2020. november 13. § 0 hozzászólás
Gyorgyevics Tamás. Széchenyi Zsigmond élete. Budapest: Amicus, 2018.
Anniversary dates are traditionally occasions to celebrate a person or event. The biography of Zsigmond Széchenyi by Tamás Gyorgyevics meets the criterion in two ways: 2018 marked the 120th anniversary of the birth of Széchenyi and, furthermore, the year coincided with the 90th anniversary of his second, and at the same time his longest, half-year-long journey to Kenya in 1928.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. november 6. § 0 hozzászólás
Rab Gusztáv. Utazás az ismeretlenbe. Kiad., utószó Tüskés Anna. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2019.
A magyar irodalomtörténet mostanáig Rab Gusztáv (1901–1963) munkásságának első szakaszára, a második világháború végéig tartó időszakra látott rá valamelyest. Regényíróként 1922-től kezdve teljesedett ki, a Nyugatnak is visszatérő szerzője volt, akiről Schöpflin Aladár és Kardos László jelentetett meg ugyanott egy-egy műkritikát. Nem nagyon hízelgőeket.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. október 29. § 0 hozzászólás
Karádi Zsolt. Franciák és magyarok: Tanulmányok a francia és a magyar irodalomról. Nyíregyháza: Örökségünk, 2018.
This collection of essays is an important contribution to the field of French literary studies of the second half of the 19th century and of the 20th century. Zsolt Karádi, an excellent specialist in the history of Hungarian literature and theatre, head of the Department of Literary Studies at the University of Nyíregyháza, offers in this book his French-related studies written over the past two decades.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. október 22. § 0 hozzászólás
Vaderna Gábor. Honnan és hová? Arany János és a nagyszalontai hagyomány. Vitae 1. Budapest: reciti, 2020.
Nagyszalonta viharverte település: a Toldiak birtoka a török dúláskor, a hajdúk betelepülésével lett fontos erődítmény, évtizedekre háborús helyszín; a török kiűzése után a helyiek évszázados, a 19. századba mélyen benyúló perbe keveredtek kiváltságaik megtartásáért. Arany János születésekor így a népi és történeti hagyomány folyamatos fenntartása és újramondása konkrét politikai célokat szolgált.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. október 19. § 0 hozzászólás
Veres András. József Attila Összes tanulmánya és cikke 1930–1937: Kalauz a fontosabb szövegekhez. Budapest: reciti, 2020.
2018 tavaszán jelent meg két vaskos kötetben, 1466 lapon József Attila értekező életműve második, 1930 és 1937 közötti részének kritikai kiadása. József Attila Társaság keretében megvalósult vállalkozás munkálatai több mint egy évtizedet vettek igénybe. Kiadásunk nemcsak a költő valamennyi fennmaradt szövegének kritikailag felülvizsgált változatát adja közre, hanem bemutatja ezek keletkezés- és kiadástörténeti hátterét, valamint a róluk szóló szakirodalmat is. A szokatlanul nagy apparátus persze jelentős mértékben megnövelte könyvünk terjedelmét, ami tapasztalataim szerint sokak számára megnehezíti a befogadást. Így merült fel bennem egy viszonylag rövid kalauz elkészítésének ötlete, amivel – azaz a fontosabb szövegeket kommentáló jegyzeteim segítségével – megkönnyíthetem a könyv szerteágazó anyagában való tájékozódást. Munkámat eleve segédanyagnak szánom, s bár igyekszem messzemenően figyelembe venni a kritikai kiadást elkészítő szakmai közösségünk elgondolásait, az itt következő megállapítások és jellemzések természetesen az én nézőpontomat képviselik.
(Veres András)
2020. október 7. § 0 hozzászólás
Móré Tünde és Tasi Réka, szerk. Interkonfesszionalitás és irodalom a kora újkorban. Reciti konferenciakötetek 8. Budapest: reciti, 2020.
Az Interkonfesszionalitás a kora újkorban című kötet tizenegy írása 16‒18. századi kulturális jelenségeket vizsgál, különböző szövegek, műfajok, illetve események változatos szempontú elemzése révén. Az interkonfesszionalitást a tanulmányok felekezetek közötti kulturális transzfer ként értik, és ennek lehetőségeit, változatait tárják fel, elsősorban arra reflektálva, hogyan viszonyultak a kora újkorban a szövegekhez és hagyományokhoz.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. szeptember 29. § 1 hozzászólás
Tóth Csilla. Küzdelem a polgári identitásért: Identitás és narratív technika Márai Sándor pályáján, 1930–1935. Budapest: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2019.
Tóth Csilla tanulmánykötetének célkitűzése Márai Sándor 1930 és 1935 közötti pályaszakaszának újraértelmezése, pontosabban az Idegen emberek (1930), az Egy polgár vallomásai első kötete (1934), a Bolhapiac (1935) és a Válás Budán (1935) című regények új szempontú vizsgálata az identitás szociálpszichológiai értelmezéséből kiindulva.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. szeptember 13. § 0 hozzászólás
Tüskés Gábor, vál., szerk. és Tüskés Anna, s. a. r. Critica: Források az irodalom- és kultúratudományi szakkritika történetéhez 1986–2020.
Sources for the History of Criticism of Literary and Cultural Studies
1986–2020. Budapest: reciti, 2020.
E kötet válogatást tartalmaz az elmúlt három és fél évtizedben általam egyedül vagy másokkal – köztük elsősorban feleségemmel, Knapp Évával – közösen írt, szerkesztett, társszerkesztett, sajtó alá rendezett, előszóval vagy kísérőtanulmánnyal ellátott könyvekről és más szakmai kiadványokról hazai és nemzetközi folyóiratokban megjelent szakkritikákból.
A gyűjtemény alapja a felismerés, hogy a tudományos művek kritikai fogadtatása, benne mindenekelőtt az ismertetések, recenziók és bírálatok természetes részét és tárgyát alkotják az irodalomtörténészi munkának, s elsődleges forrásai a tudomány- és kritikatörténetnek.
2020. augusztus 24. § 0 hozzászólás
Papp Ingrid, szerk. Irodalomtörténet, tudománytörténet, eszmetörténet: Tanulmányok Tarnai Andor halálának 25. évfordulójára. Reciti konferenciakötetek 7. Budapest: reciti, 2020.
A kötet Tarnai Andor (1925–1994) akadémikus, az Irodalomtudományi Intézet egykori főosztályvezetője és az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető professzora halálának 25. évfordulója alkalmából rendezett konferencia előadásainak továbbfejlesztett és tematikusan elrendezett tanulmányait tartalmazza.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. augusztus 18. § 1 hozzászólás
Tüskés Anna. „en-nemzetem külhoni híre-sorsa” Fejezetek a 20. századi francia–magyar irodalmi kapcsolatok történetéből. Irodalomtörténeti füzetek 183. Budapest: reciti, 2020.
A francia irodalom nem csupán folyamatos ihletője, hanem közvetítője is a magyar kultúrának, amivel erőteljesen hatott a magyarságról alkotott nyugat-európai képre.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. augusztus 16. § 0 hozzászólás
Csörsz Rumen István, szerk. Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 6. Budapest: reciti, 2018.
A közköltészet, a populáris irodalom témájával foglalkozó Doromb hatodik kötetének a Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820 Lendület-kutatócsoport időbeli és földrajzi érdeklődése ad keretet. A vizsgált táj a korszakban is elkülönülő társadalmi adottságokkal és gazdasági lehetőségekkel rendelkező Nyugat-Dunántúl. A heterogenitás érzékeltetésére a kötet előszava is felhívja a figyelmet, leszögezve, hogy egy meghatározott földrajzi térben működő intellektus, a dunántúli írók és értelmiségiek esetében sem beszélhetünk egységes mozgalomról és ilyenfajta homogenizálás nem célja ennek a vállalkozásnak.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. július 26. § 0 hozzászólás
Már a székely írás kutatásának történetét bemutató monográfia (2015) írásakor felmerült, hogy hasznos volna az összegyűjtött irodalom digitális formában történő, önálló publikálása. Jelen bibliográfia az akkori gyűjtés javított és bővített közlése, kiegészítve egyrészt a kötetből kimaradt, valamint az azóta megjelent primer és szekunder irodalommal. Azért, hogy a verziók követhetők legyenek, a bibliográfia hivatkozható változatai nagyobb időközönként az MTAK REAL repozitóriumban lesznek archiválva, míg a bibliográfia legfrissebb állapota a zotero.org felületén érhető el.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. július 23. § 0 hozzászólás
Küllős Imolát vagy bármelyik művét értékelni igazán hálátlan feladat, hiszen munkásságát számtalan alkalommal méltatták már teljes joggal, s így a kései recenzens számára kevés újszerű kimondásának lehetősége jut.
Küllős Imola életművének perspektívája kellően széles ahhoz, hogy több társtudomány, így mindenekelőtt az irodalomtörténet és a zenetudomány számára is felkínáljon további gondolkodási lehetőségeket. Haszonnal forgathatják munkáit a történettudomány különböző ágának művelői, a történeti antropológusok, a mentalitás- és társadalomtörténészek is.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. július 13. § 0 hozzászólás
Csörsz Rumen István, szerk. Magyar világi ponyvairodalom. 1700–1820: II. Oktató és szórakoztató költészet. ReTextum 11. Budapest: reciti, 2020.
Vajon miért van szükség a vegyes minőség ellenére a régi, XVIII–XIX. századi ponyvaszövegek mai, összegyűjtött kiadására? E művek többsége ma csak az eredeti forrásokon elérhető, pedig stílus- és művelődéstörténeti jelentőségük vitathatatlan, s néha a magyar közköltészet kiemelkedő teljesítményei közé sorolhatók.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. június 30. § 0 hozzászólás
Dóbék Ágnes, szerk. Könyvek magántulajdonban (1770–1820). Reciti konferenciakötetek 6. Budapest: reciti, 2020.
A 18. század vége és a 19. század első évtizedei jelentős változásokat hoztak a könyvtörténetben, az olvasás és a könyvkiadás területén. A korabeli Magyarországon is egyre hangsúlyosabbá váltak a könyvolvasás propagálásának, a könyvgyűjtésnek, illetve a könyvtárállításnak kulturális tapasztalatai.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. június 23. § 0 hozzászólás
Török Zsuzsa és Zeke Zsuzsanna, összeáll. Az Arany család tárgyai. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018.
Arany János születésének 200. évfordulója új lendületet adott az Arany-kutatásnak. Ennek köszönhetően számos tudományos publikáció (kritikai kiadások, tanulmánykötetek stb.) látott napvilágot, több konferencián is tárgyalták a költő életművét, ezt a fellendülést pedig a múzeumi reprezentáció is tükrözte.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. június 18. § 0 hozzászólás
Friedrich Schiller. Don Karlos. Szerkesztette Simon-Szabó Ágnes. Fordította Bölöni Farkas Sándor. ReTextum 9. Budapest: reciti, 2019.
Szövegkiadásunk Friedrich Schiller drámájának kétszáz éve készült magyar változatát először teszi elérhetővé a szélesebb olvasóközönség számára. A szerző-fordító hagyatékában fennmaradt műfordításai közt a Don Karlos a legkorábbi átültetés. Megjelenésével Bölöni Farkas Sándor német műfordításainak utolsó darabja is hozzáférhetővé válik Johann Wolfgang Goethe Az ifju Werther Gyötrelmei (2015) és Friedrich Schiller A Naiv és Sentimentális kőlteményről (2017) kiadásait követően.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. június 8. § 0 hozzászólás
Molnár Péter. Garázda Péter sorsdöntő évei. Irodalomtörténeti füzetek 182. Budapest: reciti, 2019.
Garázda Péter (†1490/2) életútjának értelmezését kezdettől fogva egyfajta mártírnarratíva uralta. Eszerint az Itáliában iskolázott, a legjobb mesterek elismerését elnyerő Garázda pályáját Mátyás haragja törte derékba, aki őt patrónusai, Zrednai János és Csezmicei János lázadása miatt büntette. Az ifjú humanista sorsa tehát a politikai vihar szűk éve során véglegesen eldőlt. Ez az elképzelés jól példázza a hazai humanizmus első korszakának lezárulásáról adott, a politikai kronológiához és logikához igazodó magyarázatot, mely azonban a közelmúltban éppúgy megkérdőjeleződött, mint Garázda üldözöttségének tétele.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. május 13. § 0 hozzászólás
Lám Títus, Aurél s Fridrich nem valának
Sem istenek, sem a Nap öccsei:
Imádtatának mégis a világtól;
De a tyrannok, bár istenfiaknak
Neveztetének, bárd alá jutának.
Berzsenyi Dániel: Vandal bölcsesség, 1815 körül
(Forrás: Berzsenyi Dániel. Berzsenyi Dániel művei. Szerkesztette Orosz László. 3. kiad. Osiris klasszikusok. Budapest: Osiris Kiadó, 2004, 134.)
2020. május 7. § 0 hozzászólás
Vulkán Vera Tünde, Mártonfi József tanulmányi főigazgató és cenzor, Erdélyi Tudományos Füzetek 289 (Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2018).
Vulkán Vera Tünde kötete Mártonfi József (1746–1815) tanár, erdélyi katolikus püspök (1799–1815) oktatói, tanfelügyelői és könyvvizsgálói tevékenységét követi nyomon. Ő volt a Norma Regia szerzője, amellyel a bécsi udvar az erdélyi iskolaügyet szabályozta az 1777. évi Ratio Educationis mintájára. A Norma Regia Mártonfi pedagógiai működésének egyik legtöbbször értékelt, ugyanakkor legvitatottabb eredménye.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. április 30. § 0 hozzászólás
József Sisa, ed. Motherland and Progress: Hungarian Architecture and Design 1800–1900. Basel: Birkhäuser, 2017.
Six years ago a monumental work was published by the Research Centre for the Humanities of the Hungarian Academy of Sciences and Osiris publishing house. It was the first part of a two-volume series discussing Hungarian art in the 19th century, with the first volume focusing on architecture and applied arts. The main editors were László Beke and József Sisa, while the scientific advisors were Katalin Sinkó and Ildikó Nagy.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. április 28. § 0 hozzászólás
Hajdu Péter, Kálmán C. György, Mekis D. János és Z. Varga Zoltán, szerk. Leírás: Elmélet, irodalom, kép. Reciti konferenciakötetek 5. Budapest: reciti, 2019.
2017 áprilisában, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Összehasonlító Irodalomtudományi Tagozata éves konferenciájának lehetséges témáján tanakodva, e kötet szerkesztőinek választása egyhangúlag és szinte vita nélkül esett a leírásra. A konferenciasorozatot szervező, az Irodalomtudományi Intézetben működő OTKA kutatócsoport tagjaiként mindannyian erős szállal kötődtünk a magyar komparatisták találkozójának abban az évben otthont adó Pécsi Tudományegyetem Modern Irodalomtörténeti Tanszékéhez, illetve Irodalomtudományi Doktori Iskolájához, ezért a két műhelyben évtizedekre visszamenően folyó elbeszéléselméleti kutatások magától értetődően adták a felvetést, hogy az összehasonlító irodalomtudományi tanácskozás egyúttal narratológiai relevanciával bíró tárgyat járjon körül.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. április 15. § 0 hozzászólás
Kármán Gábor és Zászkaliczky Márton, szerk. Politikai nyelvek a 17. század első felének Magyarországán. Budapest: reciti, 2019.
A farkas a szőrét szokta változtatni, nem az erkölcsét. A régi latin közmondást 1619-ben a Querela Hungariae című pamflet idézte fel annak érzékeltetésére, hogy az ország bajaiért egyedül felelőssé tett katolikus papság bármit ígér is és bármilyen színben akarja is magát feltüntetni, semmi jóra nem lehet tőle számítani. Az írásra válaszul született Apologia pro clero természetesen nem hagyhatta ki a farkas-metafora által nyújtott ragyogó lehetőséget: az eredeti kiáltvány számos megállapításához hasonlóan ezt is górcső alá vette, megforgatta, ízekre szedte és bőséges kommentárral látta el, amelyből természetesen az derült ki, hogy nem a katolikus klérus, hanem annak kálvinista prédikátor ellenfelei szolgáltak rá a lesújtó ítéletre. Noha a szőrükről nem nyilatkozott, de a Querelával legalább érintőlegesen vitába szálló másik írás, a Falsae originis motuum Hungaricorum succinta refutatio sem hagyta érintetlenül a farkasokat: annak szerzője is leszögezte, hogy ellenfelei (Aiszóposz meséje mintájára) farkasként felzavarják a vizet és utána a bárányt vádolják.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. március 23. § 0 hozzászólás
Erdődi Alexandra Anita, Finta Mária Anna, Molnár Annamária, Virág Csilla és Vrabély Márk, szerk. KOR/TÁRS – Kapcsolat, háló(zat) és közösség az 1800 előtti Európában. Fiatalok Konferenciája 2018. Budapest: reciti, 2019.
2020. március 20. § 1 hozzászólás
Báthory Orsolya, Kármán Gábor és Zászkaliczky Márton, szerk. Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás történetéhez. 1. Budapest: reciti, 2019.
Az 1619 és 1621 közötti időszak teljesen új jelenségeket hozott a politikáról folytatott, vagy kifejezetten politizáló közéleti diskurzusok magyarországi történetében. A Bocskai-féle felkelés politikai lépéseinek legitimációja nagyrészt kéziratos formában terjedt, tervszerű nyomtatásban való terjesztésükről nem tudunk, a kiáltvány jellegű szövegek csak véletlenszerűen láthattak napvilágot, ha a korszak hírközpontjaiban egyes magánvállalkozók hozzájutottak egyik vagy másik irathoz, és a piaci kereslet szempontjait figyelembe véve, saját kezdeményezésükből sajtó alá rendezték őket.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. március 17. § 1 hozzászólás
Csörsz Rumen István, szerk. Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 7. Budapest: reciti, 2019.
A Doromb: Közköltészeti tanulmányok a hetedik kötetéhez érkezett. Az előzményekhez híven továbbra is keressük az összefüggéseket a történeti vagy jelenkori populáris szöveghagyomány (tág szóval: a közköltészet) forrásai és az általa kifejtett hatások világában. Természetesen a szövegek kutatóin túl az ide kapcsolódó társtudományok, főként a művészet- és a zenetörténet szempontjait is fontos képviselnünk, mert még mindig nem tanulunk eleget a más szakterületek módszereiből és eredményeiből. Látni fogjuk: maga a popularitás gondoskodik arról, hogy még ott is interdiszciplinárisan kelljen vizsgálódnunk, ahol nem terveztük.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. március 4. § 0 hozzászólás
A két recenzeált kötet a Svájcban élő magyar irodalomtudós, Horn András három művét foglalja magában. Az eredetileg németül megjelent könyveket a szerző fordította és dolgozta át a recitinél megjelent kiadások számára.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. február 17. § 0 hozzászólás
Krupp József, szerk. Világok között: Tanulmányok Ovidius életművéről. Budapest: reciti, 2020.
Publius Ovidius Naso halálának kétezredik évfordulója világszerte alkalmat adott a korunkat talán leginkább megszólító római költő életműve előtti tisztelgésre. Budapesten 2017 novemberében került sor az Ovidius 2000 című konferenciára, amelyen a jelen kötet alapul. A négy egységbe foglalt tizenhat tanulmány Ovidius életművének ma legizgalmasabbnak látszó összefüggéseit tárgyalja. A kötet tematikus egységei a főműnek tekintett Metamorphoses poétikájával és modern világirodalmi visszhangjaival, az életmű hangsúlyosan római (Ars amatoria, Fasti) és nem római (Tristia, Ibis) tereivel, az elégia műfaji lehetőségeinek sokoldalú ovidiusi kiaknázásával (Heroides, Fasti, Tristia), végül pedig a költő sokrétű hazai befogadástörténetével foglalkoznak. Az itt sorakozó írások fényében úgy tűnik, a 21. század eleji olvasónak a római költő művei azokról a szférák közötti, megszilárdíthatatlan, átmeneti terekről adnak hírt, amelyek emberi és állati, művi és természeti, valóságos és illuzórikus, vagy éppen férfi és női, római és nem római, nyilvános és privát világok között húzódnak.
2020. február 13. § 0 hozzászólás
Mercs István szerk. Nagy az Isten állatkertje…: Állat(ságok) a magyar irodalom és művelődéstörténetben. Modus Hodiernus 9. Nyíregyháza: Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület, 2016.
Cseppben a tenger… Ez jutott eszembe először, amikor elolvastam a nyíregyházi Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület Modus Hodiernus című sorozatának Nagy az Isten állatkertje…: Állat(ság)ok a magyar irodalom- és művelődéstörténetben című darabját, a Nyíregyházi Állatparkban 2015. április 17–18-án rendezett konferencia aktáit tartalmazó, Mercs István szerkesztette tanulmánykötetet. A horizonton túlterjedő, tehát beláthatatlan, irdatlanul tágas témakörből, állat és ember kapcsolatának szóbeli és írásbeli kultúránkban elfoglalt helyét tárgyaló vagy érintő kimeríthetetlen anyagából annyit foglal magába a 19 tanulmányt tartalmazó, 293 oldalas kiadvány, amennyi az óceánból egy vízcseppbe belefér. Igen értékes vízcsepp. Becsüljük meg!
» Tovább a teljes szövegre «
2020. február 5. § 0 hozzászólás
- Feldolgozta és közreadja Széchenyi Ágnes. Schöpflin Aladár a Vasárnapi Újságban 1898–1921. Budapest: Argumentum, 2018.
- Szajbély Mihály. Csáth Géza élete és munkái: Régimódi monográfia. Budapest: Magvető, 2019.
- Arany Zsuzsanna. Kosztolányi Dezső élete. Budapest: Osiris, 2017.
Az elmúlt három év mindegyikében megjelent egy-egy olyan terjedelmes munka, amely ún. „nyugatos” szerzők életével és életművével foglalkozik behatóan. A magyar irodalmi modernség egyik legfontosabb periodikájának (az ebből képzett címkének) idézőjeles használata nem véletlen, ugyanis a három kiadvány többek között arra is rávilágít, mennyire hatékonyan forgolódott Csáth, Kosztolányi és Schöpflin abban a sűrű szövésű, mai szemmel átláthatatlan sajtóhálózatban, amelynek csak egyik (igaz, nagyon fontos) eleme volt a Nyugat.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. január 29. § 0 hozzászólás
Miklós Zrínyi, Remède contre l’opium turc, introduction, traduction et notes de Jean-Louis Vallin. Texte suivi d’un parallèle avec l’Exclamatio de Busbecq, Édition bilingue hongrois-français, Presses Universitaires du Septentrion, 2018, 171 p.
Après l’édition bilingue, en 2005, de La Zrínyiade ou Le Péril de Sziget, épopée baroque de Miklós Zrínyi sur le siège et la chute du château fort de Szigetvár, défendu héroïquement par le bisaïeul du poète (appelé également Miklós Zrínyi) contre les troupes du sultan Soliman, le traducteur, Jean-Louis Vallin vient de publier, également en édition bilingue, l’œuvre en prose la plus importante de Zrínyi, le Remède contre l’opium turc, un appel à la lutte armée de la nation hongroise contre l’occupation ottomane de la plus grande partie du pays; un « Antidote contre la paix du Turc avec le Hongrois », comme le sous-titre de l’ouvrage le précise.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. december 31. § 0 hozzászólás
Szerk. Fábián Laura, Lovas Borbála, Haraszti Szabó Péter, Uhrin Dorottya. A könyv és olvasója: A 14–16. századi könyvkultúra interdiszciplináris megvilágításban (Budapest: MTA–ELTE HECE, 2018).
A könyv és olvasója: A 14–16. századi könyvkultúra interdiszciplináris megvilágításban címmel kétnapos konferenciát rendeztek 2017. június 15–16-án az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola hallgatói, az MTA–ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport és az MTA–ELTE Humanizmus Kelet-Közép-Európában Lendület Kutatócsoport; az itt ismertetendő kötet a konferencián elhangzott előadások írásos, bővített változatait tartalmazza. Amint arra a kötet előszavában Monok István felhívja a figyelmet, felnőtt egy (vagy szerintem inkább két) újabb generáció, amelyik késő középkori–kora újkori könyvkultúrával foglalkozik. Kitűnik ez már a szervezők, illetve a kötetszerkesztők, de még inkább a szerzők névsorából: szinte mind 30–40 év körüli fiatal kutatók.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. december 23. § 0 hozzászólás
A világirodalom egy vagy több névvel autorizálható művei mellett jelentős számban keletkeztek minden korszakban úgynevezett anonim művek. Ez az elnevezés ugyan kicsit csalékony, mert a névtelen szerző fogalom önellentmondás – vagyis az ilyen munkákat nem az író személye, hanem a műve azonosítja –, de annyiban mindenképpen jogos, hogy az anonim művek befejezése legtöbbször nem köthető egy névhez, egy behatárolt időszakhoz, legfeljebb fel-, illetve eltűnésük hordja magában az időtényezőt.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. december 13. § 0 hozzászólás
Balázs-Hajdu Péter. Zsengék, töredékek, kétes hitelűek: A Madách–Rimay-kódexek Szerelmes énekek című füzetének versanyaga. Irodalomtörténeti füzetek 181. Budapest: reciti, 2019.
A 17. század első harmadának egyik legjelentősebb magyar irodalmi forrásában, az ún. Madách–Rimay-kódexekben fennmaradt szerelmi tárgyú versgyűjtemény irodalomtörténeti jelentősége a kánonban elfoglalt speciális helyzetéből fakad. Ezek az énekek esztétikai szempontból úgyszólván marginálisak, ugyanakkor a korabeli magyar költészet csúcsteljesítményeként értékelt Balassi-, illetve Rimay-életmű közvetlen ismeretéről adnak számot.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. december 11. § 0 hozzászólás
Hermann Zoltán. A boldogtalanság iskolája: esszék, tanulmányok az érzékenység és a romantika korának magyar irodalmáról. Budapest: Ráció Kiadó, 2015.
Hermann Zoltán kötetében a 2002–2015 között megjelent, döntően a 18–19. századi magyar irodalom alkotásait elemző, „javított, átdolgozott” tanulmányait publikálta (8–10). A változatos módszertanú tanulmányok közreadása mindenképpen indokolt volt. A szerző ezzel lehetővé tette, hogy a szétszórtan megjelent, de összefüggő szövegeket a szakma és az olvasóközönség egyaránt kézbe vehesse.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. november 28. § 0 hozzászólás
Tüskés Tibor válogatott bibliográfia. Összeállította Tüskés Anna. Budapest: reciti, 2018.
Bármit gondoljon is az olvasó a szellemtörténetről mint egy körülhatárolható történelmi korszak kultúramegközelítéséről, továbbá az annak egyik leágazásán magára ismerő tájirodalomról, a vidéki (paraszti) vagy városi (polgári) élet idilli tisztaságáról, illetve ördögi romlottságáról, ahogy az előzetes feltevések ezt prejudikálni szokták, tagadhatatlan, hogy az egységes, egységesülő nemzeti kultúrákon belül, feltéve, hogy ilyenek létrejönnek, a földrajzi elkülönülés sajátos jegyei legtöbbször kialakulnak. Elég csak arra utalni, hogy például Móricz Zsigmond és Babits Mihály vidékélménye nem csupán társadalmi különbségeket, de táji jegyeket is hordoz, ebből következően prózaszemléletük eltér egymástól, noha természetesen mindketten az egységes magyar nyelvű kultúra képviselői és alkotói.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. szeptember 27. § 0 hozzászólás
Dudithius, Andreas. Epistulae: 1581–1589. Ediderunt Nicolaus Szymański et Ida Radziejowska. 7. Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Ævorum. Series Nova 13/7. Budapest: reciti, 2019.
Andreas Dudith (1533–1589), célèbre humaniste du 16 e siècle, nous a laissé, outre ses traités et traductions, une vaste correspondance dont la plupart n’a jamais été publiée. Parmi des correspondants de Dudith on relève les plus illustres personnages de la vie culturelle et politique de l’époque et les lettres s’étendent sur les sujets les plus variés, ce qui prête à cette correspondance une valeur documentaire.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. szeptember 17. § 0 hozzászólás
Dávid Katalin. Soah: Emlékeim a vészkorszak idejéből. Budapest: Szent István Társulat, 2014.
Dávid Katalin. Vasfüggönyös kereszténység: A Művészettörténeti Dokumentációs Központ. Budapest: Szent István Társulat, 2017.
Az első könyv általános bevezetővel kezdődik, mely a keresztény világnézetre, a gondolkodás szabadságára és a szimbólumok fontosságára fókuszál az ember életben. Ebben a kötetben a második világháború idején és főleg a nyilas diktatúra és Budapest ostroma alatt átéltek emlékeit rögzíti a szerző. A második könyv nem ott folytatja az emlékek fonalának felgöngyölítését, ahol az első abbahagyta, hanem mintegy öt évvel később: az 1950–1964 közötti másfél évtized történései közül villant fel néhányat.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. augusztus 26. § 1 hozzászólás
Török Zsuzsa, szerk. Nőszerzők a 19. században: lehetőségek és korlátok. Reciti konferenciakötetek 4. Budapest: reciti, 2019.
Az első professzionális írónők, akik megélhetési forrásként tekintettek az írásra, a 19. század második felében jelennek meg, és különülnek el a nem egzisztenciális szükségletből alkotó női szerzőktől. A kötet olyan társadalmi-kulturális folyamatokat tár fel, amelyekben hivatásos írónők és változatos célokkal és motivációkkal ténykedő más íráshasználók vettek részt. A tanulmányok a női szerzőségnek a 19. századi irodalom-, sajtó- és társadalomtörténettel való szoros összefüggéseit vizsgálják, és korabeli funkcióinak, illetve változatainak összetett kontextualizáló feltárására törekednek.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. augusztus 23. § 1 hozzászólás
Horn András. Mitikus gondolkodás és irodalom. Irodalmi modalitás. Szerkesztette Hegedüs Béla. Budapest: reciti, 2018.
Horn András második kötete a reciti gondozásában a Svájcban élő tudós két önállóan megjelent művét, a Mythisches Denken und Literaturt (Würzburg, Königshausen & Neumann, 1995) és a Literarische Modalität: Das Erleben von Wirklichkeit, Möglichkeit und Notwendigkeit in der Literaturt (Heidelberg, Carl-Winter-Universitätsverlag, 1981) tartalmazza a szerző fordításában és átdolgozásában. A két mű számos ponton kapcsolódik a kiadónknál 2017-ben megjelent Az irodalomesztétika alapjai című kötethez.
» Tovább a teljes szövegre «
You must be logged in to post a comment.