recenzió

Dávid Gábor Csaba, „Célunk tökéletesedésünk”: A nemzetnevelő Wesselényi Miklós, Bp., 2013., Argumentum (Irodalomtörténeti füzetek, 172).

Wesselényi Mikóssal, az 1830–1840-es évek nemesi reformellenzékének egyik prominens személyiségével kapcsolatos ismereteink Trócsányi Zsolt 1965-ben megjelent monográfiája (Trócsányi Zsolt, Wesselényi Miklós, Bp., Akadémiai, 1965.) óta csak kevéssel gyarapodtak. Ráadásul az erdélyi politikus rendkívül terjedelmes és adatgazdag levelezésének, naplójának, valamint politikai beszédeinek is csak elenyésző részét rendezték eddig sajtó alá.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Ratzky Rita: „Halhatlan a lélek”: Válogatott tanulmányok, cikkek, kritikák a XVIII–XIX. század magyar irodalmáról, Budapest, Napkút kiadó, 2015 (Kútfő bibliotéka, 14).

Ratzky Rita tanulmánykötetének első szembeötlő vonása a terjedelme: 690 oldal. A kötet – ahogy a hátsó borítón a szerző hangsúlyozza – tulajdonképpen az életmű eddigi keresztmetszetét adja, s mivel a szövegek keletkezésük időrendjében sorakoznak (a legkorábbi szöveg 1976-ból, a legkésőbbi 2014-ből való), egyfajta kutatói fejlődéstörténet is, a pálya módszertani és tematikus fordulópontjainak tükre.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Milbacher Róbert, Bábel Agoráján: Esszék, tanulmányok a nemzeti irodalomról, Pécs, Pro Pannonia, 2015.

Recenziómmal egy régi adósságot törlesztek, ugyanis pár éve Milbacher Róbert Arany-könyvéről készültem kritikát írni, de részben rajtam kívül álló okok miatt ezzel nem készültem el (Milbacher Róbert, Arany János és az emlékezet balzsama: Az Arany-hagyomány a magyar kulturális emlékezetben, Budapest, Ráció Kiadó, 2009; l. Török Zsuzsa recenzióját a régi rec.itin.). A korábbi könyvvel kapcsolatos meg nem írt észrevételeim megszorításokkal erre a könyvre is vonatkoztathatók, így talán megbocsátható e késlekedés. Milbacher metodológiailag, célkitűzéseiben és szóhasználatában egyaránt a korábbi kötetében kitaposott ösvényen halad tovább: a magyar irodalom kanonikus műveit igyekszik a megszokottól eltérő megvilágításban bemutatni, mindezt pedig új kontextusok hozzárendelésével, illetve a művek kontextuális és biografikus újraallegorizálásával próbálja elérni.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Jólét és erény: Tanulmányok Széchenyi István Hitel című művéről, szerk. Hites Sándor, Bp., reciti, 2014 (Hagyományfrissítés, 2).

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének XIX. Századi Osztálya 2011-ben Hagyományfrissítés néven konferenciasorozatot indított, melynek értekezletein az előadók az előzetes tervek szerint jelenkori önértelmezésünk alapszövegeit tárgyalják, valamint olyan textusokat, amelyek a kánonon kívülről járultak hozzá a hagyomány rendszerének alakulásához.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Fāṭıma ^cAliyye – Maḥmūd Es^cad, Ta^caddüd-i Zevcāt Zeyl – Continuation of the Debate on Polygamy, A Modern Turkish Version, Transcription, and Facsimile, ed. Rana von Mende-Altaylı, Berlin, 2010 (Studien zur Sprache, Geschichte und Kultur der Türkvölker, 9).

A 19. században az Oszmán Birodalomban a reformkortól (Tanzimat) kezdődően az általános modernizációs törekvések között előtérbe került a nők helyzetét érintő reformok ügye. 1856-ban eltörölték a női rabszolgaságot (cāriyelik), 1858-ban a földtörvény keretein belül a nők örökösödési jogait terjesztették ki, 1869-ben jelent meg az első folyóirat nők részére (Teraḳḳī-i Muḫadderāt), a következő évtizedekben pedig számos oktatási intézményt hoztak létre számukra. A kormányzat reformintézkedései mellett a kor irodalmi életének nagyjai is élénken foglalkoztak a nők helyzetével. Jelentős költők és írók – Namık Kemal, İbrahim Şinasi vagy Ahmet Mithat Paşa – írtak a megrendezett házasság, a nők közéleti szerepvállalása, illetve a fátyol viselésének kérdéséről. Kiálltak a nők jogainak kiterjesztését szolgáló intézkedések mellett, ugyanakkor védték az iszlámban gyökerező hagyományokat.

» Tovább a teljes szövegre «