reciti könyv
Báthory Orsolya, Kármán Gábor és Zászkaliczky Márton, szerk. Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás történetéhez. 1. Budapest: reciti, 2019.
Az 1619 és 1621 közötti időszak teljesen új jelenségeket hozott a politikáról folytatott, vagy kifejezetten politizáló közéleti diskurzusok magyarországi történetében. A Bocskai-féle felkelés politikai lépéseinek legitimációja nagyrészt kéziratos formában terjedt, tervszerű nyomtatásban való terjesztésükről nem tudunk, a kiáltvány jellegű szövegek csak véletlenszerűen láthattak napvilágot, ha a korszak hírközpontjaiban egyes magánvállalkozók hozzájutottak egyik vagy másik irathoz, és a piaci kereslet szempontjait figyelembe véve, saját kezdeményezésükből sajtó alá rendezték őket. Az egyetlen bizonyíthatóan Bocskai udvarához, vagy a táborához tartozó értelmiségi csoportokhoz köthető, politikai jellegű nyomtatvány, az Alvinczi Péter által szerkesztett Apologia, annak a vádnak a cáfolatára korlátozódik, hogy a fejedelem ariánus lenne. Ezzel szemben a Bethlen Gábor által vezetett magyarországi mozgalom már megindulásakor, 1619 kora őszén megjelentette a motivációinak tisztázására írott panasziratot, amelyet nem sokkal később követett egy, a magyar rendek nevében írott, II. Ferdinánd uralma legitimitását megkérdőjelező, részletes érvelést nyújtó szöveg. Az újonnan mozgósított médiumot, a nyomtatott sajtóét a király mellett kiálló oldal is felhasználta, így a következő években a kortársak tanúi lehettek a magyar történelem első nyomtatásban folyó politikai disputájának.
A magyar történeti és irodalomtörténeti historiográfia számára a viták létezése régóta ismert tény volt, ám a modern kiadásban magyarul is hozzáférhető néhány szövegen kívül ezek a traktátusok viszonylag kevés figyelmet váltottak ki. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy a 2015 és 2019 között működő „Nemzet, haza, vallás és szabadság – régi és új beszédmódok a Bocskai-felkelés szöveghagyományában és a 17. század magyar politikai gondolkodásában” (NKFIH 113251) kutatócsoport munkálatainak keretében válogatást adjunk közre ezekből az érvelő szövegekből, a második kötetre hagyva a kifejezetten politikai szereplők nevében készült legitimációs írásokat. Kiadásunk remélhetőleg újabb lendületet adhat majd a politikai eszmetörténet magyarországi művelésének, többek között megismertetve a szélesebb szakmai közönséget egy eddig magyar nyelven hozzáférhetetlen szerző, Balásfi Tamás néhány munkájával.
letöltés
- teljes könyv vágójelek nélkül (monitorra, e-könyvolvasóra, nyomtatóra), 4 MB;
- teljes könyv vágójelekkel (nyomdakész), 4 MB;
- borító vágójelekkel (nyomdakész), 1 MB.
impresszum
Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás történetéhez
I.
‧
Szerkesztette:
Báthory Orsolya
Kármán Gábor
Zászkaliczky Márton
‧
Készült a NKFIH K 113251. számú kutatási projektje
(„Nemzet, haza, vallás és szabadság – régi és új beszédmódok a Bocskai-felkelés szöveghagyományában
és a 17. század magyar politikai gondolkodásában”)
keretében.
‧Könyvünk a Creative Commons
Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább!
2.5 Magyarország Licenc
feltételei szerint szabadon másolható, idézhető, sokszorosítható.
Köteteink a r e c i t i honlapjáról letölthetők.
Éljen jogaival!
‧
ISBN 978 615 5478 79 6
‧
Kiadja a r e c i t i,
az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének
tartalomszolgáltató portálja ▶ http://www.reciti.hu
Tördelés, borító: Szilágyi N. Zsuzsa
Web: Hegedüs Béla
‧
Budapest
2019
Tartalom
§ One Response to Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás történetéhez, I.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
[…] Az antológia első kötete abból a politikai vitából közölt válogatást, amely a magyarországi kontextusban addig teljesen szokatlan módon nyomtatásban folyt 1619 és 1621 között. Ennek során a különböző pamfletek és traktátusok szerzői – akik túlnyomórészt egyházi kötődésű személyek voltak – számos esetben publikálták írásaikat nevük feltüntetése nélkül, vagy akár más személyiségek szerepét játszva. A második kötet szövegeinek válogatásakor a legfontosabb szempont az volt, hogy az írásokban ténylegesen döntéshozó pozícióban lévő politikai szereplők nyilatkozzanak saját nevükben, vagy követeik útján az általuk képviselt álláspont és ebből következőleg cselekedeteik helyes voltáról. […]