recenzió
A 21. századi humántudományi interdiszciplinaritásnak van legalább két, egy külső és egy belső nézőpontja. A kívülállók részéről – évtizedek óta hangoztatott, pontosabban jobbára pályázati értékelésekben, kutatásfinanszírozási döntések kapcsán elmorgott – sztereotip kritikai fordulatnak számít, hogy – főként természettudományos és/vagy élettudományos perspektívából – a bölcsészettudományok saját, belső összefogódzásai nélkülözik a tudományköziség emelkedett többletjelentését, és az abban résztvevő kutatók korántsem nyerik el a tudományos határátlépéssekkel más esetben együtt járó, néha heroizált, de mindig ünnepelt, megdicsért státust és visszhangot.
» Tovább a teljes szövegre «