Наталья Доброхотова-Майкова и Владимир Пятницкий. „Лев Толстой очень любил детей…”: Анекдоты о писателях, приписываемые Хармсу. Pед. Софья Багдасарова. Москва: Бомбора, 2020.

2020 nyarának végén a művészettörténész Szofja Bagdaszarova kezdeményezésére és szerkesztésében jelent meg Moszkvában a „Lev Tolsztoj nagyon szerette a gyerekeket…”: Írókról szóló anekdoták, amelyeket Harmsznak tulajdonítottak című kötet. A kiadvány számos célja közül az egyik az volt, hogy a nagyközönség végre a valódi szerzők neve alatt, fakszimile kiadásban – az eredeti kézírásos szöveget a hozzátartozó illusztrációkkal együtt bemutatva –, részletes kommentárokkal felszerelve ismerhesse meg azokat az irodalmi anekdotákat, amelyek az 1970-es évek közepétől a késő szovjet szamizdatban hatalmas népszerűségnek örvendve kezdtek el terjedni, és amelyek a internet korai időszakában – immár nem tiltott, de nyomtatásban nem hozzáférhető szövegként – különböző, irodalmi magánoldalakon, online könyvtárakban váltak ilyen-olyan formában elérhetővé.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

А. С. Пушкин, Лицейские стихотворения, 1813–1817, Том 1. Санкт-Петербург, «Наука», 1999.  (А. С. Пушкин, Полное собрание сочинений в 20-ти томах, Санкт-Петербург, «Наука», 1999–).

Puskin korai, ún. líceumi versei – vagyis az életének első és egyetlen tanintézményében, a carszkoje szelói líceumban eltöltött hat éve alatt (1811–1817) írt szövegei – a költő életművében különleges szerepet töltenek be. Életrajzi, poétikai, társadalomtörténeti és még sok egyéb szempontból is zárt korpuszt alkotnak, amely korpusznak az időbeli határait az 1813-as év eleje (a legkorábbi, fennmaradt Puskin-szöveg időpontja) és 1817. június 7-e (a líceumi záróvizsga napja) jelölik ki. A záróvizsgát követően két nappal Puskin elhagyja Carszkoje Szelót, Szentpétervárra utazik, ahol egy teljesen más típusú életmód kezdődik számára, amely – erről a kéziratai egyértelműen tanúskodnak – egy, a líceumitól merőben eltérő alkotáslélektani állapottal párosult.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Лекманов Олег, Свердлов Михаил и Симановский Илья, Венедикт Ерофеев: посторонний [Venyegyikt Jerofejev: a kívülálló], Литературные биографии (Москва: АСТ, 2018).

 

Vári Erzsébet emlékére

Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy a különböző társadalmi, kulturális és politikai feltételek között létrejövő irodalmi kultuszok formálódásában milyen típusú kulturális stratégiák érvényesülnek? Milyen célok mozgatják az adott kultuszban résztvevő olvasókat, milyen igényeik vannak, milyen normák alapján cselekszenek, mindezekből milyen viselkedési formák születnek, és az utóbbiak milyen társadalmi akciókhoz, interakciókhoz vezetnek?
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Дмитрий Калугин, Проза жизни: Русские биографии в XVIII–XIX вв., Европейский Университет в Санкт-Петербурге, Санкт-Петербург, 2015.

» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

А. С. Пушкин, Драматические произведения, Том 7. Санкт-Петербург, «Наука», 2009 (А. С. Пушкин, Полное собрание сочинений в 20-ти томах, Санкт-Петербург, «Наука», 1999–).

1999-ben indította útjára az Orosz Tudományos Akadémia a teljes Puskin-életmű új kritikai kiadását. A kétszáz éves Puskin-évfordulóra a szerkesztői kollektíva a húsz kötetesre tervezett sorozat első kötetét, az 1813–1817 között született költeményeket felvonultató Líceumi verseket rendezte sajtó alá. Ezt követte 2004-ben a második kötet, a Versek. Első könyv (Petyerburg. 1817–1820) címmel. A most recenzeálandó kötet, amely a drámai műveket tartalmazza, annak ellenére, hogy a sorozatban a hetedik, 2009-ben – megelőzve a 4–6. köteteket – harmadikként látott napvilágot.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Text within Text − Culture within Culture: Russian Literature (19th Century) in Contexts of Cultural Dynamics. Текст в тексте − Культура в культуре: Русская литература (19 век) в контекстах динамики культуры, eds. Katalin Kroó, Peeter Torop, Budapest−Tartu, L’Harmattan, 2014.

» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Культ как феномен литературного процесса: автор, текст, читатель [A kultusz mint az irodalmi folyamat fenoménje: szerző, szöveg, olvasó], М. Ф. Надъярных, А. П. Уракова, Москва, ИМЛИ РАН, 2011.

2005-ben az Orosz Tudományos Akadémia moszkvai székhelyű Világirodalmi Intézetében (IMLI RAN) megalakult egy, az irodalmi kultuszokat vizsgáló csoport. Tervezett kutatási idejük végére egy olyan tanulmánykötet létrehozását tűzték ki célul, amelyben az irodalmi kultuszt – a tárgyát a kultúra szövetéből kiemelő és ezáltal kitüntető szimbolikus gyakorlatot – empirikus vizsgálatok segítségével kívánják bemutatni.
» Tovább a teljes szövegre «

Recenzió

Közelítések – Közvetítések: Anton Pavlovics Csehov. Spiró György Cseresznyéskert-fordításával, szerk. Regéczi Ildikó, Debrecen, Didakt Kiadó, 2011.

1

„Az eget eltakaró fák hamarosan elfogytak, s a bokrok közül egy megzöldült Csehov-mellszobor nézett mélán Mityára, amely körött egy összetört vodkásüveg szilánkjai csillogtak a holdfényben” (63). Viktor Pelevin A rovarok élete című regényében Mitya, az éjszakai pillangó ebben a fénytörésben pillantja meg Csehovot. A pille fény felé törekszik című fejezetben különböző rovaremberek – legyek, lepkék, szúnyogok – vetik bele magukat a fényektől csillogó krími éjszakába. Pillanatok alatt kiderül, hogy a fényforrások (gyufaláng, lampionok, utcai lámpák, holdsugár) nem csupán fizikailag vonzzák őket, de létértelmezésük centrumát is alkotják. A főhősöket a felvillanó és elhaló fények a csak egy pillanatnyira megvilágított, majd sötétbe boruló, töredezett valóság képének elemzéséhez vezetik. Gondolatfutamaikban a fény és a láng az élet és a halál egyidejű jelentőivé válnak, a fény felé való törekvés nem szűnő ingere pedig autoreflexív filozófiai fejtegetéseik középpontjába kerül.

» Tovább a teljes szövegre «