. Nagyszüleink házassági rokonsága miatt családjaink bizalmas közelségben éltek, s ez a kisvárosi családok akkori stílusában sűrű érintkezést jelentett” – emlékezik Dienes Valéria – lásd Dienes, Magvető Almanach, 1966/1, 244).
  • Az előző levelezéskötetek anyagát nem vetették össze ennek a korszaknak az anyagával, ezért fordulhat elő, hogy már másutt, helyes dátummal megjelent levelek itt téves adatokkal szerepelnek. De az ebben a korszakban szereplő leveleknek egymásra utalása is elmarad olykor, noha azok esetében egyes datálatlan levelek szinte pontosan keltezhetők.
  • Igen zavaró a többször megismételt események különböző, olykor csak egy-egy nappal eltérő datálása (többek között az események és arról a napilapok következő napi híradásának összetévesztése miatt), illetve az összefoglaló szövegek összekeveredő hivatkozásai, valamint szintén az összefoglaló fejezeteknél alkalmazott gyakorlat, miszerint a levélhivatkozások gyakran az említett nevekre utalnak, anélkül, hogy a szövegben említett eseményre vonatkoznának.

„A múlttal, történelemmel, irodalomtörténettel foglalatoskodót óvatosságra és szerénységre inti az újbóli felismerés: számos dolognak, történésnek valószínűleg már sosem jöhetünk nyomára, legyen az aprócska vagy nagy horderejű fordulat” – int a Babits életrajzi kronológiáról szólva recenziójában Tarján Tamás; azonban úgy vélem, legalább a meglévő adatok pontos közlésére mindig lehet és kell is törekednünk.

A teljes hibajegyzék a 2015 elején megjelenő Babits életrajzi kronológia 3. kötetének lesz része, s közlésével az ügy iránti elkötelezettség szándéka vezérel, amit, úgy vélem, leginkább a kronológiai kötetek megírásával bizonyítottam. Koránt sincs ínyemre az efféle hibagyűjtemény, hiszen mindenki tévedhet, hibázhat, de sajnos itt a hibák száma már a minőség rovására megy (az 524 levélből 46 a hiányzóként föltüntettek száma, így a fennmaradó 478 levélből az itt következő jegyzékben kisebb-nagyobb hibával 137 szerepel – természetesen a jegyzetek valamennyi adatát nem állt módomban ellenőrizni, csupán a kronológiában feltüntetett adatok eltéréseit regisztrálom). (Azt is csak zárójelben jegyzem meg, hogy a korábbi két és a későbbi egy kötet is több sebből vérzik, de az ifjú kutatókat most nem szeretném kárhoztatni, hiszen a filológia szakma, méghozzá rabszolgamunka, amelyet meg kell és meg is lehet tanulni – én is olyanoktól tanultam, mint például Láng József, ennek a kötetnek a kiadója, az Argumentum igazgatója vagy Kerényi Ferenc, aki sajnos már nincs közöttünk.)

A közreadással biztatom tehát az Argumentum Kiadót, adja ki ennek a kötetnek a sajtó alá rendező által javított kiadását, mert száz éven belül bizonyára senki nem fog újra nekiveselkedni egy kritikai igényű levelezéskötet publikálásának. (Azt pedig ugyancsak zárójelben jegyzem meg, hogy talán nem lenne haszontalan elébb a levelek szövegének összeolvasása sem. Ennek hiányára, szükséges voltára a Kosztolányi-levelezés kritikai kiadásának első kötete [1901–1907, Kalligram, Pozsony, 2013.] is rávilágít. Erre azonban már az én elszántságom sem elegendő!)

hibajegyzék

A hibajegyzéket (89 oldal, B5-ös méret) a reciti a készülő Babits-kronológia szerzői kéziratából szerkesztetlenül közli.

Letöltés (PDF, 446KB)

No tags for this post.

Vélemény, hozzászólás?