2024. december 30. §
könyvismertetés
Molnár Eszter Edina, Parádi Andrea, Radvánszky Anikó, szerk. A varázsló kertje: Tanulmányok Csáth Gézáról. Pim Studiolo 13. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2023.
Csáth Géza kanonizációja egy izgalmas, több mint fél évszázadot felölelő, számtalan filológiai és intermediális mozzanatot tartalmazó időszakot követően időlegesen nyugvópontra jutott. Neve immár egy lapon emlegethető prominens kortársaiéval, akiknél sokkal kevesebb idő adatott meg neki egy, a náluk jóval vékonyabb életmű megszövegezéséhez. Kár lenne tagadni, hogy a boom sikeréhez a szerző híres-hírhedt szokásai, életvezetésének jól ismert szólamai is hozzájárultak, de Csáth esetében valószínűleg ezek (és a minderről részletesen beszámoló, mára közzétett, széles körben elérhető dokumentum-együttesek) kompenzálták az egyenetlen és fragmentált életműből fakadó gyengeségeket. A szerző halálának századik évfordulójának apropójából rendezett 2020-as tanácskozás résztvevői, azaz a kötet szerzői nem is haboztak belelapozni Csáth életrajzi dokumentumaiba, sőt, illusztratív jelleggel, de szorosan támaszkodtak is ezekre.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. szeptember 25. §
recenzió
Füzi Izabella. A vurstlitól a moziig: A magyar vizuális tömegkultúra kibontakozása (1896–1914). Apertúra könyvek 8. Szeged: Pompeji Kiadó, 2022. 288 l.
Füzi Izabella könyve deklarált szándéka szerint is hiánypótló monografikus feldolgozása a magyar vizuális kultúra születésének. Ezt a célt a szerző kötetének második egységében (Vizuális nyilvánosság és a korai mozgókép), még pontosabban annak bevezető fejezetében (A korai mozi kutatása és a vizuális nyilvánosság) meg is indokolja, amikor így fogalmaz: „Magyar Bálint monográfiája az 1896 és 1901 közötti időszakot 13 oldalban tárgyalja, Kőháti Zsolt könyve nyolc és fél oldalt szánt ennek a korai időszaknak, és ebbe beletartozik a társadalmi, történelmi kontextus vázlatos áttekintése is.” (76)
» Tovább a teljes szövegre «
2020. február 5. §
recenzió
- Feldolgozta és közreadja Széchenyi Ágnes. Schöpflin Aladár a Vasárnapi Újságban 1898–1921. Budapest: Argumentum, 2018.
- Szajbély Mihály. Csáth Géza élete és munkái: Régimódi monográfia. Budapest: Magvető, 2019.
- Arany Zsuzsanna. Kosztolányi Dezső élete. Budapest: Osiris, 2017.
Az elmúlt három év mindegyikében megjelent egy-egy olyan terjedelmes munka, amely ún. „nyugatos” szerzők életével és életművével foglalkozik behatóan. A magyar irodalmi modernség egyik legfontosabb periodikájának (az ebből képzett címkének) idézőjeles használata nem véletlen, ugyanis a három kiadvány többek között arra is rávilágít, mennyire hatékonyan forgolódott Csáth, Kosztolányi és Schöpflin abban a sűrű szövésű, mai szemmel átláthatatlan sajtóhálózatban, amelynek csak egyik (igaz, nagyon fontos) eleme volt a Nyugat.
» Tovább a teljes szövegre «
2018. augusztus 1. §
recenzió
Szerdahelyi Sándor, szerk. A Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja 1910. évre: Utazás az újságírás körül (Budapest: Révai és Salamon, 1910; hasonmás kiadás: Budapest: Országos Széchényi Könyvtár, 2017).
A „holnapos-nyugatos” fellépéssel (és ennek határterületeivel, például a nemzetköziséggel, hagyomány és divat kérdésével stb.) foglalkozó 1909-es egyesületi évkönyvben is olvashatók voltak olyan írások (pl. Salgó Ernőé vagy Szini Gyuláé), amelyek az új nemzedék megjelenését és vele a modern irodalom legújabb poétikai trendjeit és sajátos kapcsolatrendszerét az egyedülálló intézményes háttérrel magyarázták. A megannyi időszaki kiadvány „tartalomgyártásába” becsatlakozó, szépirodalmi ambíciókat dédelgető személyek valódi minőségi újságírást produkáltak a századfordulón, miközben a modern magyar irodalom, ezen belül is leginkább a próza is sokat köszönhetett a tárcarovatban megjelenő igényes szövegek mai szemmel követhetetlen sorozatainak.
» Tovább a teljes szövegre «