Imre László: Féléves folyóirat – évszázados tanulságokkal. Szépirodalmi Lapok (1853)

2022. december 10. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Imre László: Féléves folyóirat – évszázados tanulságokkal. Szépirodalmi Lapok (1853). Irodalomtörténeti füzetek 186. Budapest: reciti, 2022.

Az 1853-ben mindössze fél éven át megjelent Szépirodalmi Lapok a Bach-korszak legigényesebb hazai irodalmi folyóirata volt. Pákh Albert és Gyulai Pál szerkesztőként kiváló szerzőgárdát vonultattak fel, melyhez odatartozott például Kemény Zsigmond, Arany János vagy Erdélyi János is.

Jelen kötet érvelése szerint a periodika olyan irodalmi és nemzetpolitikai törekvéseket szólaltatott meg, amelyek (miután ezen nemzetféltő aggodalmakat a kiegyezéses korszakban kevéssé vették számításba), csak Trianon után váltak aktuálissá a nemzeti-erkölcsi megújhodás vonatkozásában. E célkitűzések azonban máig sem veszítették el érvényességüket, s az új és új kihívások, válságok közepette örök érvényű magatartási és alkotói modellek analógiáit idézik fel. Így szolgáltatva számunkra továbbra is történeti és egyben etikai vezérelveket szorongatott helyzetekben.
» Tovább a teljes szövegre «

A rokokó arcai (ReKonf ‧ 17)

2022. december 7. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Bartha-Kovács Katalin és Fórizs Gergely, szerk. A rokokó arcai: Tanulmányok egy tünékeny fogalom történetéhez. Reciti konferenciakötetek 17. Budapest: reciti, 2022.

A rokokó képzőművészeti zsargonból vált – tágabb értelemben és visszatekintőleg – művészet- és irodalomtörténeti stílust jelentő kategóriává, de irodalmi vagy zenei alkalmazása mind a mai napig problematikus. Azt illetően sem alakult ki konszenzus, hogy a 18. századi rokokó önálló korstílust vagy csupán dekoratív formákat és stílusirányzatot jelentett-e. Ugyanakkor erősen tartja magát a nézet, hogy a rokokó művészet alkotásai esztétikailag és erkölcsileg normasértő, alacsonyabb rendű minőséget képviselnek. Jelen interdiszciplináris kötet tanulmányai – ez utóbbi értelmezési hagyománnyal számot vetve – az irodalom, a festészet és a zene történetének területén keresnek új utakat ennek a természeténél fogva tünékeny fogalomnak a megragadásához. A tárgyalt szerzők, illetve alkotók: Christoph Martin Wieland, Csokonai ­Vitéz Mihály, Vörösmarty ­Mihály, William Jones, Montesquieu, ­ Pierre Loti, Adorján Andor, valamint Jean-Antoine Watteau, Jean-Honoré Fragonard, William Hogarth és Pjotr Iljics Csajkovszkij.


» Tovább a teljes szövegre «

Betegség és gyógyulás a kora újkori irodalomban (ReKonf ‧ 16)

2022. december 5. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Draskóczy Eszter és Etlinger Mihály, szerk. Betegség és gyógyulás a kora újkori irodalomban (1450–1760). Reciti konferenciakötetek 16. Budapest: reciti, 2022.

A Betegség és gyógyulás a kora újkori irodalomban (1450–1760) című tudományos konferencia 2021. szeptember 8–11. között zajlott le a BTK Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztályának szervezésében, azzal a céllal, hogy a betegség, a testi és lelki szenvedés, illetve (elválaszthatatlan  pozitív komplementer halmazként) a gyógyulás és gyógyítás kérdéskörét több szempontból, több tudományág fogalom- és eszközkészletével vizsgáljuk a kora újkor magyarországi irodalmában.


» Tovább a teljes szövegre «

Tasi Réka írása

2022. december 4. § 0 hozzászólás

recenzió

Kovács Janka, Móré Tünde, Rédey-Keresztény János, Rédey-Keresztény Júlia, Virág Csilla, Vrabély Márk, szerk. Közvetítők és közvetítés: Kulturális transzfer a hosszú reformáció kontextusában. Reciti Konferenciakötetek 12. Budapest: reciti, 2021.

A reciti konferenciakötetek sorozatának 12. darabjaként napvilágot látott kiadvány a hosszú reformáció és a kulturális transzfer fogalmai köré rendeződő tanulmányokat ígér az olvasó számára: a 2020. szeptemberében megrendezett, azonos című tudományos tanácskozáson elhangzott előadások írásos változatait tartalmazza. Amint a kötet előszavát jegyző Tóth Zsombor felhívja rá a figyelmet, a konferencia első kontextusa Az értelmezés hatalma című konferenciasorozat volt, mely az irodalomtörténeti megértésaktusok értelmezésére vállalkozott, hangsúlyozva, hogy az irodalomtörténeti interpretáció nem mondhat le a kora újkori szövegek kulturális kontextusainak megértéséről – melynek eszköze lehet az ún. kulturális transzferek vizsgálata.
» Tovább a teljes szövegre «

Dorogi Ilona írása

2022. november 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Fóti Miklós ‒ Pánya István. Bodrog vármegye településhálózatának rekonstrukciója a török defterek alapján. A zombori és a bajai náhije települései 1578-ban.  Magyar Történelmi Emlékek, Adattárak. Budapest‒Kecskemét: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet‒Kecskeméti Katona József Múzeum, 2022.

A tudomány folytonos fejlődése szükségszerűen szembesít minket annak követelményével, hogy időről időre átgondoljuk a különféle tudományterületeken folyó kutatásokkal kapcsolatban az újonnan adódó lehetőségeket, melyeket munkánk során hasznosítva a korábbiakhoz képest újabb, pontosabb, korszerűbb eredményeket tudunk elérni. Az utóbbi években a bölcsészettudományok területén is megjelent számos új kutatási módszer, amely több tudományág segítségét is igénybe veszi a múlt eredményeinek felülvizsgálata és újak létrehozása során. Fóti Miklós és Pánya István könyve is e szellemiség jegyében született. A korábbi történeti földrajzi munkákhoz képest komplexebb módon igyekeztek rekonstruálni az egykori Bodrog vármegye középkori településhálózatát.
» Tovább a teljes szövegre «

Kapitalizmus és irodalomtörténet (ReKonf ‧ 15)

2022. november 12. § 2 hozzászólás

reciti könyv

András Csaba és Hites Sándor, szerk. Kapitalizmus és irodalomtörténet. Reciti konferenciakötetek 15. Budapest: reciti, 2022.

A kötet „A 19. századi magyar irodalom politikai gazdaságtana” MTA Lendület Kutatócsoport 2021 nyarán Pécsett tartott konferenciájának előadásaiból született tanulmányokat teszi közzé. A szerzők között találni irodalomtörténészt, filozófust, esztétát, eszmetörténészt és közgazdászt. Írásaik szerteágazó területeken és korszakokban vizsgálódnak, de egyaránt amellett érvelnek, hogy a kapitalizmus megkerülhetetlen problémája a modern kultúráról való gondolkodásnak.
» Tovább a teljes szövegre «

Dóbék Ágnes írása

2022. november 2. § 0 hozzászólás

recenzió

Vogel Zsuzsa. Az olvasás útjain, a biográfiától a közköltészetig: Faludi Ferenc műveinek fogadtatása. Erdélyi Tudományos Füzetek 292. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2020.

Vogel Zsuzsa 2020-ban megjelent kötete Faludi Ferenc műveinek recepcióját vizsgálva új szempontokat, módszereket és forrásokat von a Faludi-kutatásba. A monográfia alapját a szerző 2013-ban megvédett PhD-dolgozata képezi, amelyet jelen formában az újabb szakirodalom eredményeit felhasználva dolgozott át és tett közzé.
» Tovább a teljes szövegre «

Műfordítás és más extrém sportok: Írások Kappanyos András 60. születésnapjára

2022. október 18. § 2 hozzászólás

reciti könyv

Földes Györgyi, Major Ágnes és Szénási Zoltán, szerk. Műfordítás és más extrém sportok: Írások Kappanyos András 60. születésnapjára. Budapest: reciti, 2022.

Kappanyos András nélkül ez a könyv sem jöhetett volna létre, csakúgy, mint sok másik. Meg az ő harmincöt éve alakuló és gyarapodó irodalomtudósi és műfordítói életműve nélkül, amely kitekint a 19. századi magyar irodalomra, egyik, nemzetközi perspektívát is nyitó fókuszpontja az avantgárd, azon kívül pedig T. S. Eliot és James Joyce, újabban pedig a fordítástudományban látszik kiteljesedni. És ne feledkezzünk el szerkesztői munkáiról, egyetemi oktatói, valamint tudományszervező tevékenységéről sem, meg arról, hogy neki nem „minden egyformán popzene”. Hogy csak a fontosabbakat említsük.
» Tovább a teljes szövegre «

Kisfaludy Sándor: Hazafiúi Szózat

2022. október 17. § 2 hozzászólás

reciti könyv

Kisfaludy Sándor. Hazafiúi Szózat a’ Magyar Nemességhez (1809). Forráskiadás. Szerkesztette Nagy Ágoston. ReTextum 12. Budapest: reciti, 2022.

Jelen kritikai kiadás, mely Kisfaludy Sándor születésének 250. évfordulójára jelenik meg, Kisfaludy Hazafiúi Szózat a’ Magyar Nemességhez című, József nádor megbízására, az 1809. évi inszurrekció alkalmából készített félhivatalos buzdító munkájának autográf magyar nyelvű fogalmazványát, tisztázatát, valamint német kivonatát közli kéziratból, az utóbbi két esetben a megbízó cenzúrájával együtt, továbbá a nyomtatvány alapján közreadja a mű Schedius Lajos-féle német fordítását is. A kiadás a textológiai apparátus mellett bőséges tárgyi jegyzeteket és részletes bevezető tanulmányt is tartalmaz.
» Tovább a teljes szövegre «

Körömi Gabriella írása

2022. október 15. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Herédi Rebeka − Kispál Dániel − Kusper Judit, szerk., IrKa−Tanulmányok a magyartanítás módszertanairól. Irka Könyvek 1. Eger: Líceum Kiadó, 2022. (186 p.)

A Líceum Kiadó gondozásában 2022 tavaszán megjelent IrKa − Tanulmányok a magyartanítás módszertanairól című tanulmánykötetnek már a borítója is felkelti a potenciális olvasók érdeklődését, hiszen megidézi a régi iskolai füzetek, azaz irkák külső megjelenését: a formavilág azt sugallja, hogy a könyv szorosan kapcsolódik a tanításhoz és a gyakorlati tudáshoz. A kötet tanulmányait elolvasva ez az előfeltevésünk be is igazolódik.
» Tovább a teljes szövegre «

Móré Tünde: Utazás és hírnév. Wittenbergi magyar diákok latin nyelvű búcsúztatóversei (1560–1600)

2022. szeptember 30. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Móré Tünde: Utazás és hírnév. Wittenbergi magyar diákok latin nyelvű búcsúztatóversei (1560–1600). Irodalomtörténeti füzetek 185. Budapest: reciti, 2022.

A 16. század második felében a Wittenbergi Egyetem szellemisége jelentős hatással volt a magyarországi politikai, egyházi és kulturális-oktatási folyamatokra. A korábbi kutatások a Wittenbergben tanuló magyar diákok névsorának összeállításától kezdve Philipp Melanchton szellemi hatásának feltérképezésén keresztül iskolatörténeti és egyháztörténeti vizsgálatokig terjedtek ki. Ismert továbbá, hogy a magyar diákok Wittenbergben élénk publikációs tevékenységet folytattak, nagyrészt aprónyomtatványokat jelentettek meg.
» Tovább a teljes szövegre «

Kovács Krisztina írása

2022. szeptember 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Füzi Izabella. A vurstlitól a moziig: A magyar vizuális tömegkultúra kibontakozása (1896–1914). Apertúra könyvek 8. Szeged: Pompeji Kiadó, 2022. 288 l.

Füzi Izabella könyve deklarált szándéka szerint is hiánypótló monografikus feldolgozása a magyar vizuális kultúra születésének. Ezt a célt a szerző kötetének második egységében (Vizuális nyilvánosság és a korai mozgókép), még pontosabban annak bevezető fejezetében (A korai mozi kutatása és a vizuális nyilvánosság) meg is indokolja, amikor így fogalmaz: „Magyar Bálint monográfiája az 1896 és 1901 közötti időszakot 13 oldalban tárgyalja, Kőháti Zsolt könyve nyolc és fél oldalt szánt ennek a korai időszaknak, és ebbe beletartozik a társadalmi, történelmi kontextus vázlatos áttekintése is.” (76)
» Tovább a teljes szövegre «

Kónya Franciska írása

2022. szeptember 19. § 0 hozzászólás

recenzió

Maczák Ibolya: Kölcsönzés és kompozíció: Szövegalkotás 17–18. századi szerzők prédikációiban, Bp., MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2019 (Pázmány Irodalmi Műhely, Lelkiségtörténeti tanulmányok, 23.)

Maczák Ibolya nevével valószínűleg mindenki találkozott már, aki a régi magyar prédikációirodalommal kicsit is foglalkozott. Doktori disszertációjában, majd azt követő publikációiban a jelöletlen szövegátvételek nyomába eredt: számtalan esetben rekonstruálva a lehetséges szövegalkotási munkafolyamatot az egyes prédikátoroknál. Korábbi kutatásaihoz szorosan kapcsolódik, azokat újabb felvetésekkel egészíti ki a Kölcsönzés és kompozíció című kötete, amely a Bolyai-ösztöndíj támogatásának eredményeképp jelent meg a Pázmány Irodalmi Műhely Lelkiségtörténeti tanulmányok sorozatának 23. darabjaként.
» Tovább a teljes szövegre «

Olasz–magyar irodalmi és művelődési kapcsolatok a 18–19. században (ReKonf ‧ 14 )

2022. július 29. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Dóbék Ágnes, szerk. Olasz–magyar irodalmi és művelődési kapcsolatok a 18–19. században. Reciti konferenciakötetek 14. Budapest: reciti, 2022.

A 18. század második fele és a 19. század első évtizedei fontos fejezetét jelentik az olasz–magyar művelődési kapcsolatok történetének. A magyarországi egyházi és világi értelmiség Itáliában szerzett tapasztalatai és olasz irányultságú műveltsége jelentős hatást gyakoroltak a hazai kulturális élet különböző szféráira. A kötet tanulmányai az itáliai kulturális befolyás főbb hazai megnyilvánulásait vizsgálják, az olasz–magyar kapcsolatok kutatásának új eredményeit adják közre az irodalmi hatások, a színház- és zenetörténet, a populáris kultúrában tetten érhető itáliai elemek, az utazási irodalom, a főpapi kultúra, valamint a könyv- és könyvtártörténet témaköreiből.
» Tovább a teljes szövegre «

Papp Ingrid írása

2022. június 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Ötvös Péter. Az otthon elhagyása, félelem és reménység: „Elég nehéz, hogy egyedül vagyok”. Kulturális örökség. Budapest–Eger: Kossuth Kiadó–Eszterházy Károly Egyetem–MTA Könyvtár és Információs Központ, 2021, 414 l.

Ötvös Péter legújabb kötete a több egyetemi és kutatóintézmény együttműködését megtestesítő – és a sorozatszerkesztői előszó alapján: most lezáródó vagy eddigi formájában lezáródó – Kulturális örökség című sorozatban jelent meg 2021-ben. A szerző a bevezetést követően öt nagy fejezetben írja le a kora újkori ember – mint fogalmaz – „egyik legnyomasztóbb problémáját”, az otthoni fenyegetések következtében kialakuló félelmet, az elmenekülés következményeit, az emigrációval való megküzdés egyéni stratégiáit és nyelvi kifejezéseit a 16. század végi és 17. század eleji Habsburg Monarchiában. Az így kialakuló a kultúrantropológiai létállapotnak lenyomataként létrejövő szövegkorpuszra (vizitációkra, könyvjegyzékekre, versekre, levelekre, énekekre és autobiográfiai művekre) fókuszálva mutatja be a szerző mind a közösség, mind pedig az egyén egzisztenciális válságát és annak különféle kifejeződési módjait.
» Tovább a teljes szövegre «

Luis de Ávila y Zúñiga: A császár háborúja Németországban

2022. június 15. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Luis de Ávila y Zúñiga. A császár háborúja Németországban. Szerkesztette, fordította, a bevezető tanulmányokat írta Guitman Barnabás. Budapest: reciti, 2022.

1546–1547 folyamán zajlott a schmalkaldeni háború az V. Károly császár által vezetett európai összefogás és a német protestáns rendek együttműködése révén alapított schmalkaldeni szövetség között. A háborúban a Magyar Királyság I. Ferdinánd és az udvari huszárság révén hadviselő félként vett részt, érdemben támogatva a spanyol, itáliai, németalföldi, német, osztrák és cseh csapatokat is felvonultató császári hadsereget.

Kötetünk néhány rövidebb, kapcsolódó forrás kíséretében először közli magyar nyelven a háború történetét a császári oldal szemszögéből megörökítő Luis de Ávila művét. A könyv elején lévő történeti tanulmányokban a schmalkaldeni háború előzményeinek, lefolyásának és az utána következő évek történéseinek rövid összefoglalása kapott helyet egészen az augsburgi vallásbéke 1555-ös aláírásáig. Külön fejezetek szólnak a hadviselés különböző korabeli módozatairól, Ávila életéről, művének keletkezési körülményeiről. A tanulmányokat és a közölt forrásokat korabeli nyomtatványokból vett metszetek, rajzok, valamint a kötet összeállítója által készített térképvázlatok egészítik ki.
» Tovább a teljes szövegre «

Wirágh András írása

2022. május 5. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Kelevéz Ágnes. Esti kérdések: Irodalomtörténeti nyomozás Babits költészetében. MIT füzetek IX. Budapest: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2021.

A MIT-füzetek első kötete, Földes Györgyi monográfiája 2012-ben jelent meg, azóta a sorozat 2014 kivételével minden évben új kötettel bővült, de Kelevéz Ágnes kötete csak a harmadik a sorban, amely kifejezetten egy szerzőt állít középpontba. Az életművek egy-egy szakaszára koncentráló kötetek, Reichert Gábor Déry- és Tóth Csilla Márai-monográfiája (2018 és 2019) után Kelevéz Ágnes Babits Mihályról szóló újabb írásainak gyűjteménye egy abszolút központi szerző életművéhez engedi közelebb az olvasót.
» Tovább a teljes szövegre «

Orosz Andrea: Kováts József. Az életrajz és az életmű feltérképezése (Vitae ‧ 4)

2022. március 24. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Orosz Andrea. Kováts József. Az életrajz és az életmű feltérképezése. Vitae 4. Budapest: reciti, 2021.

A dunántúli születésű Kováts József (1780–1809) számára nagyon rövid életút és még ennél is rövidebb, mindössze egy évtizednyi költői pályafutás jutott osztályrészül. A kaposvári börtönben elhunyt költő verseit ennek elle­nére száznál is több kéziratos versgyűjtemény őrzi. Kováts életműve nem számít nagynak, mindössze félszáz verset írt élete során, ezeknek azonban másfél ezernél is több má­solatát őrzik a ma fellelhető kéziratok. Mindez meggyőző bizonyítékként szolgál Kováts egykori népszerűségére, amely a 19. század első felében Csokonaiéval vetekedett a református kollégiumi diákság és a kollégiumok falai közül kikerülő értelmiségiek körében. A későbbi kritikusok – a megváltozott irodalmi ízlésnek köszönhetően – elég mos­tohán bántak Kovátscsal, szigorú szavakkal illették költé­szetét és személyét egyaránt, pusztán Csokonai-epigonként tekintettek rá, ami napjainkban is általános.
» Tovább a teljes szövegre «

Koósz István írása

2022. március 18. § 0 hozzászólás

recenzió

Kinkin szenszei álmától a jó és rossz lelkek küzdelméig. Három edói kibjósi a XVIII. század végi Japánból. Fordította, a képleírásokat, az értelmezéseket, a jegyzeteket, valamint A kibjósi helye az edói kultúrában című tanulmányt írta Csendom Andrea. Szerkesztette, A Meidzsi előtti japán irodalom magyar fordításai című tanulmányt írta Buda Attila. Budapest, Ráció, 2021 (Pagoda és krizantém).

A Ráció Kiadó Pagoda és Krizantém című sorozatában már eddig is igazi különlegességek jelentek meg, a legutóbbi, hatodik kötetre pedig valóban ráillik, hogy korszakos a magyarországi japanológiában. Nemcsak a fordítás okán, hanem annak a tudományos háttérnek a közzétételével is, mely a fordítónak a jegyzeteiből, magyarázataiból, tanulmányából és a kötet szerkesztőjének, Buda Attilának a kötetben megjelent tanulmányából (A Meidzsi előtti japán irodalom magyar fordításai) megismerhető. A kötet címe: Kinkin szenszei álmától a jó és rossz lelkek küzdelméig. Alcíme szerint: Három edói kibjósi a XVIII. század végi Japánból. Ezt az alcímet azonban részletesebben meg kell magyarázni, hiszen még a japán irodalom iránt érdeklődők sem biztos, hogy pontosan tudják mit takar.
» Tovább a teljes szövegre «

József Attila: Világositsd föl

2022. február 24. § 0 hozzászólás

Világositsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák – kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
  Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
  de mind-mind pénzre vált reményt;
  ki szenet árul, ki szerelmet,
  ki pedig ilyen költeményt.

 

És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét –
  mivelhogy rend kell a világba,
  a rend pedig arravaló,
  hogy ne legyen a gyerek hiába
  s ne legyen szabad, ami jó.

 

S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg –
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábitják elveid!
  Nézz a furfangos csecsemőre:
  bömböl, hogy szánassa magát,
  de mig mosolyog az emlőre,
  növeszti körmét és fogát.

(Forrás: József Attila. Összes versei 1927–1937. Szerkesztette Stoll Béla. 2. kiad. 3/2. köt. Budapest: Balassi Kiadó, 2005, 351.)

🇺🇦

Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások – 4

2022. február 8. § 1 hozzászólás

reciti könyv

Biró Annamária és Boka László, szerk. Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások – 4. Budapest–Nagyvárad: reciti–Partium Kiadó, 2021.

Az Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások címmel Nagyváradon megrendezett irodalom- és társadalomtörténeti konferenciasorozat negyedik kötetét tartja kezében az olvasó. A tanácskozásoknak rendszeresen ad otthont a Partiumi Keresztény Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi tanszéke, mely még 2013-ban döntött úgy, hogy kétévente vendégül látja az értelmiségtörténet összetett kérdésköreivel és karrierlehetőségeivel, a szellem mindenkori embereinek kapcsolati hálóival, illetve alkotói csoportosulások, írók, irodalmárok izgalmas élettörténeteivel foglalkozó kutatókat. A nemzetközi együttműködéssel létrejött, kétévente megtartott nagy sikerű rendezvény társ­szervezője ezúttal is a budapesti Bölcsészettudományi Kutatóközpont (korábban MTA) Irodalomtudományi Intézete volt.
» Tovább a teljes szövegre «

Kéziratosság és nyomtatott kultúra a régiségben

2022. január 20. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Kovács Annamária, Molnár Annamária, Virág Csilla, Vitkai Nóra és Vrabély Márk, szerk. Kéziratosság és nyomtatott kultúra a régiségben. Fiatalok Konferenciája 2020. Budapest: reciti, 2021.

A Fiatalok Konferenciája tizedik konferenciakötetét tartja (virtuális) kezében az olvasó. A FiKon becenevű hallgatói kezdeményezés célja egy, a fiatal kutatók számára szervezett, szakmailag igényes, a régi magyar irodalommal foglalkozó évenkénti konferenciasorozat megrendezése. A 2020. október 15–16. között a pandémia miatt az online térben lezajlott Kéziratosság és nyomtatott kultúra a régiségben című konferencia is ebben a szellemben valósult meg. Jelen kötet az ott elhangzott előadások tanulmánnyá szerkesztett változatát tartalmazza.
» Tovább a teljes szövegre «

„…daß er uns einen Correspondenten in Wien ausmache“

2022. január 15. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Zoltán Csepregi und Julianna Orsós, hrsg. v. „…daß er uns einen Correspondenten in Wien ausmache“ Berichte, Briefe und Aufzeichnungen von dänischen und schwedischen Gesandtschaftspredigern in Wien (1705­–1755). Budapest: reciti, 2021.

Der westfälische Friede regelte u. a. die Tätigkeit der Legationsprediger und Gesandtschaftskapellen – als systemfremder Elemente im Zeitalter der Konfessionalisierung.

Auf dieser Rechtsgrundlage kamen die dänischen (Paris, Madrid, Warschau, Wien), die schwedischen (Paris, Wien), die holländischen (Wien, Konstantinopel) evangelischen und die kaiserlich-katholischen Gesandtschaftskapellen zustande (Stockholm, Hamburg, Den Haag, London, Moskau). Die Gottesdienste in den Wiener Kapellen (die zwei lutherischen und den einen reformierten) durften außer dem Botschaftspersonal nur Protestanten besuchen, die sich von Amts wegen in der Haupt- und Residenzstadt aufhielten: am Hofe anwesende Reichsstände und deren hier akkreditierte Räte, Reichshofräte, Reichsagenten, kaiserlich privilegierte Niederleger (Großhändler) und Hoflieferanten. Die Behörden übten außerdem Nachsicht im Falle von in kaiserlichem Dienst stehenden Offizieren und dem übrig gebliebenen evangelischen Adel Niederösterreichs.

Eine illegale Gruppe unter den Gottesdienstbesuchern bildeten die gesellschaftlich niedrigeren Schichten: Handwerksgesellen, Studenten, Hauslehrer, Witwen und das Dienstpersonal der oben aufgezählten Evangelischen mit Sonderrechten….
» Tovább a teljes szövegre «

Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 9.

2021. december 30. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Csörsz Rumen István, szerk. Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 9. Budapest: reciti, 2021.

A közkultúra kutatása mindenképp a régészettel rokon. De vajon ki tudja, kik voltak otthon, és kik voltak vendégek Pompeji házaiban, akik sose jártak ott korábban? A tárgyaik, a csontjaik, az életük utolsó perce valami másnak lett a dokumentuma. A közkultúra emlékei is így szóródnak szét, gyakran teljesen más közegben, mint amiben valaha értelmük volt. Tengerből jön, csikóhal formájú, de mégse csikóhal. Ami mégis érdekessé teszi: hogyan, miért került a szállítmány a vízbe, s miként jut, miért juthat egyáltalán a partra.
» Tovább a teljes szövegre «

Wirágh András írása

2021. december 30. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Mészáros Zsolt, Parádi Andrea és Rákai Orsolya szerk. Kaffka 100: Tanulmányok Kaffka Margitról. Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2020.

Bántóan kevés helyen emlékeztek meg Kaffka Margit halálának századik évfordulójáról három évvel ezelőtt, 2018-ban, de ez is csak a recenzeált kiadvány jelentőségét értékeli föl. A Kaffka 100 ugyanis az egyetlen mérvadó emléknyom arról, hogy a honi irodalom- és kultúratudomány nem feledkezett el teljesen a Nyugat number one írónőjének centenáriumáról. Az írónőéről, akit évtizedek óta rendszeresen odasorolnak a modern irodalom (jobbára férfiúi) tagjai közé, de ezt a kötelezőnek vélt gesztust a kortársakhoz mérten ritkábban követi tényleges kanonizációs vagy újraolvasási aktus.
» Tovább a teljes szövegre «

Az elbeszélt tér (ReKonf ‧ 13)

2021. december 27. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Hajdu Péter, Rákai Orsolya és Z. Varga Zoltán, szerk. Az elbeszélt tér. Reciti konferenciakötetek 13. Budapest: reciti, 2021.

Alapvetőnek látszik, hogy az elbeszélés dimenziója az idő. És bár minden cselekvés, történés kibontakozásához térre éppúgy szükség van, mint időre, és az idő érzékeléséhez elméletileg is szükséges a (térben történő) mozgás, a tér a narratológiának sokáig viszonylag mellékes, elhanyagolható terrénuma maradt. A „térbeliség fordulata” azonban a 20. század vége felé egyre nagyobb jelentőségre tett szert: az irodalomtól és az elbeszéléselmélettől hagyományosan távolabbiként elgondolt diszciplínák sora kezdte beemelni saját eszköztárába a narrativitás számos fogalmát, a leírás, a szereplő, a nézőpont és az elbeszélt idő mellett az elbeszélt tér koncepcióját is.
» Tovább a teljes szövegre «

Mészáros Gábor írása

2021. december 26. § 0 hozzászólás

recenzió

Gyimesi Emese: Szendrey Júlia irodalmi pályafutása. Társadalomtörténeti kontextusok. Budapest, Ráció Kiadó, 2021 (Ligatura), 295 l.

Gyimesi Emese láthatóan már monográfiája megjelenése előtt igyekezett változtatni azon a tényen, hogy a 19. századi női szerzők szövegei javarészt csak a korabeli forrásokból hozzáférhetők. Miközben a női írók újraértelmezése egészen népszerű kutatási terület, a 19. századi női szerzők szépirodalmi és más típusú szövegeinek kiadása várat magára. 2018-ban Gyimesi Emese sajtó alá rendezésében jelent meg Szendrey Júlia összes költeményeinek kiadása, majd 2019-ben Szendrey Júlia gyermekkorának és Petőfi utáni házasságának és családjának eddig jórészt kiadatlan forrásai.
» Tovább a teljes szövegre «

Szilágyi Márton: Az íróvá válás mikrotörténete a 19. század első felében. Lisznyai Kálmán és az „irodalmi gépezet” (Vitae ‧ 3)

2021. december 24. § 1 hozzászólás

reciti könyv

Szilágyi Márton. Az íróvá válás mikrotörténete a 19. század első felében. Lisznyai Kálmán és az „irodalmi gépezet.” Vitae 3. Budapest: reciti, 2021.

Lisznyai Kálmán (1823–1863) az 1840-es évek új irodalmi nemzedékének reprezentáns alakja volt, Petőfi baráti kö­réhez tartozott, s aztán az 1850-es évek egyik legnagyobb irodalmi sikere fűződik a nevéhez: Palóc dalok című verses­ kötetét két kiadásban, állítólag hatezer példányban jelen­tették meg. Ez a monográfia nem írói munkásságának új­raértelmezésére és esetleges hatástörténeti jelentőségének bizonygatására vállalkozik: Lisznyai költészete ezt nem is indokolná. Az életpálya áttekintésének azonban komoly érdekességet kölcsönöz a jól dokumentálható életpálya, amely éppúgy támaszkodhat a költő saját, bár rendezetle­nül hátrahagyott hagyatékára, mint ahogy levéltári forrá­sokra és egykorú sajtóhíradásokra, s ezért szinte felkínálja magát egy olyan mikrotörténeti fókuszú vizsgálatra, amely különböző léptékek figyelembe vételével kívánja megra­gadni a magyar irodalom 19. század közepi intézményeinek kialakulását.
» Tovább a teljes szövegre «

Maróthy Szilvia írása

2021. december 23. § 0 hozzászólás

recenzió

Gaálné Kalydy Dóra, szerk. Open Science: Nyílt tudomány magyar szemmel. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei. Új sorozat, 45. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ, 2021.

Bár nem ritka a fenntartók, a piaci szereplők, vagy akár a tudományos intézmények részéről a transzparencia relativizálása, a nyílt kutatás szempontjából könnyen megragadható a szó jelentése. A nyílt tudományban az átláthatóság annyit tesz, hogy a kutatási eredmény, tudományos állítás legyen ellenőrizhető, reprodukálható. Ez pedig akkor tud megvalósulni, ha a közösség hozzáfér a tudományos eredményhez és az alapjául szolgáló forrásokhoz együttesen. Ha a források (a hagyományos forrásokon túl pl. adatsorok, számítógépes kódok, képi és audiovizuális tartalmak) egészének hozzáférhetővé tétele adatvédelmi akadályba ütközik, törekedni kell a nyílt tudomány alapelvére: „a kutatásnak oly mértékben nyitottnak kell lennie, amennyire lehetséges, és annyira zártnak, amennyire szükséges”.
» Tovább a teljes szövegre «

Közvetítők és közvetítés: Kulturális transzfer a hosszú reformáció kontextusában (ReKonf ‧ 12)

2021. december 21. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Kovács Janka, Móré Tünde, Rédey-Keresztény János, Rédey-Keresztény Júlia, Virág Csilla és Vrabély Márk, szerk. Közvetítők és közvetítés: Kulturális transzfer a hosszú reformáció kontextusában. Reciti konferenciakötetek 12. Budapest: reciti, 2021.

A kötet írásai szerteágazó témákat boncolgatnak, a középkori kódexmásolástól kezdve egészen a 19. század fordulóján kialakuló orvosi szaknyelv vizsgálatáig.­ A szerzők egytől egyig fiatal kutatók, akiknek írásait elsősorban az mozgatta, hogyan lehet a kulturális transzferek jelenségét és változatait megragadni, valamint hogyan illeszkednek a vizsgált jelenségek a hosszú reformáció korszakalakzatába.


» Tovább a teljes szövegre «

Dorogi Ilona írása

2021. december 20. § 0 hozzászólás

recenzió

Hegyi Klára, A füleki szandzsák. Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet, 2019.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének munkatársai között 2014-ben a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával kezdődött az az együttműködés (NKFI K 108919, 132475 és 132609), amelynek fő célkitűzése, hogy összegyűjtve a Magyarország területére vonatkozó összes fennmaradt 16‒17. századi oszmán jövedelem- és birtokgazdálkodási iratot, feldolgozásukat követően a résztvevő kutatók a levéltár honlapján létrehozzanak egy online elérhető adatbázist, a vizuális megjelenítést is biztosítva egy kapcsolt térinformatikai adatbázis segítségével.
» Tovább a teljes szövegre «

„Drága Tanárnő!”

2021. december 15. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Tüskés Anna és Tüskés Gábor, válogatta, sajtó alá rendezte, szerk. „Drága Tanárnő!” Irodalom- és művelődéstörténeti források Tüskés Tiborné hagyatékából (1949–1997). Emlékezések (2019, 2021). Budapest: reciti, 2021.

A kötet válogatást nyújt Tüskés Tiborné Szemes Anna (1930–2020) középiskolai magyartanár hagyatékában fennmaradt forrásokból, a neki ajánlott írásokból és a róla szóló emlékezésekből. A gyűjtemény három pécsi közoktatási intézmény, a Cséti Ottó Bányaipari Technikum, a Leőwey Klára Gimnázium és a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet történetéhez kapcsolódik, miközben fényt vet egy nem mindennapi tanáregyéniség életére, munkájára, a tanórákon messze túlmutató oktató, nevelő tevékenységére. A források által felölelt időszak az 1950-es évektől a Kádár-korszakon át az 1989 utáni évtized végéig terjed. A filológiai jegyzetekkel ellátott dokumentumok számos műfajt képviselnek: a személyi és hivatalos iratokon, továbbá egy önéletrajzi visszaemlékezésen kívül vannak köztük versek, az irodalmi szakköri munka forrásai, beszédek, újságcikkek, interjúk és levelek.


» Tovább a teljes szövegre «

Kalmár György: Hexameteres magyar költemények

2021. december 13. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Kalmár György. Hexameteres magyar költemények: Valóságos Magyar ABC – P. S. Utólírás – Mária Therézsiához buzdúlt alázatos énekem. Sajtó alá rendezte Hegedüs Béla. Régi Magyar Költők Tára. XVIII. század 17. Budapest: Universitas Kiadó – reciti, 2020.

A polihisztor Kalmár György (1726–?) hosszú hexameteres költeményeit, mindenekelőtt a Valóságos magyar ABC-t és az ahhoz tartozó Post Scriptum–Utólírást számon tartotta a magyar irodalomtörténet-írás. Méghozzá olvasatlanul. E művek valószínűleg még szakmai körökben is ismeretlenek. Ennek nyilván legfőbb oka, hogy a szövegeknek mindmáig nem volt modern kiadása. A másik ok már Kalmár kortársainak is szemet szúrt: a szerző különös, bár megmagyarázott hangjelölései. A magyar nyelv leírásához nyolcvan különböző karaktert tartott szükségesnek, amelyek eléggé megnehezítik a szövegek olvasását.
» Tovább a teljes szövegre «

Bárth Dániel írása

2021. december 5. § 0 hozzászólás

recenzió

Csörsz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 7. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2019.

A 21. századi humántudományi interdiszciplinaritásnak van legalább két, egy külső és egy belső nézőpontja. A kívülállók részéről – évtizedek óta hangoztatott, pontosabban jobbára pályázati értékelésekben, kutatásfinanszírozási döntések kapcsán elmorgott – sztereotip kritikai fordulatnak számít, hogy – főként természettudományos és/vagy élettudományos perspektívából – a bölcsészettudományok saját, belső összefogódzásai nélkülözik a tudományköziség emelkedett többletjelentését, és az abban résztvevő kutatók korántsem nyerik el a tudományos határátlépéssekkel más esetben együtt járó, néha heroizált, de mindig ünnepelt, megdicsért státust és visszhangot.
» Tovább a teljes szövegre «

EGYHÁZ – IRODALOM – TUDOMÁNY: Kis János (1770–1846)

2021. december 1. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Fórizs Gergely, Kertész Botond és Vaderna Gábor, szerk. Egyház – irodalom – tudomány: Kis János (1770–1846). Evangélikus Gyűjteményi Kiadványok 3. Budapest: reciti – Evangélikus Országos Gyűjtemény, 2021.

A kötet Kis János (1770–1846) evangélikus püspök, író, költő és tudományszervező sokrétű munkásságának újrafelfedezésére vállalkozik. Olyan életműről van szó, amelyet a premodern, neohumanista közösségi irodalom- és tudományeszmény jegyében kevésbé a mondanivaló eredetiségére való törekvés, mint inkább a megcélzott közönség kiművelésének vágya jellemez. Kisnek a kortárs magyar művelődés különböző szegmenseire tett hatása óriási, ám részleteiben a mai napig feltáratlan. Az itt közölt tanulmányok e hiány pótlásába fognak bele, az egyházi és világi intézménytörténet, valamint az irodalom-, a filozófia- és az eszmetörténet irányából közelítve a vizsgálat tárgyához.
» Tovább a teljes szövegre «

Evangélikus lelkészek Magyarországon – Pastores evangelico-lutherani in Hungaria

2021. november 24. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Csepregi Zoltán. Evangélikus lelkészek Magyarországon (ELEM). A zsolnai zsinattól (1610) a soproni országgyűlésig (1681): II/1: Nyugat-Magyarország (a dunántúli, a bajmóci és a felső-dunamelléki egyházkerület). 2. javított és bővített kiadás. 2/1. Budapest: reciti, 2020.

Az adattár második korszakának időhatárai, a zsolnai zsinat (1610) és a soproni országgyűlés (1681) meghatározó egyházpolitikai cezúraként keretezik a hazai evangélikus egyháztörténet „rövid 17. századát”. Ez a röpke hét évtized a vallásszabadság törvénybe iktatásának köszönhetően a protestáns egyházi életnek, az iskolázásnak és a könyvkiadásnak olyan felvirágzását hozta, hogy részben a lelkészi kar szükségszerű bővülése, részben az adatok sűrűsödése miatt a biogrammok az adattár legvaskosabb köteteit töltik meg. Az életrajzi adatokat ezekben területi felosztás szerint közöljük. Jelen kötetben három nyugat-magyarországi evangélikus egyházkerület, a dunántúli, a bajmóci és a felső-dunamelléki egyházkerület papjait gyűjtöttük össze.
» Tovább a teljes szövegre «

Egy rendhagyó szerző rendhagyó könyve – Tverdota György írása

2021. november 12. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Móser Zoltán, Jut az ember két világhoz… Esszék és tanulmányok József Attiláról. Budapest: Magyar Kultúra Kiadó, 2019.

Mi a rendhagyó Móser Zoltánban? Első hivatását tekintve kitűnő fényképész. Nem dokumentum-fotós, hanem művészeti igényű fényképeket készít. Egy-egy képe egy-egy költői motívum ekvivalense kíván lenni, s az okozott élmény biztosít afelől, hogy ezek az egyenértékes képek elérik céljukat. A második hivatása az irodalom, s azon belül is elsősorban a lírai költészet. Mint fotósnak, a szeme kivételesen érzékeny, tehát a költészetben a képiség az, aminek révén a nagy lírai teljesítményekhez közelít.
» Tovább a teljes szövegre «

Németh S. Katalin írása

2021. október 22. § 0 hozzászólás

recenzió

V. László Zsófia, Példás asszonyok. Női szerepek változása a protestáns halotti beszédek tükrében (1711–1825). Budapest: Ráció Kiadó, 2020.

V. László Zsófia, Budapest Főváros Levéltárának munkatársa 2012-ben védte meg doktori disszertációját, amely alapját képezte most megjelent monografikus megközelítésű munkájának. Mivel a disszertáció az ELTE Művelődéstörténeti Doktori Programja keretében készült, az interdiszciplinaritás jegyében az irodalomtörténész témavezető (Fábri Anna) mellett, a bírálók és a konzulensek a történettudomány, a néprajz, az egyháztörténet, a könyv- és levéltártörténet legkiválóbb kutatói közül kerültek ki. A kibővített disszertáció az említett tudományterületek képviselőinek egyaránt nyújthat újdonságot és szélesre tárt nézőpontjával a további kutatásoknak is inspirációt.
» Tovább a teljes szövegre «

Az allegorikus istennőktől a nőmozgalmakig – Pálfy Eszter írása

2021. szeptember 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Török Zsuzsa, szerk., Nők, idő­sza­ki ki­ad­vá­nyok és nyom­ta­tott nyil­vá­nos­ság, 1820–1920. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 9. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Az utóbbi években nemcsak a kortárs magyar irodalom közegében indult élénk diskurzus a női írók szerepéről és az irodalmi művekben megjelenő speciálisan női tapasztalatokról, de a történeti kutatásokban is előtérbe kerültek a nőket középpontba állító megközelítések. A Nők, időszaki kiadványok és nyomtatott nyilvánosság 1820–1920 közvetlen előzménye az a 2019-ben megjelent tanulmánygyűjtemény volt, amely általános célként a 19. századi nőírók tevékenységének vizsgálatát tűzte ki (Török Zsuzsa, szerk., Nőszerzők a 19. században: lehetőségek és korlátok, Budapest: Reciti, 2019). A legújabb, szintén Török Zsuzsa szerkesztésében megjelent kötet konkrétabban jelölte ki tárgyát: a 19. századon belül a nők és a folyóiratok kapcsolatára koncentrál.
» Tovább a teljes szövegre «

Egy „fejetlen” év krónikája – Wirágh András írása

2021. július 20. § 0 hozzászólás

recenzió

Bányai Elemér, Eötvös Leó, Szabados Sándor, szerk. Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja 1912. Budapest: BÚE, 1912.

(Az írás az almanach hasonmás-kiadványának egyik utószavaként szerepelt volna, de a kötet kiadása időközben meghiúsult. Az almanach megtalálható az Arcanum adatbázisában.)

A Budapesti Újságírók Egyesülete első, az 1905-ös évre szóló almanachja már 1904 őszén megjelent. Az egyesület ezzel a korabeli szokásjogot követte: a napilapok jelentős része azért időzítette az adott naptári év végére a (jövő évi) díszes album vagy évkönyv megjelenését, hogy ezzel egyszerre kedveskedhessen már meglévő előfizetőinek, és egyúttal ennek segítségével toborozzon új, rendszeres olvasókat.


» Tovább a teljes szövegre «

« Older Entries

Newer Entries »