recenzió

Ludmán Katalin és Radnai Dániel Szabolcs, szerk. „A rejtelem volt az írósága…”: A ködlovag-jelenség történeti, poétikai és biografikus vetületei a századfordulótól napjainkig. Miskolc: Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola, 2022.

A 2022 márciusában a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán megrendezett irodalomtudományi tanácskozás előadásainak szerkesztett változatait közlő tanulmánygyűjtemény azon konferenciakiadványok sorába tartozik, melyek jól átgondolt, koherens koncepcióval rendelkeznek, eredeti kérdésfeltevésekre eredeti válaszlehetőségeket kínálnak, s egyúttal bennük rejlik a potenciál, hogy a középpontba emelt problémakört vizsgáló kutatók fontos és iránymutató referenciaműve legyen. A ködlovag-terminust irodalom- és befogadástörténeti, poétikai vagy épp életrajzi keretben körüljáró kötetben tapasztalt tudósok és fiatal, pályájuk elején álló kutatók írásai, összefoglaló, áttekintő jellegű szövegek, illetve esettanulmányok váltják egymást.

A tartalomjegyzéket böngészve rögtön feltűnik, hogy a kiemelt fogalommal az előzetes ismereteink alapján könnyen összekapcsolható szerzők (mint például Krúdy Gyula, Márai Sándor vagy Csáth Géza) mellett Térey Jánossal vagy Borbély Szilárddal foglalkozó tanulmányokat is olvashatunk. Ez első pillantásra meghökkentőnek tűnhet, azonban a szerkesztők az informatív előszóban világossá teszik, hogy a kötet ködlovag-felfogásában miként férnek meg problémátlanul az említett írók. A központi fogalom összetettsége érvelésük szerint Márainak az 1941-ben megjelent Ködlovagok című antológiához írott előszavához köthető, mely a ködlovagság kettős megközelítését, egy korszakspecifikus és egy generikus értelmezést tesz lehetővé. Míg előbbi történetileg zárt, körülbelül az 1880-as évektől az első világháborúig terjedő időszak irodalmi termésének sajátos hangjára, a múltidézés és egyben értékvesztettség-tapasztalat dimenzióit mozgósító  poétikai jellegzetességekre utal, addig a ködlovagság generikus értelmét elsősorban a szerzők élettörténetének bizonyos eseményeit, a szerzői élet/mű összekapcsolódásait (a létezés tragikus mélységének megpillantása és az arra adott groteszk, torz, önpusztító, transzgresszív válaszok), illetve az életművek befejezetlenségére, csonkaságára vonatkozó tulajdonság- és eseménykomplexumok jelölik ki. Ki vagy mi tehát a ködlovag? A világháború előtti polgári életet felidéző, nosztalgiázó és korszerűtlen, épp ezért feledésre ítélt szerző? Netán rejtélyes és tragikus irodalmi alak, nagy titkok tudója, idő előtt ellobbant láng, a(z elképzelt és idealizált) kiteljesedéstől megfosztott, esetenként szenvedélybeteg, önsorsrontó, magányos hős? A kötetben közölt tanulmányok azt bizonyítják, hogy mindegyik válasz érvényes lehet, sőt tovább árnyalható és bővíthető a lehetőségek sora.

Kecskeméti Gábor bevezető írása alaposan körüljárja a ködlovag-terminus megjelenési formáit, vizsgálja a szó korai felbukkanásait, miközben arra is kitér, hogy milyen fogalomtisztázó törekvések zajlottak az idők során: ezek közül az első a már említett 1941-es, Thurzó Gábor szerkesztette Ködlovagok kötet, melynek irodalmi arcképcsarnokában olyan szerzők is helyet kaptak a ködlovagok eklatáns példájaként, mint Babits Mihály vagy Kosztolányi Dezső. Az előszót jegyző Márai magyarázata szerint e szerzőket az a tény avatta ködlovaggá, hogy kevéssé voltak olvasottak, s műveik nem átpolitizált, hanem magára az irodalomra és esztétikára fókuszáló alkotások. Krúdy Gyula életműve felől közelít a ködlovag-fogalomhoz Bezeczky Gábor. Tanulmányában amellett érvel, hogy az irodalomtudományi kategóriák vizsgálatakor az irodalomtörténész akkor jár el helyesen, ha „valamely kategória történetét, lényegét nem egy előre meghatározott, feltételezett lényegből vezeti le, hanem kialakulásának és módosulásainak függvényében ragadja meg.” (28) Ehhez híven annak jár utána, hogy Krúdynál hogyan jelenik meg és mit takar a nevezett kifejezés: egyrészt természeti jelenségekre, másrészt emberekre utal; a jelentésárnyalatok sokszínűsége ugyanakkor arra is rámutat, hogy nem egyszerű feladatra vállalkozik, aki pontos meghatározását igyekszik adni a ködlovag szóösszetételnek. Áttekintő tanulmányában Eisemann György a ködlovag-irodalom ismert és kevéssé ismert műveinek művészetfilozófiai aspektusaira kérdez rá, míg Kelemen Zoltán szintén meggyőző példákkal igazolja, hogy milyen fontos kapcsolódási pontok fedezhetők fel a ködlovagsággal összefüggésbe hozható életművek között. Ezek a szándékos hatásmechanizmusok bizonyítják, hogy a ködlovagjelenséget sok esetben valóban irodalmi alkotók éltetik tovább, ők irányítják rá a figyelmet, mint például Márai a Ködlovag-kötethez írt előszó kapcsán, vagy épp Mészöly Miklós, amikor rég- és közelmúlt ködlovagjairól (Csáth, Cholnoky fivérek, Gozsdu, Hajnóczy) nyilatkozik, és végső soron – ma már elmondhatjuk – kánonalakító műveletet végez (gondoljunk csak az Egy elmebeteg nő naplójához írott 1978-as előszavára). Ennek fényében különösen izgalmas kérdés, hogy milyen, az irodalom alakulástörténetét és a kánonpozíciókat nagyban befolyásoló kapcsolat tételezhető a ködlovagság és bizonyos szerzői életművek között.

A kötetnyitó, áttekintő és összefoglaló tanulmányokat az egy-egy szerzőre vagy műre koncentráló írások követik. Jakab Júlia a kanonikus pozíció szempontjából talán még ma is kérdéses helyet elfoglaló Czóbel Minka lírai és prózai alkotásait vizsgálja, elsősorban arra összpontosítva, hogy a gótikus irodalmi hagyományok milyen szerepet játszottak Czóbel poétikai törekvéseiben. Ha a kánonban elfoglalt hely Czóbelnél bizonytalan is, Malonyay Dezső esetében nem lehetnek kételyeink: az irodalomtudományos diskurzusban mára szinte teljesen elfeledett szerzőt elsősorban művészettörténészként, esetleg Munkácsy Mihály titkáraként ismerhetjük. Egyetlen, Az utolsó című, a századforduló esztétizmusának folytathatatlansága mellett állást foglaló regényét Németh Sámson Győző elemzi. A zenekritikusként és zeneszerzőként is tevékenykedő Csáth Géza élete és munkássága már-már megkerülhetetlen, ha a vizsgálat tétje a ködlovagság: Kis Petronella az Este című elbeszélés zenei szerkesztettségének érvényességét mutatja fel, s arra figyelmeztet, hogy a szóban forgó novella (és néhány további Csáth-mű) szerkezete zenei kompozíciót imitál, amennyiben meghatározott módon és formában ismétel bizonyos (kisebb vagy nagyobb) szövegegységeket. Bródy Sándor A medikus című háromfelvonásos színművét elemző Kovács Dominik rámutat, hogy a darab miképpen konstruál meg egy dekadens ködlovagalakot. A dekadencia Szerb Antal Utas és holdvilágának eszmetörténeti horizontja felől is fontossá válik, melyet Locker Dávid jár körül a válságirodalom (Spengler, Huizinga, Ortega y Gasset) kontextusát mozgósító írásában. A már többször megidézett Márai Sándor neve számos esettanulmányban felbukkan, így Szarka Szilvia írásában, aki Márai Kafka-fordításainak szegényes recepciója kapcsán megállapítja, hogy az ismeretlenség okait elsősorban kiadástörténeti körülményekben (ti. a fordítások nem kerültek be az irodalmi vérkeringésbe), és csak másodsorban a fordítások minőségében kell keresnünk. Kőrösi Ferenc Márai hazai és emigráns fogadtatástörténetét statisztikai adatok segítségével tárja fel; rámutat, hogyan jutott el Márai életműve az ötvenes évek teljes elutasítottságából a nyolcvanas évek végének rehabilitáló törekvéseiig. Ludmán Katalin nagyívű tanulmányában a Hajnóczy-próza századfordulós előzményeit vizsgálja, miközben a ködlovagjelenség és a kultusz lehetséges összefüggései kapcsán is érvényes megállapításokat tesz. A „kezdet” poétikai problémája felől közelít Hazai Attila szövegeihez Bethlenfalvy Gergely: kritikatörténeti szempontokat is szem előtt tartva a Hazai-prózának a korabeli recepció által nyersnek, sőt üresnek és irodalmiatlannak kikiáltott poétikai kísérletezését vizsgálja, s újfajta olvasási módok alkalmazására tesz javaslatot. A szintén „befejezetlen” életművel rendelkező Térey János Termann hagyományai című novelláskötetét és annak Termann hagyatéka címen közzétett újraírt változatát Radnai Dániel Szabolcs elemzi: kitér a két mű közötti lényeges eltérésekre, majd hagyománykereső törekvéseket, illetve intézménytörténeti összefüggéseket mutat fel. A kötetet Seres Lili Hanna írása zárja, mely a tragikusan elhunyt Borbély Szilárd Nincstelenek című regényét kurrens társadalomtudományi elméletek felől olvassa újra, miközben a mű gazdag recepciójával és az abban több alkalommal felkínált referenciális olvasat érvényességével is számot vet.

A kötet nagy erénye, hogy továbbgondolkodásra ösztönöz, hiszen a befogadás során számos, a témát árnyaló kérdés születhet meg az olvasóban. Ilyen például – szándékosan túlzó megfogalmazással élve –, hogy vajon műnemspecifikus jelenségként is elgondolható-e a ködlovagság. A kötet írásai ugyanis javarészt prózaírói életműveket vizsgálnak, igaz ugyan, hogy Czóbel Minka neve a versek kapcsán is előkerül, elsősorban mégis a regények miatt kapcsolható össze a ködlovag-problematikával.

„A rejtelem volt az írósága…” érdekfeszítő és releváns témája mellett könyvtárgyként is figyelemre méltó darab: a borító fekete-fehér fotóhátterének presszóban italozó, kalapos alakjai egyszerre rezonálnak és állnak kontrasztban az előtérben látható sárga színű emblémával, a sétapálcás és szintén kalapot viselő elegáns figurával (az eredeti kép Csillag Vera grafikus munkája, mely Krúdy A tegnapok ködlovagjai című kötetének 1961-es kiadásán szerepel). Nem kérdés, a külcsín és belbecs kéz a kézben jár, összességében tehát – ha már bizonyos fejfedőket emlegettünk – lelkes kalaplengetés illeti a miskolci konferencia szervezőit, a kötet szerkesztőit és valamennyi szerzőjét.

(A szöveg a Petőfi Irodalmi Múzeum Oláh János szerkesztői ösztöndíjának támogatásával készült.)

Summary

This conference proceedings comprises edited versions of the papers presented at the literary studies conference hosted by the University of Miskolc Faculty of Humanities in March 2022. It is a conference publication with a carefully considered and unified concept, and it provides fresh insights into unique inquiries and may serve as a valuable and informative reference for scholars examining the central issue of the conference. The proceedings examine the term ‘ködlovag’ in literary and reception-historical contexts, as well as poetic and biographical frameworks. It includes contributions from both seasoned scholars and early-career researchers.

Tagged Csáth Géza, Hajnóczy Péter, ködlovag, Krúdy Gyula, Márai Sándor, modern magyar irodalom