Fekete Norbert írása

2023. február 7. § 0 hozzászólás

recenzió

Nemesné Matus Zsanett. Bodroghy Papp István: Irodalom és művelődés a reformkori Dunántúlon. Vitae 2. Budapest: Reciti Kiadó, 2021.

Nemesné Matus Zsanettnek, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatóhelyettesének és főmuzeológusának egy revízió során akadt a kezébe Bodroghy Papp István Faragószék című kéziratos verseskötete (15). A kötet szövegei elsősorban nem esztétikai minőségük miatt érdemelnek figyelmet, hiszen Bodroghy Papp másod- vagy harmadrangú költői tehetségnek számított korában, és gyakorlatilag teljesen ismeretlennek mondható a magyar irodalomtörténet-írás számára. Matus Zsanett a szerző családi hátterének, mobilitási stratégiáinak, műveltségének és a korabeli irodalmi élethez való viszonyának feltárásával rámutatott az irodalom társadalmi használatára a reformkori Dunántúl egy jól körülhatárolható, evangélikus, értelmiségi körében.
» Tovább a teljes szövegre «

Káli Anita írása

2020. szeptember 29. § 1 hozzászólás

recenzió

Tóth Csilla. Küzdelem a polgári identitásért: Identitás és narratív technika Márai Sándor pályáján, 1930–1935. Budapest: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2019.

Tóth Csilla tanulmánykötetének célkitűzése Márai Sándor 1930 és 1935 közötti pályaszakaszának újraértelmezése, pontosabban az Idegen emberek (1930), az Egy polgár vallomásai első kötete (1934), a Bolhapiac (1935) és a Válás Budán (1935) című regények új szempontú vizsgálata az identitás szociálpszichológiai értelmezéséből kiindulva.
» Tovább a teljes szövegre «

Szabó-Reznek Eszter írása

2016. november 3. § 0 hozzászólás

recenzió

Markian Prokopovych, In the Public Eye: The Budapest Opera House, the Audience and the Press, 18841918, Böhlau, Bécs–Köln–Weimar, 2014.

A Budapesti Napló 1903. május 5. számában G-ly álnevű újságíró a Filharmónia Operaházban megtartott koncertjén üresen maradó székekre magyarázatot keresve fogalmazta meg felvetését, amelyet minden bizonnyal az 1884-ben megnyitott Operára is sokan érvényesnek tartottak: „»A mívelt világ nagyobb és középszerű városainak példájára« alapították nálunk a Filharmóniai Társulatot. Tehát nem belső szükségletből. A mívelt Nyugaton van, tehát legyen nálunk is. […] Vagyis a filharmóniával szakasztott úgy vagyunk, mint egynémely más intézménnyel, amelyet megcsináltunk, mert – bocsánat a barbarizmusért: – l’Occident oblige.
» Tovább a teljes szövegre «