review

Nagy Imre, Öttorony: A pécsi irodalmi műveltség a kezdetektől a huszadik századig [Five Churches: Literacy in Pécs from the Beginning to the 20^th Century], Pécs, Kronosz, 2013.

In 2010 Imre Nagy, professor of the University of Pécs, published A magyar Athén: Pécs irodalmi műveltsége 1009-től 1780-ig (The Hungarian Athens: Literacy in Pécs from 1009 to 1780), which contains the first twelve chapters of the book reviewed here. In the following years Nagy continued the work, and completed his study with further twelve chapters. The present book is divided into two main sections. Part I: The Hungarian Athens: Literacy in Pécs from 1009 to 1780, and Part II: The South Bastion: Literacy in Pécs from 1780 to 1923. The main sections are each divided into twelve more chapters.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Egyház, társadalom és művelődés Bod Péter korában, szerk. Gudor Botond, Kurucz György, Sepsi Enikő, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem–L’Harmattan Kiadó, 2012 (Károli Könyvek).

Bod Péter születésének 300. évfordulóján, az emlékév szervezőinek oly sok és változatos programot sikerült összeállítaniuk, hogy a 2012 októberében az OSZK-ban megrendezett emlékülésen Szonda Szabolcs, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója, félórás beszámolót tartott a megrendezett és még hátralévő eseményekről. A megemlékezések, a szoboravatás, a buszos emléktúra, az olvasómaraton, a Bod család találkozója, és több, az emlékév kapcsán megjelent kiadvány mellett tudományos szempontból a Gyulafehérváron és Magyarigenben 2012. május 2–3-án megrendezett Bod Péter háromszáz éve című nemzetközi konferencia tűnik a legfontosabbnak, melynek szerkesztett anyagát tartalmazza a recenzeált kötet.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Képek, szövegek, olvasatok, szerk. Bartha-Kovács Katalin, Penke Olga, Szász Géza, Szeged, JATE Press, 2012 (Felvilágosodás, lumières, Enlightenment, Aufklärung).

A Bartha-Kovács Katalin, Penke Olga és Szász Géza által szerkesztett tanulmánykötet a szerkesztői bevezető szerint a Szegedi Tudományegyetem Magyar-francia felvilágosodás kutatócsoportjának tanulmányaiból közöl válogatást, reprezentálva a csoport tagjainak kutatási területeit, a magyar és a francia kultúra találkozási pontjainak elemzésére, a művészetelméletre, irodalom és kép kapcsolatának elemzésére összpontosítva.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Falvay Dávid, Magyar dinasztikus szentek olasz kódexekben: Santi dinastici ungheresi in codici italiani, Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Olasz Nyelv és Irodalom Tanszék, 2012.

Az italianista Falvay Dávid könyvében a magyar királyi szentnek nevezett vagy tartott szereplőket felvonultató, középkori-késő középkori olasz kéziratokkal kapcsolatos eddigi kutatásait foglalja össze. E témakör számos ponton érintkezik mind a régi magyarországi irodalom, mind a korabeli itáliai kultúra különböző kutatási területeivel.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Mikes Kelemen, Constantinápolyban gróf P… E… írott leveli M… K… (Törökországi levelek): Az autográf kézirat hasonmás kiadása, szöveggondozás Tüskés Gábor; Hopp Lajos és Tüskés Gábor kísérőtanulmányával, Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézet – Líceum Kiadó, Budapest – Eger, 2011.

Amikor a reciti portál egyik szerkesztője megkérdezte, hogy írnék-e recenziót Mikes Kelemen híres Leveleskönyvének hasonmás kiadásáról, azonnal igent mondtam. Biztos voltam benne, hogy egy könyvészetileg igényes vállalkozásról van szó. Afelől sem voltak kétségeim, hogy a kísérőtanulmányok a kézirat történetét alaposan körbe fogják járni, s persze tudtam azt is, hogy olyan könyvről kell írnom, mely a manapság újjáéledő Mikes-kutatások alapja. Nem is csalódtam. Amit viszont nem gondoltam, hogy a jól ismert szöveg ilyen, rekonstruált eredeti formában való olvasása annak értelmezéséhez is új utakat nyithat.

» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

„Margarita poetica”: A humanista alapműveltség olvasmányai a Kárpát-medencében 1526-ig. Antológia, összeállította Ekler Péter, OSzK – Gondolat Kiadó, Budapest, 2011 (Nemzeti Téka).

Az antikok mindent tudtak. És mindent lenyúltak előlünk!

Titus Maccius Plautus: A hetvenkedő katona

Karsai György és Térey János fordítása

Valaha az emberek szépek és nagyok voltak (most pedig megannyi gyermek és törpe mind), ám ez csak egy a világ elaggásáról tanúskodó tények sokasága közül. Az ifjak többé semmit sem hajlandók tanulni, a tudomány hanyatlik, az egész világ tótágast áll, vak vezet világtalant s taszít a szakadékba, a madár röppen, de nem szárnyal, a szamár lantot penget, az ökör táncot jár… Semmi sem úgy megy, ahogy mennie kéne. Mondassék hála az Istennek, amiért azokban az időkben reám ragadt mesteremről a tanulni vágyás, és hogy mindig érzem, melyik a helyes út, ha mégoly kanyargós is az ösvény.

Umberto Eco: A rózsa neve

Barna Imre fordítása

» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Jan Drengubiak, Richard Millet, du personnel vers l’universel, Filozofická fakulta Prešovskej univerzity v Prešove, Prešov, 2012.

A recenzeált könyv szerzője Jan Drengubiak, a prešovi (eperjesi) egyetem Francia Tanszékének vezetője, aki 2009-ben védte meg L’Œuvre de Richard Millet au regard de la mythocritique (Richard Millet munkássága mítoszkritikai szemszögből) című doktori értekezését, melyet francia és szlovák témavezetők (Zuzana Malinovská-Šalamonová és Sylviane Coyault-Dublanchet) irányításával írt. Jelen mű ennek a disszertációnak a nagyközönség számára átdolgozott verziója.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Író a száműzetésben: Mikes Kelemen, szerk. Tüskés Gábor, Budapest, Universitas, 2012 (Historia litteraria, 28).

Mikes Kelemen halálának 250. évfordulója alkalmából az MTA Irodalomtudományi Intézete Literaturtransfer und Interkulturalität im Exil: Das Werk von Kelemen Mikes im Kontext der europäischen Aufklärung címmel nemzetközi tudományos konferenciát rendezett 2011. október 12–15. között. A tanácskozás fő célja Mikes életművének jobb megismerése mellett a Mikes-kutatás eredményeinek nemzetközi összefüggésbe helyezése volt. A konferencián elhangzott előadások 2012-ben egy magyar és egy többnyelvű (angol, német, francia) tanulmánykötetbe szerkesztve jelentek meg. A recenzió a magyar nyelvű tanulmánykötet eredményeit ismerteti.

» Tovább a teljes szövegre «

Öntörvény(ű)ek

Miklós Ágnes Kata, A szóértés feltételei: Nemzedékváltási problémák a hetvenes évek romániai magyar irodalmában, Kolozsvár, Komp-Press, 2010.

Az erdélyi magyar irodalom utóbbi fél évszázadának története tulajdonképpen nemzedékek és nemzedékváltások történeteként is megírható. Nincs ebben semmi különlegesség, ha arra gondolunk, hogy az első irodalomtörténeti összegzések Erdélyen belül (s Magyarországon is, főként az 1982-es akadémiai irodalomtörténet átemelt passzusai révén) gyakorlatilag korszakhatárokban, valamint az ehhez rendelt szükségszerű értékszempontok és szerzői közösségek, generációk szerint igyekeztek megragadni az irodalmi élet jelentősebb eredményeit, csomópontjait, s ehhez mérni az egyes alkotások értelmezési kereteit. A szemléleti váltások nemzedéki jellemzői nem jelentenek persze biztos fogódzókat, többnyire elnagyoltnak vagy erőszakoltaknak tűnnek, de egyik lehetséges értelmezési lehetőségként kétségkívül működőképesnek bizonyultak.[ref]Gondoljunk például a „hőskor”, tehát a húszas-harmincas évek erdélyi generációs szemléletkülönbségeire és az erre épülő költészettani elemzésekre, összefoglalásokra (a Helikoni triász, Áprily, Reményik, Tompa verseszményére és velük némiképp szemben is Dsida nemzedékére, vagy a harmincas évek Erdélyi Fiatalok mozgalmára), s még inkább az 1945 utáni időszak gyakorlatilag valóban évtizedekhez és írói-költői csoportosulásokhoz rendelt felosztásaira.[/ref]

» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Mikszáth Kálmán és kortársai: Regionalizmus a 19. század végén a közép- és kelet-európai irodalmak kontextusában. Kálmán Mikszáth a jeho súčasníci: Regionalizmus v kontexte literatúry stredoeurópskych národov na konci 19. storočia, szerk. / zostavila Sipos Szilvia, Bratislava, Hagyományok és Értékek Polgári Társulás – Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, 2011.

Sipos Szilvia, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának munkatársa konferenciát szervezett Mikszáth halálának 100. évfordulójára 2010-ben Pozsonyban. A szlovák, magyar, cseh és lengyel kutatók előadásainak szerkesztett változatát közli a Mikszáth Kálmán és kortársai: Regionalizmus a 19. század végén a közép- és kelet-európai irodalmak kontextusában címet viselő magyar és szlovák nyelvű kötet.

» Tovább a teljes szövegre «

Recenzió

Közelítések – Közvetítések: Anton Pavlovics Csehov. Spiró György Cseresznyéskert-fordításával, szerk. Regéczi Ildikó, Debrecen, Didakt Kiadó, 2011.

1

„Az eget eltakaró fák hamarosan elfogytak, s a bokrok közül egy megzöldült Csehov-mellszobor nézett mélán Mityára, amely körött egy összetört vodkásüveg szilánkjai csillogtak a holdfényben” (63). Viktor Pelevin A rovarok élete című regényében Mitya, az éjszakai pillangó ebben a fénytörésben pillantja meg Csehovot. A pille fény felé törekszik című fejezetben különböző rovaremberek – legyek, lepkék, szúnyogok – vetik bele magukat a fényektől csillogó krími éjszakába. Pillanatok alatt kiderül, hogy a fényforrások (gyufaláng, lampionok, utcai lámpák, holdsugár) nem csupán fizikailag vonzzák őket, de létértelmezésük centrumát is alkotják. A főhősöket a felvillanó és elhaló fények a csak egy pillanatnyira megvilágított, majd sötétbe boruló, töredezett valóság képének elemzéséhez vezetik. Gondolatfutamaikban a fény és a láng az élet és a halál egyidejű jelentőivé válnak, a fény felé való törekvés nem szűnő ingere pedig autoreflexív filozófiai fejtegetéseik középpontjába kerül.

» Tovább a teljes szövegre «

Recenzió

Mikes Kelemen válogatott bibliográfia, Hopp Lajos anyaggyűjtésének felhasználásával összeáll. Kun Zsuzsanna, Maczák Ibolya, Budapest–Eger, MTA Irodalomtudományi Intézet–Líceum Kiadó, 2011.

Természetük szerint az évfordulós emlékezések ugyan függetlenek az ünnepelt személyek, szerzők akaratától, mégis nagyban hozzájárulnak az utókor értékeléséhez. Igaz ez az 1761-ben elhunyt Mikes Kelemen esetében is, akire 2011-ben kiemelt figyelemmel emlékezett a szakma halálának két és fél százados fordulója alkalmából. A kerek dátumot, több szakmai és szélesebb közönségnek szánt program köszöntötte (ezekről részletesen beszámol az évfordulós Mikes-honlap), s Mikes-antológiák és szövegkiadások mellett 2011-ben jelent meg Mikes válogatott személyi bibliográfiája is. Megemlítendő továbbá, hogy a leginkább leveleiről közismert szerzőt 2012-ben Rodostó (Tekirdağ) díszpolgárrá avatta, ami a hosszú ideig konfliktusos török–magyar múlt ismeretében egyáltalán nem magától értetődő esemény.

» Tovább a teljes szövegre «

Recenzió

Vonzások és választások: a könyvtár dicsérete. Szöveg–Emlék–Kép, szerk. Boka László és P. Vásárhelyi Judit, Bp., OSZK-Gondolat, 2011 (Bibliotheca Scientiae et Artis).

A kötet címe végső soron a recenzensek eltérő álláspontjainak és olvasatainak metszéspontszerű találkozásait (is) jelzi, hiszen a kommentálva olvasás-írás négykezes praxisa különleges szakmai élmény lenyomatát hagyta bennünk. Ez is egy emlék/kép, melyet e recenzió vázlatos, önkényesen válogató szemléje szövegesít meg. Már a címben kihangsúlyozott szöveg–emlék–kép fogalomhármas olyan relációt proponál, melynek elméleti keretébe változatos és gazdag stúdiumok egész sora illeszkedik. Valóban, a tanulmánykötet az intermedialitás és interdiszciplinaritás olyan impozáns horizontját tárja fel az olvasó előtt, amely egyértelműn a tanulmánykötethez köti a könyvtár fogalmának intézményi, szellemi, intellektuális, érzelmi – sőt személyes konnotációit s referenciáit. Az egyes tanulmányok diszciplinárisan/módszertanilag is eltérő diskurzusai egy forrás, esemény, személy, intézmény adott médiumokhoz köthető, vagy ezekben dokumentálódó, reprezentálódó narrációit összegzik.

» Tovább a teljes szövegre «

Könyvismertetés

Italy & Hungary: Humanism and Art in the Early Renaissance, ed. Péter Farbaky, Louis A. Waldman, Villa I Tatti – Harvard University Press, 2011.[ref]Elhangzott április 26-án, a Budapesti Történeti Múzeumban. [/ref]

Azon a napon, amikor 1994-ben egy reggel megérkeztem a firenzei Villa I Tattiba, némi szorongással vegyes ámulattal sétálgattam a délelőtti párában úszó kertben. (Mindenki ismeri ezt az érzést, aki valaha is járt már ott.) Egy elegánsan nyírt bokor mögül hirtelen tekintélyes, őszes úr ugrott elő, és sietősen kezet nyújtott: – Mit keresel itt? – kérdezte. Képről ismertem, tudtam, hogy ő Walter Kaiser, a Villa igazgatója, és azt is éreztem, hogy ezúttal könnyednek és természetesnek illene lennem, de mégis úrrá lettek rajtam a kelet-európai reflexek, és félreértettem a kérdést. – Én vagyok az a magyar, tudja, aki ma érkezett – hebegtem, és rögvest belefogtam a tudományos programom ismertetésébe, beszéltem a magyar reneszánsz irodalom szépségeiről, meg arról, hogy nekünk, magyaroknak milyen fontos, hogy végre itt lehetünk, idétlenül próbáltam viccelni, hogy lám megint jönnek Firenzébe a barbárok a hegyeken túlról, mint a quattrocento idején, de már nem akad köztünk olyan, aki Janus Pannoniushoz lenne fogható. – Azt kérdeztem, mit keresel most itt a kertben? – mosolygott – Elintéztél-e már bent a házban mindent, amit kell, rendben van-e a szállásod, megkaptad-e az ösztöndíjadat? A többire is kíváncsiak vagyunk persze, később, az ebédnél elmondhatod – az órájára nézett – nemsokára gyülekezünk a teraszon, pontosan kezdődik, ne késsél – búcsúzott és elsietett.

» Tovább a teljes szövegre «

Recenzió

Tóth Zsombor, A koronatanú: Bethlen Miklós, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2011 (Csokonai Könyvtár, 40), 2. változatlan utánnyomás.

Bethlen Miklós kancellár az erdélyi történelem nagy fordulatainak tanúja volt, rendkívüli életének története az erdélyi emlékiratok korpuszának kiemelkedő alkotása. Az irodalomtörténészek számára mégsem bizonyult eleddig hálás témának, nem vállalkoztak az életmű, vagy akár csak az önéletírás átfogó értelmezésére. Így Tóth Zsombor hiánypótló Bethlen Miklós-monográfiája nem véletlenül került másodszor is kiadásra a Debreceni Egyetemi Kiadónál. A 2007-es első kiadás után a könyv gyorsan kötelező olvasmánnyá vált a magyarországi egyetemeken, s ezért igen hamar elfogyott a könyvesboltok polcairól. A koronatanú: Bethlen Miklós című kötet a szerző doktori disszertációjának könyvváltozata, melyből már korábban napvilágot láttak rövidebb tanulmányok különböző lapokban és tanulmánykötetekben.[ref]Liminalitás és emlékirat-irodalom. Bethlen Miklós esete = Szolgálatomat ajánlom a 60 éves Jankovics Józsefnek, szerk. Nyerges Judit és Császtvay Tünde, Balassi Kiadó, Budapest, 2009, 448–457.[/ref] A disszertációra hivatkozik az új irodalomtörténeti kézikönyv is, ami azt tanúsítja, hogy az bekerült a tudományos köztudatba. Amellett, hogy ez az egyetlen Bethlen Miklósról írott monográfia, népszerűségét annak is köszönheti, hogy egy módszertani mintát is nyújt az erdélyi önéletírások, emlékiratok korpuszának tanulmányozásához.

» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Kelemen MIKES, Lettres de Turquie, ford. KALÓ Krisztina, Thierry FOUILLEUL, kiad. TÜSKÉS Gábor, kiadásra előkészítette Michel MARTY, előszó SZERB Antal, történelmi bevezető Jean BÉRENGER, történelmi jegyzetek TÓTH Ferenc, Paris, Honoré Champion, 2011 (Bibliothèque d’études de l’Europe Centrale, 7).

Mikes Kelemen Törökországi leveleinek nemrég megjelent francia fordítását már volt alkalmam bemutatni. Az önismétlés csapdájának elkerülése érdekében a kötetet ezúttal talán kissé rendhagyó módon fogom ismertetni: a fordítói teljesítmény méltatása után az utolsó levél magyar szövegét hasonlítom össze annak francia fordításával.

A Mikes-évforduló eseményei között igen fontos a teljes francia nyelvű fordítás megjelenése, hiszen ezen a nyelven eddig csak szemelvények léteztek a műből. Más nyelveken (például angolul, németül, olaszul és törökül) már évek óta olvasható a Leveleskönyv teljes vagy majdnem teljes szövege.

A fordítók – Kaló Krisztina és Thierry Fouilleul – egyéves munka során ültették át Mikes leveleit franciára. A fordításnak – amint az minden komoly szépirodalmi (és nem szépirodalmi) fordításnál elvárható – több előzetes változata is született, amelyről a fordítók kikérhették Mikes és a levélirodalom hazai és francia szakértőinek véleményét. A fordítók munkáját komoly szakmai együttműködés kísérte: a kiadást Tüskés Gábor vezette, a szöveget Michel Marty lektorálta, Jean Bérenger történelmi előszót, Tóth Ferenc a fordítók jegyzeteit kiegészítő történelmi jegyzeteket készített. A kötetet Szerb Antal 1934-es Mikes-esszéje nyitja. A fordítást részletes dokumentáció – térkép, időrendi táblázat, bibliográfia, török szavak jegyzéke, személynevek és földrajzi nevek jegyzéke, index – egészíti ki.

Az utolsó levél fordításának elemzése előtt röviden értékelnem kell a fordítók munkáját. Már Mikes francia kiadásának tervéről értesülve sejteni – sőt tudni – lehetett, hogy rendkívül nehéz feladatra vállalkoztak. Mikes nyelvhasználata, stílusa a magyar irodalmon belül is egyedi jelenség, és ennek átültetése franciára első nekifutásra megoldhatatlanul nehéznek tűnhet. A többszöri nekifutás és állandó dialógus a két fordító és más véleményezők között azonban szép eredményt hozott. Kijelenthető, hogy Mikes kortárs francia nyelven is meglepő, megkapó és szívhez szóló olvasmány.

A fordítók a kötet utószavában, illetve az októberben Budapesten rendezett nemzetközi Mikes-konferencián is kifejtették, milyen megfontolás vezette őket arra, hogy a Leveleskönyvet mai, s ne tájnyelvi franciára ültessék át. Arra is kitértek, hogy ennek ellenére miként próbálták Mikes sajátos stílusát, a kor hangulatát érzékeltetni, a modern francia szövegbe visszacsempészni „spirituális, színes, helyenként zavarba ejtő” nyelvét. Ezekre a megoldásokra most a 207. levél kapcsán térek ki.

Mikes utolsó levelének alapgondolata a megbékélés, a belenyugvás, az elfogadás. Egy francia számára talán van benne valami, ami Pascalt vagy a janzenistákat idézi. Isten akarata az egyetlen magyarázat a „haszontalan” bujdosásban eltöltött életre (a „haszontalan” fordítására még visszatérünk). A levél hangulata érdekes módon inkább 17., és nem 18. századi francia hagyományokkal érintkezik: a lelki nyugalom (quiétude) szükségességét Mikes halála idején a francia szellemi áramlatokban már a nyugtalanság (inquiétude) filozófiája váltja fel.

A fordítók nem tartották meg a latinos keltezést („22 octobris”), helyette egy 17. századi formát alkalmaztak, amely az értő francia olvasó számára Mme de Sévigné leveleit idézheti fel. A 207. levél olyan szöveghelyein, ahol Mikes a mai jelentésétől eltérő értelemben használ egy szót, minden esetben szerencsés megoldást választottak: az „emberi nemzet” „race humaine” [emberi faj], a „változást mindaddig próbáljuk” „nous expérimenterons aussi longtemps” [mindaddig tapasztalni fogjuk], illetve az „azután megszűnünk” „nous serons exempts” [mentesülni fogunk] lett. A bibliai szóhasználat megőrzése szintén fontos: „a siralomnak völgyében” például a francia bibliai megfelelő „dans la vallée des pleurs” lett.

A francia fordítás, amennyire lehet, próbálja követni Mikes helyenként szaggatott mondatfűzését. Ennek elérésére a francia mondatokban sok a beékelt kiemelés, ami érdekes módon a beszélt nyelvet idézi: „nous sommes, non seulement nous, mais toute la race humaine”, „Il nous faut donc veiller à ce que nous aussi, nous l’employions à cette fin”. A fordítás során szükségszerű jelenség a veszteség: bizonyos jelentésárnyalatokat, konnotációkat, kulturális háttérismereteket más nyelven nehéz vagy nem lehet érzékeltetni. A 207. levél fordításában mindamellett igen kevés veszteséget lehet felfedezni. Egyetlen példát említenék: „kivevé a bujdosásból” franciául „a aussi rappelé celui-ci d’exil” [őt is magához szólította a száműzetésből] lett. Valószínű, hogy a francia olvasó számára meglepő ez a megfogalmazás, ugyanakkor megőrzi a fő tartalmi elemet, vagyis, hogy a száműzetés után a halál valamiféle megnyugvás. Mikes teljesen egyéni fordulatát azonban egy általánosabban használt, a kereszténységhez kötődő kifejezés pótolja a francia változatban.

A fordítók (nagyon helyesen) letettek egyes, más nyelvre át nem ültethető régies („maradtunk volt”) vagy népies („kelletett mennem”) igealakok és nem köznyelvi formájú szavak („üdvességes”) visszaadásáról. A levélben túlnyomórészt a francia köznyelvben használatos múlt idő, az úgynevezett passé composé alakjait használják, ami élővé, közvetlenné teszi, a valós levél hangneméhez közelíti a beszámolót. Mindössze három helyen alkalmazzák a francia szépirodalmi nyelvben használatos igeidő, a passé simple alakjait („lorsque j’écrivis ma première lettre”, „la Porte nomma monsieur Zay”, „on me fit bach-bog”), ezáltal ezek az események – utalás Mikes legelső levelére, valamint arra, hogy Rákóczi eredeti kíséretéből az utolsóként elöljáró lett – sajátos jelentéstöbbletet nyernek, elkülönülnek a passé composé által kifejezett események kronológiájától.

A fordítók megtartják az ismétlődéseket, ezek a célnyelven is sajátos hatást tesznek, például „Après sa mort, il m’a fallu me rendre à la Porte pour annoncer sa mort” („Halála után a portára kelletett mennem, hogy hírré adjam halálát”). Két esetben tapasztaltuk, hogy a francia szó hangulatilag erősebb, mint a magyar eredeti: „vicissitudes” [viszontagság] kerül a „változás”, „infructueux” [szó szerint gyümölcsöt nem adó, így jelentésmezejébe tartozik a terméketlenség is] a „haszontalan” helyére, ám ezek az árnyalatok a levél hangulatának visszaadását szolgálják, adott esetben a más szöveghelyeken történő veszteséget kompenzálhatják. Egyes szerkezeti átalakítások teljesen jogosak: a „változó életünk” – „l’instabilité de notre vie” hangzása sokkal kifejezőbb, mint a szorosabb fordítás [notre vie instable] lett volna.

Bonyolult kérdés a mondathatárok helyenkénti változtatása, hiszen – elméletileg – a mondathatárokat fordításkor nem tanácsos átalakítani. A Törökországi levelek autográf kéziratában azonban Mikes központozása egyáltalán nem követi azt a tagolást, amelyet ma használnánk. A nyomtatott kiadásokban így, kivéve a betűhív kritikai kiadást, a mondathatárokat a kiadó olvasata hozza létre. A 207. levélben három esetben található mondathatár változás a fordításhoz használt kiadáshoz képest. Az első esetben – „Mennyi változáson mentem már által, de az Istennek gondviselése mindenkor velem volt és vagyon mindnyájunkkal” – a mondat két részre bontását nem érzem feltétlenül szükségesnek. A második esetben magyarul egy mondatba kerül a kérdés és az arra adott válasz – „Mit rendel az Úr ezután felőlem, az ő kezében vagyok, hanem azt tudom […]” – véleményem szerint a kérdés kiemelése a francia változatban indokolható. A harmadik esetben nem tűnik szükségesnek az „ebből kiveszek 17 esztendőt” külön mondattá tétele, mert „Az első levelemet, amidőn a nénémnek írtam […] haszontalan bujdosásban töltöttem” tagmondatai egyetlen gondolat folyamatos kifejtésének tekinthetők.

Mindezek alapján az utolsó levél fordítását, csakúgy, mint a teljes francia fordítás megjelenését jelentős és sikeres munkának tekinthetjük, amely megtermékenyítően hathat a magyar irodalom francia nyelvű tolmácsolására.

Résumé

La traduction intégrale en français des Lettres de Turquie de Kelemen Mikes est un événement de première importance du 250^e anniversaire de la mort de l’auteur (2011). Nous avons déjà eu l’occasion de présenter ce volume, aussi choisissons-nous une autre approche cette fois : nous comparons la traduction de la dernière lettre avec l’original hongrois. Nous pouvons constater que la traduction des Lettres de Turquie, réalisée par Krisztina Kaló et Thierry Fouilleul, est un travail réfléchi et réussi, un texte vivant et touchant en français contemporain. L’idée centrale de la dernière lettre est la résignation, l’acceptation du destin et la recherche du bonheur dans la quiétude. Les traducteurs ont pu rendre ce ton en respectant le sens juste de certains mots, le vocabulaire et les répétitions propres à Mikes, en suivant autant que possible la syntaxe particulière de ses phrases. Bien qu’il soit impossible de faire sentir certaines nuances de sa langue, la traduction reflète à la fois le fond et la forme de la conclusion de sa correspondance.

recenzió

Magyarországi gondolkodók, 18. század: Bölcsészettudományok I, vál., szerk., utószó TÜSKÉS Gábor, Budapest, Kortárs Könyvkiadó, 2010 (Magyar Remekírók – Új folyam).

A Magyar Remekírók sorozat legújabb kötetével a mai magyar tudományos élet egyik rendkívüli és régóta esedékes vállalkozásának eredményét tarthatja kezében az olvasó. A több, mint harminc évvel ezelőtt megjelent Magyar gondolkodók, 17. század című kötet régen várt folytatásaként közreadott antológia a magyarországi tudomány- és művelődéstörténetnek igen gazdag és színes századáról ad áttekintést.
» Tovább a teljes szövegre «