2020. február 13. §
recenzió
Mercs István szerk. Nagy az Isten állatkertje…: Állat(ságok) a magyar irodalom és művelődéstörténetben. Modus Hodiernus 9. Nyíregyháza: Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület, 2016.
Cseppben a tenger… Ez jutott eszembe először, amikor elolvastam a nyíregyházi Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület Modus Hodiernus című sorozatának Nagy az Isten állatkertje…: Állat(ság)ok a magyar irodalom- és művelődéstörténetben című darabját, a Nyíregyházi Állatparkban 2015. április 17–18-án rendezett konferencia aktáit tartalmazó, Mercs István szerkesztette tanulmánykötetet. A horizonton túlterjedő, tehát beláthatatlan, irdatlanul tágas témakörből, állat és ember kapcsolatának szóbeli és írásbeli kultúránkban elfoglalt helyét tárgyaló vagy érintő kimeríthetetlen anyagából annyit foglal magába a 19 tanulmányt tartalmazó, 293 oldalas kiadvány, amennyi az óceánból egy vízcseppbe belefér. Igen értékes vízcsepp. Becsüljük meg!
» Tovább a teljes szövegre «
2017. december 5. §
recenzió
Domokos Mariann, Mese és filológia: Fejezetek a magyar népmeseszövegek gyűjtésének és kiadásának 19. századi történetéből, Budapest, Akadémiai, 2015 (Néprajzi Tanulmányok).
Domokos Mariann monográfiája sokoldalú képet ad a hazai történeti folklorisztika egyik alapvető, de teljességében még soha át nem tekintett területéről, a 19. századi magyar népmese-kutatásról. A reformkori népdal- és népmeseíró program mintaszerű összefoglalását Gulyás Judit már elvégezte (Gulyás Judit, „mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”: A népmese az 1840-es évek magyar irodalmában, Bp., Akadémiai, 2010 [Néprajzi Tanulmányok]), a század második felének tanulságait Domokos Mariann immár ennek fényében vizsgálhatta. A szerteágazó témakörök közül szerencsés kézzel választotta ki azokat, amelyek a kötet alapvető fejezeteit alkotják. Így letisztult szerkezetben tekinthetünk erre a részben napjainkig feltáratlan, ráadásul filológiai újdonságok tömegét rejtő anyagra.
» Tovább a teljes szövegre «