2025. február 12. §
recenzió
Hites Sándor és Szabó-Reznek Eszter, szerk. Elbeszélni a pénzt. Gazdasági reprezentációk a prózairodalomban. Reciti Konferenciakötetek 25. Budapest: Reciti, 2024.
Nemrégiben egy kritikát olvasva a következő mondatba botlottam a litera.hu-n: „[…] a regény mindig is a pénzről és a gazdaságról szólt, ugyanis a regény történetileg a tőkés termelési mód terméke.”[1] A kijelentést ki-ki vérmérséklete és meggyőződése szerint, okkal és joggal finomíthatja vagy vitatkozhat vele, abban azonban bizonyosan igaza van a Sally Rooney Intermezzo című regényét bíráló ifjú szerzőnek, hogy a modern regény – azaz a műfajként a 18–19. század során legitimálódó, nagy presztízsre szert tevő, első számú könyvpiaci szegmenssé és irodalompiaci cikké váló szövegtípus – vonatkozásában megkülönböztetett jelentősége van a tágan értett gazdasági viszonyrendszereknek. Az Elbeszélni a pénzt című konferencia (s az annak anyagából összeállított tanulmánykötet) előadói-szerzői is annak a konszenzuális elképzelésnek igézetében alkották meg gondolatmenetüket, hogy a folyton megújuló regény – és általában véve a modern elbeszélő próza – egyszerre alanya és tárgya, alakítója és terméke, leképezője és kritikusa az egyre inkább monetárissá váló nemzetállamoknak s e termelési-fogyasztási szisztéma társadalmi környezetének.
» Tovább a teljes szövegre «
2023. február 7. §
recenzió
Nemesné Matus Zsanett. Bodroghy Papp István: Irodalom és művelődés a reformkori Dunántúlon. Vitae 2. Budapest: Reciti Kiadó, 2021.
Nemesné Matus Zsanettnek, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatóhelyettesének és főmuzeológusának egy revízió során akadt a kezébe Bodroghy Papp István Faragószék című kéziratos verseskötete (15). A kötet szövegei elsősorban nem esztétikai minőségük miatt érdemelnek figyelmet, hiszen Bodroghy Papp másod- vagy harmadrangú költői tehetségnek számított korában, és gyakorlatilag teljesen ismeretlennek mondható a magyar irodalomtörténet-írás számára. Matus Zsanett a szerző családi hátterének, mobilitási stratégiáinak, műveltségének és a korabeli irodalmi élethez való viszonyának feltárásával rámutatott az irodalom társadalmi használatára a reformkori Dunántúl egy jól körülhatárolható, evangélikus, értelmiségi körében.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. szeptember 29. §
recenzió
Tóth Csilla. Küzdelem a polgári identitásért: Identitás és narratív technika Márai Sándor pályáján, 1930–1935. Budapest: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2019.
Tóth Csilla tanulmánykötetének célkitűzése Márai Sándor 1930 és 1935 közötti pályaszakaszának újraértelmezése, pontosabban az Idegen emberek (1930), az Egy polgár vallomásai első kötete (1934), a Bolhapiac (1935) és a Válás Budán (1935) című regények új szempontú vizsgálata az identitás szociálpszichológiai értelmezéséből kiindulva.
» Tovább a teljes szövegre «
2016. november 3. §
recenzió
Markian Prokopovych, In the Public Eye: The Budapest Opera House, the Audience and the Press, 1884–1918, Böhlau, Bécs–Köln–Weimar, 2014.
A Budapesti Napló 1903. május 5. számában G-ly álnevű újságíró a Filharmónia Operaházban megtartott koncertjén üresen maradó székekre magyarázatot keresve fogalmazta meg felvetését, amelyet minden bizonnyal az 1884-ben megnyitott Operára is sokan érvényesnek tartottak: „»A mívelt világ nagyobb és középszerű városainak példájára« alapították nálunk a Filharmóniai Társulatot. Tehát nem belső szükségletből. A mívelt Nyugaton van, tehát legyen nálunk is. […] Vagyis a filharmóniával szakasztott úgy vagyunk, mint egynémely más intézménnyel, amelyet megcsináltunk, mert – bocsánat a barbarizmusért: – l’Occident oblige.”
» Tovább a teljes szövegre «