recenzió

Enyedi 460: Tanulmánykötet Enyedi György születésének 460. évfordulójára rendezett kamarakonferencia előadásaiból, szerk., K. Kaposi Krisztina, Lovas Borbála, Budapest, MTA-ELTE HECE, 2016, 224 pp.

A 2016-os év igen termékenynek bizonyul az unitárius irodalom feltárásának tekintetében. A gondosan megszerkesztett, szakmai szempontból hiánypótló szövegkiadások mellett újabb, a munkákra vonatkozó, mély és széles körű kutatási eredmények is publikálásra kerültek. A régi magyar irodalommal foglalkozók számára evidens, hogy a túlnyomórészt kéziratban fennmaradt, ma Kolozsvárott a Román Akadémiai Könyvtárban, vagy a Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltárában őrzött unitárius irodalom szakszerű filológiai feltárása elengedhetetlen ahhoz, hogy a kora újkori művelődéstörténetről és felekezeti kultúráról megfelelő és alapos képet alkothassunk. Ennek messzemenőkig eleget tett Molnár Dávid A Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 7. köteteként megjelent munkájában, mely az új irányok kijelölésével és az unitárius mítoszok lebontásával igyekezett a szakma figyelmét az eddig feledésbe merült levéltári dokumentumok és teológiai értekezések felé irányítani. (Molnár Dávid, „…az nagy tengerből való folyóvíznek sebessége…” Kolozsvári unitárius levéltári dokumentumok és nyomtatványok gyűjteménye Bethlen Gábor és I. Rákóczi György Fejedelmek korából (1613–1648), Kolozsvár, Magyar Unitárius Egyház, 2015.)

Látványos erőfeszítések történnek azonban Enyedi György (1555–1597) unitárius püspök életművének több szempontú feldolgozására is. Így Simon József Enyedi kiemelkedő és modern egzegetikai módszerét, valamint filozófiai műveltségét dolgozta fel az Explicationes… alapján (Simon József, Explicationes explicationum: Filozófia, irodalom és egzegetika Enyedi György életművében, Bp., Typotex, 2016.), míg Lovas Borbála Enyedi György beszédei harmadik triacasának kiadásával az eddig mellőzött unitárius prédikációirodalmat újfent a kora újkori kegyességi irodalom-kutatás előterébe emelte (Enyedi György prédikációi, 1. [67–99. beszéd] 2. Kolozsvári Kódex, Marosvásárhelyi Kódex, Sárospataki Kódex, Conciones vetustissimae, s. a. r., az előszót és a jegyzeteket írta Lovas Borbála, Bp., MTA-ELTE HECE – Magyar Unitárius Egyház, 2016.)

A szóban forgó kiadványok sorát erősíti a Lovas Borbála és K. Kaposi Krisztina szerkesztésében megjelent Enyedi 460. tanulmánykötet, mely a 2015. június 16-án MTA–ELTE HECE Lendület Kutatócsoport által, a püspök születésének 460. évfordulójára megrendezett konferencia anyagát tartalmazza. A gyűjteményben szereplő tíz tanulmány Enyedi sokrétű életművének széles körű és forrásgazdag feldolgozását adja. A kötet maga jól felépített és elegánsan kapcsolódik Lovas Borbála szövegkiadásához is. A gyűjteményt nyitó Bálint Benczédi Ferenc püspök úr hálás sorai és az Enyedi-hagyaték bonyolult kéziratos struktúrájának táblázatos feloldása (forrás, lelőhely, jelzet, rövidítések) után átfogó képet kapunk Enyedi könyvkultúrájáról, metanyelvi struktúráiról, illetve a művek későbbi recepciójáról. Bíró Gyöngyi tanulmányában a püspök könyvtári hagyatékának sorsát bemutatva annak részletes rekonstrukciójára kapunk ígéretet, mely remélhetőleg egy, az unitárius olvasmánytörténetet feltáró kiadványsorozat harmadik kötetében fog helyet kapni. A kutatástörténetet is felölelő hasznos módszertani megfontolásokon túl a szerző a függelékben közli Enyedi autopszia alapján azonosított könyveinek lelőhellyel és jelzettel ellátott listáját. Berkes Katalin Enyedi Aithiopika-fordítását állítja középpontba, és a korabeli európai fordítások előszámlálásával bontja le azt az Enyedi által is hangoztatott mítoszt, hogy ő fordította le először Héliodórosznak a 16. századi művelődésben rangos helyet elfoglaló szerelmes regényét latinra. A szerző amellett érvel, hogy a püspök a fejedelem támogatásának elnyeréséért pályázott az első helyre, mivel ő maga is tankönyvként szerette volna hasznosítani a megjelenő nyomtatványt. A tanulmány további megfontolása, hogy a korabeli fordítók (Stanislaw Warszewicki, René Guillon, Martinus Crusius) a mű „első” tolmácsolóiként az 1551-es dátumhoz igyekeztek közelíteni munkájukat, mivel 1550-ben jelent meg Conrad Gessner latin és görög munkákról szóló kritikai bibliográfiája, a Lexicon Graecolatinum…, mely elsőként hívta fel a figyelmet Héliodórosz regényére. Simon József Toroczkai Máté Expicationes-fordításának (1619/20) problémáit járja körül arra keresve a választ, hogy az unitarizmus „radikális-racionalista ágának” közvetítője és Enyedi szellemi hagyatékának kezelője az Explicationes magyarra fordításánál hogyan küzdött meg a püspök idézéstechnikai rendszeréből adódó összetett metanyelvi rétegek egymásra épülésével. A terjedelmes, görög szövegeket is megmozgató összevetések azt mutatják, hogy Toroczkai bizonyos forrásokat kénytelen volt elhagyni, melyben nem felekezeti fenntartások, vagy egyes szövegek profanitása játszott szerepet, hanem „a meta-szintekkel bonyolultan rétegzett szövegstruktúra már nem bírta volna el a magyar fordítás újabb meta-rétegét” (58). Simon szerint a fordítási nehézségek mellett a latin nyelvű és magyar olvasóközönség eltérő műveltsége és elvárásai egyaránt felelősek az elhagyásokért. Fontos eredmény, hogy a latin eredetiből hiányzó tíz Ézsaiás-hely magyarázatának szerzőjét Enyediben valószínűsíti, melyre az érvelés formai elemei mellett olyan módszertani megoldások is utalnak, melyek a Szilvási-vita kéziratával és az Explicationes más helyeivel is nagyfokú hasonlóságot mutatnak.

A továbbiakban Enyedi prédikációinak szerkezeti, helyesírási és tematikai elemzései kerülnek a kötet középpontjába. Lovas Borbála tanulmánya a tíz fennmaradt magyar nyelvű kódex anyaga alapján tisztázza Enyedi beszédgyűjteményének eredeti, szerkesztői szándékoknak is megfelelő struktúráját és egy ciklikusan ismétlődő, a 3×33+1-es számszimbolikán alapuló szerkesztési elv feltárásával összehangolja a triacasok és az amellett futó centuriák kompozícióját. Megállapítja, hogy Enyedi 1592 és 1597 között megírt beszédei a keletkezési sorrendjüknek megfelelő helyet foglalják el a szerkezetben. Végül a kutatók számára alapvető segítséget nyújtó táblázat foglalja össze az újrarendezés eredményeit, mely tartalmazza a beszédek számát, a hordozó kódexet, az oldalszámokat, a jelölt témákat és textusokat, illetve a textusok szövegét. Azáltal, hogy a hiányzó beszédek száma is szerepel a táblázatban, teljes képet alkothatunk Enyedi rekonstruált beszédgyűjteményéről. Szijj Angéla a prédikációgyűjtemény helyesírási és nyelvi kérdéseit járja körül a 46. beszéd három szövegváltozatának összevetésével, és igazolja Lovas Borbála szövegkiadásának átírási alapelveit, mivel a három másolat helyesírása olyannyira eltér, hogy a „modern kritikai szöveg nem támaszkodhat a kódexek ortográfiájából származó következetes helyesírási elvekre” (151). Káldos János Enyedi 60. beszédének mikrotörténeti kontextusát rajzolja meg a kortárs történeti munkák és a tanácsi jegyzőkönyvek alapján. Mindebből láthatjuk, hogy a 45., 53., 56–60. beszédek miként reflektálnak Kolozsvár és Erdély 1593 nyarától október 17-ig bekövetkezett drámai eseményeire, mely időszakot a természeti csapások, a termény pusztulása és a török II. Rudolf elleni hadüzenete árnyékolta be Báthory Zsigmond háborúpárti politikájával együtt. Részletes képet kapunk arról, hogy a vészterhes időkben a város lelki életének szabályozásával miként vállnak a prédikációk a közösség véleményformáló, a közös könyörgések pedig vigasztaló és reményt nyújtó eszközeivé. N. Kis Tímea a 45., 95., 172., 180. és 209. beszédek ideális templomról, Isten ábrázolhatóságáról és szakrális tárgyakról szóló részleteinek vizsgálatával érvel amellett, hogy Enyedi nézőpontját Erasmus Enchiridion militis Christiani munkája alapján alakíthatta ki. Sebestyén Ádám hasonló módszertannal a 2. és 4–5. Kolozsvári Kódexek és a Sárospataki Kódex néhány munkáját kiválasztva mutatja be Enyedi fejedelemképét párhuzamba állítva annak elemeit Bornemisza munkáival és egyes katolikus elképzelésekkel. A tanulmány eredményei azonban csupán a kutatási lehetőségeket villantják fel, mivel Sebestyén számos a fejedelemképpel foglalkozó beszédet kihagy az elemzéséből.

A kötet zárótanulmányai Enyedi krisztológiai megfontolásait tárgyalják. Arnótszky Judit Janka az áldozócsütörtöki 91. beszéd elemzésével mutatja be, hogy Krisztus mennybemenetele kapcsán a szokatlanul hosszú ünnepi beszéd célja az unitárius hitelvek erősítése, melyben fontos helyet foglal el a zsoltárértelmezés, ugyanis e beszédben Enyedi még egyértelműen a zsoltárok Krisztusban való beteljesedése mellett foglal állást, míg későbbi prédikációiban és az Explicationesben a Dávidra való értelmezést is megengedi. Pap Balázs a második zsoltár kapcsán polemizáló három beszéd közül a 192.-et emeli ki, és amellett érvel, hogy Enyedi elfogadóbb értelmezése, miszerint a zsoltár betű szerint Dávidra, míg allegorikusan Krisztusra vonatkoztatható, a korban forgalomban lévő zsoltárparafrázisok kiváltotta ellenállás eredménye. Ezek közül kettő ugyanis teljes mértékben a preegzisztens Krisztusra, míg Bogáti parafrázisának vegytiszta historikus olvasata kizárólag Dávidra vonatkoztatja a zsoltár felkentjét. Enyedi prédikációja iránymutatóul szolgálhatott a híveknek a gyülekezeti énekek hatására elterjed különféle értelmezések között.

A kötet tanulmányai alapos és szerteágazó betekintést nyújtanak Enyedi György életművébe, forrásaiba és műveltségébe. Rámutatnak, hogy a püspök munkáiban nem csupán a történelmi eseményekre, felekezeti vitákra és teológiai állásfoglalásokra reflektálva alakított ki sajátos nézőpontot, hanem a korszak más felekezeteinek egyházi irodalmára is figyelmet fordított. A kötet további érdeme, hogy szerzői mindvégig szem előtt tartják az általuk vizsgált szövegek hozzáférhetőségét, ezért tanulmányaik bővelkednek a forrásértékű részletekben. Bizonyos esetekben az elemzések nem csupán ellenőrizhetőek, de élvezhetőbbé is válnak Lovas Borbála említett szövegkiadásának köszönhetően, így a két kötet együtt is jól használható és tökéletesen illeszkedik az unitárius irodalomról szóló legújabb kutatások sorába.

A szerző a Szegedi Tudományegyetem,
Irodalomtudományi Doktori Iskola,
Régi Magyar Irodalom képzés doktorandusza

Summary

This review presents the collection of ten significant studies about the works, erudition and library of the Unitarian bishop György Enyedi (1555–1597). The papers were delivered at the conference for the 460^th jubilee of Enyedi’s birth and the edition is an integral part of new investigations about Unitarian literature in the 16^th and 17^th centuries. It takes a huge step towards a comprehensive analysis and exploration of Enyedis’s multi-faceted (theological, exegetical, poetical) oeuvre and is a great supplement for Enyedi’s recently published sermons.

The first part of this book aims to demonstrate Enyedi’s literacy and knowledge. Through the study of Gyöngyi Bíró we get an insight into the bishop’s reconstructed library, while Katalin Berkes delineates the context of Enyedi’s Latin translation of Heliodoros’ famous novel, Aithiopika. From József Simon’s study we can learn about Máté Toroczkai’s difficulties when he translated Enyedi’s enlightened exegetical work, Explicationes… into Hungarian in 1619/20.

The second part of the papers focus on Enyedi’s sermons. Borbála Lovas gives us detailed presentation about the triacas and centuria systems of the whole reconstructed sermon collection which contain the redactor’s original intention. Angéla Szijj deals with the orthographical specifications of copies of sermons and gives some considerations about the method of modern transcription. Regarding the contents of these sermons, János Káldos presents a historical background of the 60^th sermon with micro historical methods. Whilst Tímea N. Kis examines the concept of the ideal church, which shows the influence of Erasmus’s Enchiridion militis…, Ádám Sebestyén presents the image of the ideal prince in the sermons. Judit Janka Arnótszky and Balázs Pap deal with theological questions in their studies. Arnótszky analyses Enyedi’s viewpoint on the nature of Christ, the Holy Spirit, and God’s rule in the 91^th sermon. Pap discusses the polemical sermons about Psalm 2 and gives insight into the Christological debate regarding the other confessions’ liturgical pieces from the Book of Psalms.

Tagged Enyedi György, kora újkori prédikációirodalom, művelődéstörténet, unitárius irodalom