2023. február 13. §
könyvismertetés
Beliczai Bea, vál. Tabán: Fényképek, történetek. Budapest: Bellibro, 2022.
Jan Assmann nevezetes megjegyzése szerint a közelmúltat felölelő „élénk” kommunikatív emlékezet hatótávolsága 80–100 évre terjed ki. Ha ez igaz, akkor éppen a határán vagyunk annak, hogy az 1930-as években lebontott misztikus budapesti városrész, a „régi Tabán” emlékezete lassacskán és végérvényesen a szimbolikus rögzítés állapotába, azaz a kulturális emlékezet stádiumába merevedjen.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. november 6. §
recenzió
Rab Gusztáv. Utazás az ismeretlenbe. Kiad., utószó Tüskés Anna. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2019.
A magyar irodalomtörténet mostanáig Rab Gusztáv (1901–1963) munkásságának első szakaszára, a második világháború végéig tartó időszakra látott rá valamelyest. Regényíróként 1922-től kezdve teljesedett ki, a Nyugatnak is visszatérő szerzője volt, akiről Schöpflin Aladár és Kardos László jelentetett meg ugyanott egy-egy műkritikát. Nem nagyon hízelgőeket.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. szeptember 29. §
recenzió
Tóth Csilla. Küzdelem a polgári identitásért: Identitás és narratív technika Márai Sándor pályáján, 1930–1935. Budapest: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2019.
Tóth Csilla tanulmánykötetének célkitűzése Márai Sándor 1930 és 1935 közötti pályaszakaszának újraértelmezése, pontosabban az Idegen emberek (1930), az Egy polgár vallomásai első kötete (1934), a Bolhapiac (1935) és a Válás Budán (1935) című regények új szempontú vizsgálata az identitás szociálpszichológiai értelmezéséből kiindulva.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. február 5. §
recenzió
- Feldolgozta és közreadja Széchenyi Ágnes. Schöpflin Aladár a Vasárnapi Újságban 1898–1921. Budapest: Argumentum, 2018.
- Szajbély Mihály. Csáth Géza élete és munkái: Régimódi monográfia. Budapest: Magvető, 2019.
- Arany Zsuzsanna. Kosztolányi Dezső élete. Budapest: Osiris, 2017.
Az elmúlt három év mindegyikében megjelent egy-egy olyan terjedelmes munka, amely ún. „nyugatos” szerzők életével és életművével foglalkozik behatóan. A magyar irodalmi modernség egyik legfontosabb periodikájának (az ebből képzett címkének) idézőjeles használata nem véletlen, ugyanis a három kiadvány többek között arra is rávilágít, mennyire hatékonyan forgolódott Csáth, Kosztolányi és Schöpflin abban a sűrű szövésű, mai szemmel átláthatatlan sajtóhálózatban, amelynek csak egyik (igaz, nagyon fontos) eleme volt a Nyugat.
» Tovább a teljes szövegre «