Az elbeszélt tér (ReKonf ‧ 13)

2021. december 27. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Hajdu Péter, Rákai Orsolya és Z. Varga Zoltán, szerk. Az elbeszélt tér. Reciti konferenciakötetek 13. Budapest: reciti, 2021.

Alapvetőnek látszik, hogy az elbeszélés dimenziója az idő. És bár minden cselekvés, történés kibontakozásához térre éppúgy szükség van, mint időre, és az idő érzékeléséhez elméletileg is szükséges a (térben történő) mozgás, a tér a narratológiának sokáig viszonylag mellékes, elhanyagolható terrénuma maradt. A „térbeliség fordulata” azonban a 20. század vége felé egyre nagyobb jelentőségre tett szert: az irodalomtól és az elbeszéléselmélettől hagyományosan távolabbiként elgondolt diszciplínák sora kezdte beemelni saját eszköztárába a narrativitás számos fogalmát, a leírás, a szereplő, a nézőpont és az elbeszélt idő mellett az elbeszélt tér koncepcióját is.
» Tovább a teljes szövegre «

Mészáros Gábor írása

2021. december 26. § 0 hozzászólás

recenzió

Gyimesi Emese: Szendrey Júlia irodalmi pályafutása. Társadalomtörténeti kontextusok. Budapest, Ráció Kiadó, 2021 (Ligatura), 295 l.

Gyimesi Emese láthatóan már monográfiája megjelenése előtt igyekezett változtatni azon a tényen, hogy a 19. századi női szerzők szövegei javarészt csak a korabeli forrásokból hozzáférhetők. Miközben a női írók újraértelmezése egészen népszerű kutatási terület, a 19. századi női szerzők szépirodalmi és más típusú szövegeinek kiadása várat magára. 2018-ban Gyimesi Emese sajtó alá rendezésében jelent meg Szendrey Júlia összes költeményeinek kiadása, majd 2019-ben Szendrey Júlia gyermekkorának és Petőfi utáni házasságának és családjának eddig jórészt kiadatlan forrásai.
» Tovább a teljes szövegre «

Szilágyi Márton: Az íróvá válás mikrotörténete a 19. század első felében. Lisznyai Kálmán és az „irodalmi gépezet” (Vitae ‧ 3)

2021. december 24. § 1 hozzászólás

reciti könyv

Szilágyi Márton. Az íróvá válás mikrotörténete a 19. század első felében. Lisznyai Kálmán és az „irodalmi gépezet.” Vitae 3. Budapest: reciti, 2021.

Lisznyai Kálmán (1823–1863) az 1840-es évek új irodalmi nemzedékének reprezentáns alakja volt, Petőfi baráti kö­réhez tartozott, s aztán az 1850-es évek egyik legnagyobb irodalmi sikere fűződik a nevéhez: Palóc dalok című verses­ kötetét két kiadásban, állítólag hatezer példányban jelen­tették meg. Ez a monográfia nem írói munkásságának új­raértelmezésére és esetleges hatástörténeti jelentőségének bizonygatására vállalkozik: Lisznyai költészete ezt nem is indokolná. Az életpálya áttekintésének azonban komoly érdekességet kölcsönöz a jól dokumentálható életpálya, amely éppúgy támaszkodhat a költő saját, bár rendezetle­nül hátrahagyott hagyatékára, mint ahogy levéltári forrá­sokra és egykorú sajtóhíradásokra, s ezért szinte felkínálja magát egy olyan mikrotörténeti fókuszú vizsgálatra, amely különböző léptékek figyelembe vételével kívánja megra­gadni a magyar irodalom 19. század közepi intézményeinek kialakulását.
» Tovább a teljes szövegre «

Maróthy Szilvia írása

2021. december 23. § 0 hozzászólás

recenzió

Gaálné Kalydy Dóra, szerk. Open Science: Nyílt tudomány magyar szemmel. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei. Új sorozat, 45. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ, 2021.

Bár nem ritka a fenntartók, a piaci szereplők, vagy akár a tudományos intézmények részéről a transzparencia relativizálása, a nyílt kutatás szempontjából könnyen megragadható a szó jelentése. A nyílt tudományban az átláthatóság annyit tesz, hogy a kutatási eredmény, tudományos állítás legyen ellenőrizhető, reprodukálható. Ez pedig akkor tud megvalósulni, ha a közösség hozzáfér a tudományos eredményhez és az alapjául szolgáló forrásokhoz együttesen. Ha a források (a hagyományos forrásokon túl pl. adatsorok, számítógépes kódok, képi és audiovizuális tartalmak) egészének hozzáférhetővé tétele adatvédelmi akadályba ütközik, törekedni kell a nyílt tudomány alapelvére: „a kutatásnak oly mértékben nyitottnak kell lennie, amennyire lehetséges, és annyira zártnak, amennyire szükséges”.
» Tovább a teljes szövegre «

Közvetítők és közvetítés: Kulturális transzfer a hosszú reformáció kontextusában (ReKonf ‧ 12)

2021. december 21. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Kovács Janka, Móré Tünde, Rédey-Keresztény János, Rédey-Keresztény Júlia, Virág Csilla és Vrabély Márk, szerk. Közvetítők és közvetítés: Kulturális transzfer a hosszú reformáció kontextusában. Reciti konferenciakötetek 12. Budapest: reciti, 2021.

A kötet írásai szerteágazó témákat boncolgatnak, a középkori kódexmásolástól kezdve egészen a 19. század fordulóján kialakuló orvosi szaknyelv vizsgálatáig.­ A szerzők egytől egyig fiatal kutatók, akiknek írásait elsősorban az mozgatta, hogyan lehet a kulturális transzferek jelenségét és változatait megragadni, valamint hogyan illeszkednek a vizsgált jelenségek a hosszú reformáció korszakalakzatába.


» Tovább a teljes szövegre «

Dorogi Ilona írása

2021. december 20. § 0 hozzászólás

recenzió

Hegyi Klára, A füleki szandzsák. Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet, 2019.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének munkatársai között 2014-ben a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával kezdődött az az együttműködés (NKFI K 108919, 132475 és 132609), amelynek fő célkitűzése, hogy összegyűjtve a Magyarország területére vonatkozó összes fennmaradt 16‒17. századi oszmán jövedelem- és birtokgazdálkodási iratot, feldolgozásukat követően a résztvevő kutatók a levéltár honlapján létrehozzanak egy online elérhető adatbázist, a vizuális megjelenítést is biztosítva egy kapcsolt térinformatikai adatbázis segítségével.
» Tovább a teljes szövegre «

„Drága Tanárnő!”

2021. december 15. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Tüskés Anna és Tüskés Gábor, válogatta, sajtó alá rendezte, szerk. „Drága Tanárnő!” Irodalom- és művelődéstörténeti források Tüskés Tiborné hagyatékából (1949–1997). Emlékezések (2019, 2021). Budapest: reciti, 2021.

A kötet válogatást nyújt Tüskés Tiborné Szemes Anna (1930–2020) középiskolai magyartanár hagyatékában fennmaradt forrásokból, a neki ajánlott írásokból és a róla szóló emlékezésekből. A gyűjtemény három pécsi közoktatási intézmény, a Cséti Ottó Bányaipari Technikum, a Leőwey Klára Gimnázium és a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet történetéhez kapcsolódik, miközben fényt vet egy nem mindennapi tanáregyéniség életére, munkájára, a tanórákon messze túlmutató oktató, nevelő tevékenységére. A források által felölelt időszak az 1950-es évektől a Kádár-korszakon át az 1989 utáni évtized végéig terjed. A filológiai jegyzetekkel ellátott dokumentumok számos műfajt képviselnek: a személyi és hivatalos iratokon, továbbá egy önéletrajzi visszaemlékezésen kívül vannak köztük versek, az irodalmi szakköri munka forrásai, beszédek, újságcikkek, interjúk és levelek.


» Tovább a teljes szövegre «

Kalmár György: Hexameteres magyar költemények

2021. december 13. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Kalmár György. Hexameteres magyar költemények: Valóságos Magyar ABC – P. S. Utólírás – Mária Therézsiához buzdúlt alázatos énekem. Sajtó alá rendezte Hegedüs Béla. Régi Magyar Költők Tára. XVIII. század 17. Budapest: Universitas Kiadó – reciti, 2020.

A polihisztor Kalmár György (1726–?) hosszú hexameteres költeményeit, mindenekelőtt a Valóságos magyar ABC-t és az ahhoz tartozó Post Scriptum–Utólírást számon tartotta a magyar irodalomtörténet-írás. Méghozzá olvasatlanul. E művek valószínűleg még szakmai körökben is ismeretlenek. Ennek nyilván legfőbb oka, hogy a szövegeknek mindmáig nem volt modern kiadása. A másik ok már Kalmár kortársainak is szemet szúrt: a szerző különös, bár megmagyarázott hangjelölései. A magyar nyelv leírásához nyolcvan különböző karaktert tartott szükségesnek, amelyek eléggé megnehezítik a szövegek olvasását.
» Tovább a teljes szövegre «

Bárth Dániel írása

2021. december 5. § 0 hozzászólás

recenzió

Csörsz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 7. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2019.

A 21. századi humántudományi interdiszciplinaritásnak van legalább két, egy külső és egy belső nézőpontja. A kívülállók részéről – évtizedek óta hangoztatott, pontosabban jobbára pályázati értékelésekben, kutatásfinanszírozási döntések kapcsán elmorgott – sztereotip kritikai fordulatnak számít, hogy – főként természettudományos és/vagy élettudományos perspektívából – a bölcsészettudományok saját, belső összefogódzásai nélkülözik a tudományköziség emelkedett többletjelentését, és az abban résztvevő kutatók korántsem nyerik el a tudományos határátlépéssekkel más esetben együtt járó, néha heroizált, de mindig ünnepelt, megdicsért státust és visszhangot.
» Tovább a teljes szövegre «

EGYHÁZ – IRODALOM – TUDOMÁNY: Kis János (1770–1846)

2021. december 1. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Fórizs Gergely, Kertész Botond és Vaderna Gábor, szerk. Egyház – irodalom – tudomány: Kis János (1770–1846). Evangélikus Gyűjteményi Kiadványok 3. Budapest: reciti – Evangélikus Országos Gyűjtemény, 2021.

A kötet Kis János (1770–1846) evangélikus püspök, író, költő és tudományszervező sokrétű munkásságának újrafelfedezésére vállalkozik. Olyan életműről van szó, amelyet a premodern, neohumanista közösségi irodalom- és tudományeszmény jegyében kevésbé a mondanivaló eredetiségére való törekvés, mint inkább a megcélzott közönség kiművelésének vágya jellemez. Kisnek a kortárs magyar művelődés különböző szegmenseire tett hatása óriási, ám részleteiben a mai napig feltáratlan. Az itt közölt tanulmányok e hiány pótlásába fognak bele, az egyházi és világi intézménytörténet, valamint az irodalom-, a filozófia- és az eszmetörténet irányából közelítve a vizsgálat tárgyához.
» Tovább a teljes szövegre «

Evangélikus lelkészek Magyarországon – Pastores evangelico-lutherani in Hungaria

2021. november 24. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Csepregi Zoltán. Evangélikus lelkészek Magyarországon (ELEM). A zsolnai zsinattól (1610) a soproni országgyűlésig (1681): II/1: Nyugat-Magyarország (a dunántúli, a bajmóci és a felső-dunamelléki egyházkerület). 2. javított és bővített kiadás. 2/1. Budapest: reciti, 2020.

Az adattár második korszakának időhatárai, a zsolnai zsinat (1610) és a soproni országgyűlés (1681) meghatározó egyházpolitikai cezúraként keretezik a hazai evangélikus egyháztörténet „rövid 17. századát”. Ez a röpke hét évtized a vallásszabadság törvénybe iktatásának köszönhetően a protestáns egyházi életnek, az iskolázásnak és a könyvkiadásnak olyan felvirágzását hozta, hogy részben a lelkészi kar szükségszerű bővülése, részben az adatok sűrűsödése miatt a biogrammok az adattár legvaskosabb köteteit töltik meg. Az életrajzi adatokat ezekben területi felosztás szerint közöljük. Jelen kötetben három nyugat-magyarországi evangélikus egyházkerület, a dunántúli, a bajmóci és a felső-dunamelléki egyházkerület papjait gyűjtöttük össze.
» Tovább a teljes szövegre «

Egy rendhagyó szerző rendhagyó könyve – Tverdota György írása

2021. november 12. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Móser Zoltán, Jut az ember két világhoz… Esszék és tanulmányok József Attiláról. Budapest: Magyar Kultúra Kiadó, 2019.

Mi a rendhagyó Móser Zoltánban? Első hivatását tekintve kitűnő fényképész. Nem dokumentum-fotós, hanem művészeti igényű fényképeket készít. Egy-egy képe egy-egy költői motívum ekvivalense kíván lenni, s az okozott élmény biztosít afelől, hogy ezek az egyenértékes képek elérik céljukat. A második hivatása az irodalom, s azon belül is elsősorban a lírai költészet. Mint fotósnak, a szeme kivételesen érzékeny, tehát a költészetben a képiség az, aminek révén a nagy lírai teljesítményekhez közelít.
» Tovább a teljes szövegre «

Németh S. Katalin írása

2021. október 22. § 0 hozzászólás

recenzió

V. László Zsófia, Példás asszonyok. Női szerepek változása a protestáns halotti beszédek tükrében (1711–1825). Budapest: Ráció Kiadó, 2020.

V. László Zsófia, Budapest Főváros Levéltárának munkatársa 2012-ben védte meg doktori disszertációját, amely alapját képezte most megjelent monografikus megközelítésű munkájának. Mivel a disszertáció az ELTE Művelődéstörténeti Doktori Programja keretében készült, az interdiszciplinaritás jegyében az irodalomtörténész témavezető (Fábri Anna) mellett, a bírálók és a konzulensek a történettudomány, a néprajz, az egyháztörténet, a könyv- és levéltártörténet legkiválóbb kutatói közül kerültek ki. A kibővített disszertáció az említett tudományterületek képviselőinek egyaránt nyújthat újdonságot és szélesre tárt nézőpontjával a további kutatásoknak is inspirációt.
» Tovább a teljes szövegre «

Az allegorikus istennőktől a nőmozgalmakig – Pálfy Eszter írása

2021. szeptember 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Török Zsuzsa, szerk., Nők, idő­sza­ki ki­ad­vá­nyok és nyom­ta­tott nyil­vá­nos­ság, 1820–1920. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 9. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Az utóbbi években nemcsak a kortárs magyar irodalom közegében indult élénk diskurzus a női írók szerepéről és az irodalmi művekben megjelenő speciálisan női tapasztalatokról, de a történeti kutatásokban is előtérbe kerültek a nőket középpontba állító megközelítések. A Nők, időszaki kiadványok és nyomtatott nyilvánosság 1820–1920 közvetlen előzménye az a 2019-ben megjelent tanulmánygyűjtemény volt, amely általános célként a 19. századi nőírók tevékenységének vizsgálatát tűzte ki (Török Zsuzsa, szerk., Nőszerzők a 19. században: lehetőségek és korlátok, Budapest: Reciti, 2019). A legújabb, szintén Török Zsuzsa szerkesztésében megjelent kötet konkrétabban jelölte ki tárgyát: a 19. századon belül a nők és a folyóiratok kapcsolatára koncentrál.
» Tovább a teljes szövegre «

Egy „fejetlen” év krónikája – Wirágh András írása

2021. július 20. § 0 hozzászólás

recenzió

Bányai Elemér, Eötvös Leó, Szabados Sándor, szerk. Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja 1912. Budapest: BÚE, 1912.

(Az írás az almanach hasonmás-kiadványának egyik utószavaként szerepelt volna, de a kötet kiadása időközben meghiúsult. Az almanach megtalálható az Arcanum adatbázisában.)

A Budapesti Újságírók Egyesülete első, az 1905-ös évre szóló almanachja már 1904 őszén megjelent. Az egyesület ezzel a korabeli szokásjogot követte: a napilapok jelentős része azért időzítette az adott naptári év végére a (jövő évi) díszes album vagy évkönyv megjelenését, hogy ezzel egyszerre kedveskedhessen már meglévő előfizetőinek, és egyúttal ennek segítségével toborozzon új, rendszeres olvasókat.


» Tovább a teljes szövegre «

„Hogyan csinálnám meg Rákóczi Ferenc szobrát?” A Rákóczi-szabadságharc emlékművei: A személyi kultusz jelensége történelmi perspektívában – Tüskés Anna írása

2021. július 7. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Ilyés Gábor, „Hazánk szentje, szabadság vezére” II. Rákóczi Ferenc és az általa vezetett szabadságharc emlékjelei Borsitól Rodostóig, Nyíregyháza, 2020.

A Kisvárda melletti Pap település állami elemi iskolájában 1934-ben azt a feladatot kapták a gyerekek, írják le dolgozatban, hogyan csinálnák meg Rákóczi Ferenc szobrát.[1] Az egyik válasz így szólt: „Én úgy gondolom, hogy a szobor szép ezüst kőből volna.” Egy másik vélemény szerint pedig: „Rákóczi szobrát szép, fényes aranyból csinálnám. Szép díszesen. És úgy csillogna, mint a csillag az égen. Minden arany volna, hogy aki arra menne, megbámulná.” Végül valaki ezt írta: „Gyémánt kőből raknám fel és tíz méter magasra. Aztán gyönyörű fehér lóra ülne Rákóczi Ferenc. Két kardot tennék a két kezébe, mert az a két keze verte ki az osztrák katonákat az országból.”
» Tovább a teljes szövegre «

„Lennék valakié” Az Ady-kultusz és kisajátítási kísérletei 1906–2018 (ReKonf ‧ 11)

2021. június 29. § 1 hozzászólás

reciti könyv

Kappanyos András, szerk., Major Ágnes, munkatárs. „Lennék valakié” Az Ady-kultusz és kisajátítási kísérletei 1906–2018. Reciti konferenciakötetek 11. Budapest: reciti, 2021.

Ady Endre halálának centenáriuma a 20. század legnagyobb szabású irodalmi kultuszának centenáriuma – noha az Ady-kultusz már a költő életében jelentős (a 20. században páratlan) méreteket öltött. A halála óta eltelt évszázadban kanonizációs és dekanonizációs kísérletek követték egymást. Bár Ady korai ismertségében minden bizonnyal szerelmi tematikájú versei játszották a legnagyobb szerepet, halála után a szövegek újbóli kiaknázási kísérletei túlnyomó részben politikai célzatúak voltak.
» Tovább a teljes szövegre «

Az emlékező képzelőerő (RomKép 2021)

2021. június 3. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Nagy Beáta, Surányi Beáta, Ujvári Nóra, szerk. Az emlékező képzelőerő. Konferenciakötet. Budapest: reciti, 2021.

A RomKép második konferenciájának előadásai a romantikus képzelőerőt az emlékezés, a jelenléthiány és a titok felől közelítették meg. Az ebből megszületett kötet tanulmányai úgy szólítják meg a romantikus hagyományokat, úgy emlékeznek rá, hogy közben újra meg újra át is alakítják azokat. A tanulmányokban maguk az olvasatok és interpretációk is a múltidézés különféle módozatai, s rávilágítanak arra, hogy a romantikus irodalom képzelőerőt érintő kérdései egyben irodalomértésünk kérdései is.
» Tovább a teljes szövegre «

Szénási Zoltán írása

2021. június 2. § 0 hozzászólás

recenzió

Szőke Mária, A Halálfiai első állomásán: Babits Mihály világa 1921 eleje és 1923 augusztusa között, Budapest: Argumentum Kiadó, 2019.

„Adathalmaz”, „melléktermék”, „egyszerre analízis és szintézis” (9): ezek Szőke Mária A Halálfiai első állomásán című könyvének rövid Bevezető helyett című előszavában olvasható önmeghatározásai. Adathalmaz: abban az értelemben, hogy a rendelkezésre álló dokumentumokból (Tanner Ilona naplójegyzetei, levelek, korabeli iratok, napilapok, folyóiratok és önálló kiadványok) alapján a szerző összegyűjtötte a Babits Mihály életének 1921 és 1923 közötti periódusához kötődő és jelenleg tudható tényeket.
» Tovább a teljes szövegre «

Horn András (1934–2021)

2021. május 18. § 0 hozzászólás

„Ha most történik: nem ezután;
ha nem ezután, úgy most történik;
s ha most meg nem történik, eljő máskor:
készen kell rá lenni”

Shakespeare, Hamlet (Arany János fordítása)

A reciti szerkesztősége mély szomorúsággal búcsúzik Horn András kollégánktól, barátunktól, szerzőnktől. Büszkék vagyunk rá, hogy András könyvei nálunk jelentek meg először anyanyelvén.

Drága András, nyugodj békében!

Tamássy-Lénárt Orsolya írása

2021. április 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Wilhelm Kühlmann, Gábor Tüskés, Hg., Ungarn als Gegenstand und Problem der fiktionalen Literatur (ca. 1550–2000), Beihefte zum Euphorion: Zeitschrift für Literaturgeschichte 112 (Heidelberg: Universitätsverlag Winter, 2021).

A bemutatandó kötet, mely idén év elején jelent meg Wilhelm Kühlmann, Tüskés Gábor szerkesztésében, Lengyel Réka és Ladislaus Ludescher gondozásában a heidelbergi Winter Egyetemi Kiadónál, az Ungarn als Gegenstand und Problem der fiktionalen Literatur [Magyarország mint a fikcionális irodalom témája és problémája] című, 2019 októberében a Heidelbergi Egyetemmel közösen megrendezésre került nemzetközi konferencián elhangzott előadások írásbeli változatait fogja össze, és egészíti ki néhány, a témához szorosan kötődő egyéb tanulmánnyal.
» Tovább a teljes szövegre «

Ludmán Katalin írása

2021. február 28. § 0 hozzászólás

recenzió

Angyalosi Gergely. Az állandó és a változó: Tanulmányok és kritikák. Budapest: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2020.

„Jelen kötet 2015 és 2018 között született írásokat tartalmaz. Ezek többsége irodalomtörténeti tanulmány, főleg a 20. századi magyar irodalomtörténet tárgyköréből.” – kezdi új könyvének mértéktartó önmeghatározását Angyalosi Gergely, majd azon meggyőződését hangsúlyozza, mely szerint a modernség mint egységes irodalomtörténeti fogalom nehezen lehatárolható, így az olvasó ne is számítson efféle törekvésre a kötet olvasásakor.
» Tovább a teljes szövegre «

Nemesné Matus Zsanett: Bodroghy Papp István. Irodalom és művelődés a reformkori Dunántúlon (Vitae ‧ 2)

2021. február 19. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Nemesné Matus Zsanett. Bodroghy Papp István: Irodalom és művelődés a reformkori Dunántúlon. Vitae 2. Budapest: reciti, 2020.

Bodroghy Papp István egy, a 19. század derekán élt dunántúli evangélikus kisnemes, akinek megőrződött egy hetven alkotást tartalmazó, Faragószék címet viselő verseskötete. A költeményeket vizsgálva egyértelműen kijelenthető, hogy Bodroghy Papp István nem veheti fel a versenyt kora jelentős alkotóival, de kutatása mégis számos tanulságot rejt. A monográfiában bemutatott alkotások egyrészt bővítik Kisfaludy Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel és Kis János recepciótörténetét, másrészt betekintést engednek az evangélikus kisnemesi értelmiség műveltségi viszonyaiba és olvasási kultúrájába is. A szerző kísérletet tesz arra is, hogy elhelyezze a költőt a 19. század elejének irodalmi hagyományában is.
» Tovább a teljes szövegre «

Bódi Katalin: Látásgyakorlatok

2021. február 16. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Bódi Katalin. Látásgyakorlatok: Kontextusok Kazinczy Ferenc képzőművészeti tárgyú írásaihoz. Irodalomtörténeti füzetek 184. Budapest: reciti, 2021.

Kazinczy Ferenc és a képzőművészetek kapcsolatát régóta kiemelt szakmai figyelem kíséri – az életmű nagysága, a műfaji sokféleség, illetve a töredékesség eddig elsősorban részterületek feldolgozására irányította a kutatásokat. A szövegkorpusz folyamatban lévő és teljes megismeréssel kecsegtető feltárásával lehetőség mutatkozik arra, hogy csomópontokba rendezhetők legyenek Kazinczy képzőművészetekkel kapcsolatos írásai, és megítélhető legyen azok jelentősége a 19. század első évtizedeiben. Kazinczy figyelme a műalkotások iránt azokhoz az évtizedekhez kötődik, amikor Európában megszületik a művészet modern értelemben vett fogalma, amivel szoros összefüggésben létrejön a múzeum intézménye.
» Tovább a teljes szövegre «

Debreczeni Attila: Szöveghálót fon az estve

2021. február 5. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Debreczeni Attila. Szöveghálót fon az estve. Tanulmányok. Budapest: reciti, 2020.

A kötet huszonkét tanulmányt foglal magában az elmúlt negyedszázadból, zömében a 2010-es évekből, így leginkább az újabb termés reprezentatív válogatását nyújtja, azon tanulmányokat, melyek nem épültek be valamely könyvbe vagy szövegkiadásba. Egymás mellett olvasva őket érzékelhetővé válik összetartozásuk, ahogy azt a cím Juhász Gyula-parafrázisa is sejteti. A tanulmányok többnyire a 18–19. század fordulójával foglalkoznak, Az estvét író Csokonaival és a többiekkel, főleg Kazinczyval. A klasszikus századforduló íróinak, költőinek műveiből fonogatnak szöveghálót, s fonódnak maguk is szöveghálóvá a kötetben. Egymás mellé sorolásuk ugyanis rejtett kapcsolatokat hoz felszínre, egyik szöveg továbbírja a másikat. Látható lesz viszonylag egységes közelítésmódjuk, a szemléleti-módszertani jellemzők együtthatása a mitikusság és a toposzok, a műfajiság és az intertextualitás, az emlékezet és identitás kérdéseinek vizsgálata során.

» Tovább a teljes szövegre «

A magyar felvilágosodás filozófiai profiljának hiányai 1. – Hegedüs Béla írása

2020. december 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Ibn Ṭufail, Abū Bakr. Der Philosoph als Autodidakt: Ḥayy ibn Yaqẓān. Ein philosophischer Inselroman. Hrsg. und übers. von Patric O. Schaerer. 2. Ausg. Philosophische Bibliothek 558. Hamburg: Felix Meiner Verlag, 2019.

1. kétezer-húsz

Írásom szándéka szerint recenziónak álcázott figyelemfelhívás. Egyúttal egy sorozat kezdete, amire a címben található sorszám is utal. Olyan műveket fogok vizsgálni, amelyek befogadástörténete része és alapja annak a kora újkori, az élet minden területét átható paradigmaváltásnak, amelynek utólag a felvilágosodás projektje elnevezést adhatjuk. A kifejezés definícióját most mellőzöm, de a tervbe vett – recenziónak álcázott – sorozat minden egyes darabja azt fogja bizonyítani, hogy ez a projekt teljességében sosem tudott hatást gyakorolni a mindenkori Magyarország művelődési, mentális és politikai állapotára, viszont arról, hogy ennek máig ható és érezhető következményei vannak, itt nem tisztem szólni.

A műfaját tekintve persze recenzió ez az írás, ismertetése az eredetileg a főhőséről címet kapó (Hajj ibn Jakzán – Eleven, éber fia) arab filozófiai regény modern német fordításának. Kis – évezredes – ugrásokkal.
» Tovább a teljes szövegre «

Szilágyi Emőke Rita írása

2020. december 24. § 0 hozzászólás

recenzió

„A magyar történet folytatója”. Tanulmányok Istvánffy Miklósról. Szerk. Ács Pál és Tóth Gergely. Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2018 (Magyar Történelmi Emlékek: Értekezések).

A történeti diszciplínákkal foglalkozó kutatókban rendre felmerül az igény, hogy a tudományterületük kánonját felülvizsgálják, annak kialakulását és rögzülését megértsék, illetve az abból kimaradtakat – amennyiben indokolt – abba beemeljék. Vajon a historiográfia szempontjából releváns szövegek maradtak fent, vagy valamely más, esetleg politikai szándék fedezhető fel bizonyos szövegek kiemelkedésében, illetve mások eltűnésében? Létezett-e magyar történetírás, vagy csupán udvari, Habsburg- és Szapolyai-párti történetírói narratívákról beszélhetünk? Ki számít udvari, aulikus történetírónak, mit tudunk e szerzők politikai szerepvállalásáról, és egyáltalán: hogy állunk a forrásaink ismeretével?
» Tovább a teljes szövegre «

Csehy Zoltán: Arctalanság, arcadás, arcrongálás

2020. december 23. § 2 hozzászólás

reciti könyv

Csehy Zoltán. Arctalanság, arcadás, arcrongálás: Önláttatási stratégiák és diszkurzusretorikák kisebbségi kontextusban. Budapest: reciti, 2020.

Csehy Zoltán (Pozsony, 1973) „szlovenszkói” magyar irodalom­mal foglalkozó könyve arra kí­váncsi, miként, milyen beszéd­módokban volt szokás és lehet beszélni kisebbségi, regionális, transzkulturális esztétikáról, az etnicitás hangsúlyozásán alapu­ló, irodalommal aládúcolt nem­zeti(ségi) pedagógiáról, kisebb­ségi énformálásról. Feltérképezi, milyen diskurzusmezőket teremt egy-egy antológia, olvasási stra­tégiákat ajánl Kassák Lajos, Kud­lák Lajos, Jarnó József és Márai Sándor újraolvasásához. Az arc­talanság metaforikus vádjából ki­indulva az arcadási stratégiá­kon át jut el az arcrongálás poszt­modern esztétikájáig, miközben számbaveszi egy szinte állandó hiányként definiált paradigma kitölthetőségének egykori és mai lehetőségeit.
» Tovább a teljes szövegre «

Fenntartható tudomány – Hagyomány és újrahasznosítás a felvilágosodás előtt

2020. december 20. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Bene Ildikó Mária, Molnár Annamária, Szűcs Kata Ágnes, Virág Csilla és Vrabély Márk, szerk. Fenntartható tudomány – Hagyomány és újrahasznosítás a felvilágosodás előtt. Fiatalok Konferenciája 2019. Budapest: reciti, 2020.

A Fiatalok Konferenciája kilencedik konferenciakötetét tartja kezében az olvasó. A FiKon becenevű hallgatói kezdeményezés célja egy a fiatal kutatók számára szervezett, szakmailag igényes, a régi magyar irodalommal foglalkozó évenkénti konferenciasorozat megrendezése. A 2019. október 24–25. között az MTA SZAB Székházban lezajlott Fenntarthatóság című konferencia is ebben a szellemben valósult meg. Jelen kötet az ott elhangzott előadások tanulmánnyá szerkesztett változatát tartalmazza.
» Tovább a teljes szövegre «

Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 8.

2020. december 20. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Csörsz Rumen István, szerk. Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 8. Budapest: reciti, 2020.

A Doromb 8. kötete nem háríthatja el e furcsa 2020. év hangulatváltozásait, önfeladásait és önmegtalálásait. Minden elismerésünk és köszönetünk a szerzőké, akik a kutatásra alig alkalmas esztendőben jobbnál jobb tanulmányokat küldtek. Állandó szerzőink mellett új kollégákat is üdvözölhetünk, akik saját szakterületük eredményeivel kapcsolódnak be a popularitás-történeti párbeszédbe. A kötetben összesen huszonöt tanulmány és három recenzió olvasható, két fő fejezetre osztva a nemzetközi és a magyarországi populáris kultúra gyűjtőkörei szerint, ám ez is csak formális határt jelent. Valójában minden témakör sajátos módon összefügg a kötet távoli pontján olvashatókkal.
» Tovább a teljes szövegre «

A kis világbeli nagy világ: Tanulmányok Pálóczi Horváth Ádámról (ReKonf ‧ 10)

2020. december 20. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Csörsz Rumen István és Mészáros Gábor, szerk. A kis világbeli nagy világ: Tanulmányok Pálóczi Horváth Ádámról. Reciti konferenciakötetek 10. Budapest: reciti, 2020.

Pálóczi Horváth Ádám halálának 2020-ban volt a 200. évfordulója. A Lendület Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820 kutatócsoport tanulmánykötete ebből az alkalomból látott napvilágot. Az író hagyatékának és életművének kutatása megélénkült az elmúlt évtizedben, részben a Magyar Arión című tanulmánykötet (2011), részben az azóta megjelent kritikai kiadás (2015) és a weben elérhető elektronikus kritikai kiadás nyomán. Ez a kötet a téma folytatására és továbbgondolására vállalkozik. A tanulmányok kitérnek Horváth írói, költői, történeti, filozófiai és pszichológiai nézeteire, közéleti szerepvállalására. Egyúttal új nézőpontokat kínálnak a 18–19. század fordulóján kibontakozó szellemi és politikai mozgalmak, az önszerveződő irodalmi-kulturális élet vizsgálatához.
» Tovább a teljes szövegre «

Korompay H. János írása

2020. december 11. § 0 hozzászólás

recenzió

Hász-Fehér Katalin. „…hogy Kegyed észre nem vette, csodálom…”: Arany János és a filológiai perspektíva. Budapest, Kortárs, 2019.

Ez a recenzió a 2020 májusára tervezett, de a járvány miatt elmaradt könyvbemutatón hangzott volna el.

A szerző tudományos pályafutásának és a kötet létrejöttének kapcsolata egyszerre éntörténet és műtörténet, hiszen a A kulturális tájékozódás természetrajza és a Plevna nemzetiségi kontextusa című utolsó rész szorosan kötődik a vajdasági származáshoz, az Újvidéki Egyetemen végzett tanulmányokhoz és tanításhoz, az Arany János életművével foglalkozó elemzések szorosan összefüggnek a szegedi egyetemi oktatással és a kritikai kiadás munkájában való részvétellel.
» Tovább a teljes szövegre «

Nők, időszaki kiadványok és nyomtatott nyilvánosság, 1820–1920 (ReKonf ‧ 9)

2020. december 9. § 1 hozzászólás

reciti könyv

Török Zsuzsa, szerk. Nők, időszaki kiadványok és nyomtatott nyilvánosság, 1820–1920. Reciti konferenciakötetek 9. Budapest: reciti, 2020.

Az időszaki kiadványokban publikálás általános gyakorlat volt a 19. században. A szövegek periodikákban való meg­jelentetése az írónők korabeli hírnevének alakulásához járult hozzá, és lehetővé tette számukra, hogy később kötet­publi­ká­cióval jelentkezzenek a nyomtatott nyilvánosságban. A sajtótermékek diffe­ren­­ciá­lódása ugyanakkor változatos szerepek megjelenéséhez vezetett: a szépírói akti­vitás mellett a nők a korabeli irodalmi élet színterein fordítóként, újságíróként, lap- és kalendáriumszerkesztőként működtek. Olvasókként, a kiadványok fogyasztóiként pedig gazdasági szempontból váltak az intézményrendszer fontos szereplőivé. A kötet a reformkori almana­chok klasszicizáló nőképétől és az 1840-es évek divatlapjainak még jórészt passzív nőideáljától a 19–20. század fordulójának aktív nőképéig tekinti át ezt a folyamatot. A tanulmányok amellett érvelnek, hogy a női írás és a periodikák kapcsolatának vizsgálata nemcsak a korabeli olvasóközönség megismeréséhez, hanem e kiadványok kulturális erejének és más publikációs fórumokkal való összefüggésének megértéséhez is hozzájárul.

» Tovább a teljes szövegre «

Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás történetéhez, II.

2020. december 5. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Báthory Orsolya, Bene Sándor, Kármán Gábor és Zászkaliczky Márton, szerk. Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás történetéhez. 2. Budapest: reciti, 2020.

Az antológia első kötete abból a politikai vitából közölt válogatást, amely a magyarországi kontextusban addig teljesen szokatlan módon nyomtatásban folyt 1619 és 1621 között. Ennek során a különböző pamfletek és traktátusok szerzői – akik túlnyomórészt egyházi kötődésű személyek voltak – számos esetben publikálták írásaikat nevük feltüntetése nélkül, vagy akár más személyiségek szerepét játszva. A második kötet szövegeinek válogatásakor a legfontosabb szempont az volt, hogy az írásokban ténylegesen döntéshozó pozícióban lévő politikai szereplők nyilatkozzanak saját nevükben, vagy követeik útján az általuk képviselt álláspont és ebből következőleg cselekedeteik helyes voltáról.
» Tovább a teljes szövegre «

A Vidám srácok, Harmsz és a késő szovjet szamizdat – Kalavszky Zsófia recenziója

2020. november 27. § 0 hozzászólás

Наталья Доброхотова-Майкова и Владимир Пятницкий. „Лев Толстой очень любил детей…”: Анекдоты о писателях, приписываемые Хармсу. Pед. Софья Багдасарова. Москва: Бомбора, 2020.

2020 nyarának végén a művészettörténész Szofja Bagdaszarova kezdeményezésére és szerkesztésében jelent meg Moszkvában a „Lev Tolsztoj nagyon szerette a gyerekeket…”: Írókról szóló anekdoták, amelyeket Harmsznak tulajdonítottak című kötet. A kiadvány számos célja közül az egyik az volt, hogy a nagyközönség végre a valódi szerzők neve alatt, fakszimile kiadásban – az eredeti kézírásos szöveget a hozzátartozó illusztrációkkal együtt bemutatva –, részletes kommentárokkal felszerelve ismerhesse meg azokat az irodalmi anekdotákat, amelyek az 1970-es évek közepétől a késő szovjet szamizdatban hatalmas népszerűségnek örvendve kezdtek el terjedni, és amelyek a internet korai időszakában – immár nem tiltott, de nyomtatásban nem hozzáférhető szövegként – különböző, irodalmi magánoldalakon, online könyvtárakban váltak ilyen-olyan formában elérhetővé.
» Tovább a teljes szövegre «

Józsa György Zoltán írása a Törökországi levelek orosz fordításáról

2020. november 19. § 0 hozzászólás

recenzió

Келемен Микеш. Турецкие письма. Ford. Ю П Гусев. Szerk. Ю П Гусев, Г. Тюшкеш, О. В. Хаванова (Moszkva: Nauka, 2017).

A Törökországi levelek orosz nyelvű kiadása a magyar–orosz irodalmi kapcsolatokban túlzás nélkül mérföldkő. A Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett fordító, Jurij Pavlovics Guszev, a moszkvai Lomonoszov Egyetem professzora, számos klasszikus és modern magyar alkotás kiváló átültetője; neki köszönhető egyebek mellett Németh László, Szabó Magda, Hamvas Béla, Konrád György, Kertész Imre, Kerényi Károly műveinek orosz kiadása, de Madáchot is fordított.
» Tovább a teljes szövegre «

Tüskés Anna írása

2020. november 13. § 0 hozzászólás

review

Gyorgyevics Tamás. Széchenyi Zsigmond élete. Budapest: Amicus, 2018.

Anniversary dates are traditionally occasions to celebrate a person or event. The biography of Zsigmond Széchenyi by Tamás Gyorgyevics meets the criterion in two ways: 2018 marked the 120th anniversary of the birth of Széchenyi and, furthermore, the year coincided with the 90th anniversary of his second, and at the same time his longest, half-year-long journey to Kenya in 1928.
» Tovább a teljes szövegre «

Papp Ingrid írása

2020. november 6. § 0 hozzászólás

recenzió

Rab Gusztáv. Utazás az ismeretlenbe. Kiad., utószó Tüskés Anna. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2019.

A magyar irodalomtörténet mostanáig Rab Gusztáv (1901–1963) munkásságának első szakaszára, a második világháború végéig tartó időszakra látott rá valamelyest. Regényíróként 1922-től kezdve teljesedett ki, a Nyugatnak is visszatérő szerzője volt, akiről Schöpflin Aladár és Kardos László jelentetett meg ugyanott egy-egy műkritikát. Nem nagyon hízelgőeket.
» Tovább a teljes szövegre «

Tüskés Anna írása

2020. október 29. § 0 hozzászólás

review

Karádi Zsolt. Franciák és magyarok: Tanulmányok a francia és a magyar irodalomról. Nyíregyháza: Örökségünk, 2018.

This collection of essays is an important contribution to the field of French literary studies of the second half of the 19th century and of the 20th century. Zsolt Karádi, an excellent specialist in the history of Hungarian literature and theatre, head of the Department of Literary Studies at the University of Nyíregyháza, offers in this book his French-related studies written over the past two decades.
» Tovább a teljes szövegre «

Vaderna Gábor: Honnan és hová? Arany János és a nagyszalontai hagyomány (Vitae ‧ 1)

2020. október 22. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Vaderna Gábor. Honnan és hová? Arany János és a nagyszalontai hagyomány. Vitae 1. Budapest: reciti, 2020.

Nagyszalonta viharverte település: a Toldiak birtoka a török dúláskor, a hajdúk betelepülésével lett fontos erődítmény, évtizedekre háborús helyszín; a török kiűzése után a helyiek évszázados, a 19. századba mélyen benyúló perbe keveredtek kiváltságaik megtartásáért. Arany János születésekor így a népi és történeti hagyomány folyamatos fenntartása és újramondása konkrét politikai célokat szolgált.
» Tovább a teljes szövegre «

« Older Entries

Newer Entries »