recenzió

„A magyar történet folytatója”. Tanulmányok Istvánffy Miklósról. Szerk. Ács Pál és Tóth Gergely. Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2018 (Magyar Történelmi Emlékek: Értekezések).

A történeti diszciplínákkal foglalkozó kutatókban rendre felmerül az igény, hogy a tudományterületük kánonját felülvizsgálják, annak kialakulását és rögzülését megértsék, illetve az abból kimaradtakat – amennyiben indokolt – abba beemeljék. Vajon a historiográfia szempontjából releváns szövegek maradtak fent, vagy valamely más, esetleg politikai szándék fedezhető fel bizonyos szövegek kiemelkedésében, illetve mások eltűnésében? Létezett-e magyar történetírás, vagy csupán udvari, Habsburg- és Szapolyai-párti történetírói narratívákról beszélhetünk? Ki számít udvari, aulikus történetírónak, mit tudunk e szerzők politikai szerepvállalásáról, és egyáltalán: hogy állunk a forrásaink ismeretével?
» Tovább a teljes szövegre «