Szapphó: Gongülához

2023. november 6. § 0 hozzászólás

Jöjj hamar hozzám, amilyen hamar tudsz,
rózsabimbóm Gongüla, tejfehér szép
köntösödben: lásd, a szivem szerelme
       száll körülötted,
 
szép leány: mert már ha ruhádra nézek,
akkor is reszket, gyönyörömre, szivem.
Egykoron szórtam magam is szidalmat
       Aphroditéra,
 
most pedig kérem, szavamért kegyét ne
vonja meg tőlem, de kiért leginkább
vágyom én, azt hozza el újra, hozzon
       téged ölembe.
 
Devecseri Gábor fordítása
Szapphó (Kr. e. 630/620 k. – Kr. e. 570 k.), leszboszi költőNŐ
Forrás: Szepessy Tibor, szerk. Görög költők antológiája. A világirodalom klasszikusai. Budapest: Európa Könyvkiadó, 1982, 112.
No tags for this post.

József Attila: Világositsd föl

2022. február 24. § 0 hozzászólás

Világositsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák – kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
  Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
  de mind-mind pénzre vált reményt;
  ki szenet árul, ki szerelmet,
  ki pedig ilyen költeményt.

 

És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét –
  mivelhogy rend kell a világba,
  a rend pedig arravaló,
  hogy ne legyen a gyerek hiába
  s ne legyen szabad, ami jó.

 

S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg –
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábitják elveid!
  Nézz a furfangos csecsemőre:
  bömböl, hogy szánassa magát,
  de mig mosolyog az emlőre,
  növeszti körmét és fogát.

(Forrás: József Attila. Összes versei 1927–1937. Szerkesztette Stoll Béla. 2. kiad. 3/2. köt. Budapest: Balassi Kiadó, 2005, 351.)

🇺🇦

No tags for this post.

Egy idézet 1815-ből

2020. május 13. § 0 hozzászólás

Lám Títus, Aurél s Fridrich nem valának
Sem istenek, sem a Nap öccsei:
Imádtatának mégis a világtól;
De a tyrannok, bár istenfiaknak
Neveztetének, bárd alá jutának.

Berzsenyi Dániel: Vandal bölcsesség, 1815 körül
(Forrás: Berzsenyi Dániel. Berzsenyi Dániel művei. Szerkesztette Orosz László. 3. kiad. Osiris klasszikusok. Budapest: Osiris Kiadó, 2004, 134.)

No tags for this post.

Egy idézet (folytatása) 1790-ből

2018. július 17. § 0 hozzászólás

Hogy-ha tehát Pállásnak örök hajlékot akartok
Szerzeni mellyemben, óh diadalmas Atyák!
És az igaz tudományt maradandó lábra segéllvén
A’ komor elme-homály’ képtelen álma helyett,
A’ sikeres Bőltseknek eszesb apolásai által
Jobbnak akarjátok tenni Anyátok’ ügyét:
Óh! e’ két akadályt vessétek félre! szabadság,
és bőség nélkűl sínlenek a’ nagy Eszek.

Verseghy Ferenc. A magyar hazának anyai szózattya az ország napjára készülő magyarokhoz, 1790, 13 [dőlt kiemelés: HB].

No tags for this post.

Két idézet 1790-ből

2018. június 22. § 0 hozzászólás

A’ tudományoknak bő kéz kell, s elme-szabadság:
E’ kettő nélkűl sínlenek a’ nagy Eszek.
A’ kiket a’ szükség szomorú gondokba le-süllyeszt,
Nem visznek Músák tiszteletére teményt.

Verseghy Ferenc. A magyar hazának anyai szózattya az ország napjára készülő magyarokhoz, 1790, 9.

Azt mondják a’ Politicusok, hogy az Ország’ boldogsága a’ népnek sokaságától függ. De mit használ az a’ sok, ha vagy mind szegény, vagy nagyobb része tudatlan? A szegénység és a’ tudatlanság egy húron pendül. Sőt mindenik ki terjed a’ másikra. Mert amaz a’ testet, ez a’ lelket illeti: a’ kettő pedig mind jót mind gonoszt együtt érez. És így szint’ olylyan boldogtalan az a’ nép, a’ melyly tudatlan: mint a’ melyly szegény.

Bessenyei György. „Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék (1790)”. In Bessenyei György, Programírások, vitairatok, elmélkedések. 1772–1790, 469–487. Szerkesztette Bíró Ferenc. Bessenyei György Összes Művei. Filozófia, publicisztika, történetírás. Budapest: Argumentum Kiadó – Akadémiai Kiadó, 2007, 482.