könyvismertetés

Martin József. Ismeretlen ismerősünk: Gajári Ödön élete és pályája: Az Újság a dualizmus liberális sajtóvilágában. Budapest: L’Harmattan Kiadó, 2023.

A magyar irodalom- és sajtótörténetben viszonylag ismeretlen műfaj a hírlapmonográfia. Egy neves, több évtizeden át megjelenő politikai napilap történetének megírásához több folyó(kilo)méternyi anyagot kell átlapoznia a kutatónak, miközben meg kell küzdenie a szembejövő ismeretlenekkel (mára teljesen elfeledett újság- és tárcaírók sokaságával), a magyar történetírás esetlegesen kevéssé vizsgált eseményeivel, valamint az utóbbi időben igencsak feldúsult médiaelméleti szakirodalommal is – érthető hát, miért nem jelennek meg hasonló kötetek éves rendszerességgel, dacára annak, hogy a digitalitás kellős közepén már nem feltétlenül kell hónapokat tölteni közgyűjteményi olvasótermekben, hogy egy száz évvel ezelőtti napilapba beleolvashassunk. Martin József, elmondása szerint, tizenkét évet szánt arra, hogy a dualizmus egyik legfontosabb napilapját közelebb hozza a 21. századi olvasóhoz, de kettős portréjával izgalmas interdiszciplináris munkát tett le az asztalra.
» Tovább a teljes szövegre «

könyvismertetés

Bolaño, Roberto. The Last Interview and Other Conversations. A bevezető tanulmányt írta Marcela Valdes. Fordította Sybil Perez. New York: Melville House Publishing, 2009.

Borítékolható, hogy Jon Fosse, az irodalmi Nobel-díj 2023-as norvég nyertesének könyveladásai világszerte megugranak majd a közeljövőben. A könyvkiadók a tervezhető események (mint például a nemrég befejeződött 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, vagy a karácsonyi könyvvásárok) mellett olyan mozzanatokkal is kalkulálhatnak könyveik eladását illetően, amelyekre közvetlenül bizonyosan kevés ráhatásuk van, illetve legszívesebben elkerülnék ezeket. A rangos kitüntetések mellett így, akármilyen bizarr is ezzel együtt említeni, a szerzők halála bír hasonló könyvpiaci felhajtóerővel. Egy amerikai kiadó tulajdonképpen az utóbbi szomorú momentumokból próbál már egy bő évtizede tőkét kovácsolni – a sort a 2003-ban elhunyt Robert Bolañóval kezdték.
» Tovább a teljes szövegre «

könyvismertetés

Beliczai Bea, vál. Tabán: Fényképek, történetek. Budapest: Bellibro, 2022.

Jan Assmann nevezetes megjegyzése szerint a közelmúltat felölelő „élénk” kommunikatív emlékezet hatótávolsága 80–100 évre terjed ki. Ha ez igaz, akkor éppen a határán vagyunk annak, hogy az 1930-as években lebontott misztikus budapesti városrész, a „régi Tabán” emlékezete lassacskán és végérvényesen a szimbolikus rögzítés állapotába, azaz a kulturális emlékezet stádiumába merevedjen.
» Tovább a teljes szövegre «

könyvismertetés

Kelevéz Ágnes. Esti kérdések: Irodalomtörténeti nyomozás Babits költészetében. MIT füzetek IX. Budapest: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2021.

A MIT-füzetek első kötete, Földes Györgyi monográfiája 2012-ben jelent meg, azóta a sorozat 2014 kivételével minden évben új kötettel bővült, de Kelevéz Ágnes kötete csak a harmadik a sorban, amely kifejezetten egy szerzőt állít középpontba. Az életművek egy-egy szakaszára koncentráló kötetek, Reichert Gábor Déry- és Tóth Csilla Márai-monográfiája (2018 és 2019) után Kelevéz Ágnes Babits Mihályról szóló újabb írásainak gyűjteménye egy abszolút központi szerző életművéhez engedi közelebb az olvasót.
» Tovább a teljes szövegre «

könyvismertetés

Mészáros Zsolt, Parádi Andrea és Rákai Orsolya szerk. Kaffka 100: Tanulmányok Kaffka Margitról. Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2020.

Bántóan kevés helyen emlékeztek meg Kaffka Margit halálának századik évfordulójáról három évvel ezelőtt, 2018-ban, de ez is csak a recenzeált kiadvány jelentőségét értékeli föl. A Kaffka 100 ugyanis az egyetlen mérvadó emléknyom arról, hogy a honi irodalom- és kultúratudomány nem feledkezett el teljesen a Nyugat number one írónőjének centenáriumáról. Az írónőéről, akit évtizedek óta rendszeresen odasorolnak a modern irodalom (jobbára férfiúi) tagjai közé, de ezt a kötelezőnek vélt gesztust a kortársakhoz mérten ritkábban követi tényleges kanonizációs vagy újraolvasási aktus.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Bányai Elemér, Eötvös Leó, Szabados Sándor, szerk. Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja 1912. Budapest: BÚE, 1912.

(Az írás az almanach hasonmás-kiadványának egyik utószavaként szerepelt volna, de a kötet kiadása időközben meghiúsult. Az almanach megtalálható az Arcanum adatbázisában.)

A Budapesti Újságírók Egyesülete első, az 1905-ös évre szóló almanachja már 1904 őszén megjelent. Az egyesület ezzel a korabeli szokásjogot követte: a napilapok jelentős része azért időzítette az adott naptári év végére a (jövő évi) díszes album vagy évkönyv megjelenését, hogy ezzel egyszerre kedveskedhessen már meglévő előfizetőinek, és egyúttal ennek segítségével toborozzon új, rendszeres olvasókat.

» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

• Feldolgozta és közreadja Széchenyi Ágnes. Schöpflin Aladár a Vasárnapi Újságban 1898–1921. Budapest: Argumentum, 2018.
• Szajbély Mihály. Csáth Géza élete és munkái: Régimódi monográfia. Budapest: Magvető, 2019.
• Arany Zsuzsanna. Kosztolányi Dezső élete. Budapest: Osiris, 2017.

Az elmúlt három év mindegyikében megjelent egy-egy olyan terjedelmes munka, amely ún. „nyugatos” szerzők életével és életművével foglalkozik behatóan. A magyar irodalmi modernség egyik legfontosabb periodikájának (az ebből képzett címkének) idézőjeles használata nem véletlen, ugyanis a három kiadvány többek között arra is rávilágít, mennyire hatékonyan forgolódott Csáth, Kosztolányi és Schöpflin abban a sűrű szövésű, mai szemmel átláthatatlan sajtóhálózatban, amelynek csak egyik (igaz, nagyon fontos) eleme volt a Nyugat.
» Tovább a teljes szövegre «

könyvismertetés

Vaderna Gábor, fszerk. Önarckép álarcokban: A Petőfi Irodalmi Múzeum Arany János–kiállításának katalógusa. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018.

Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából példátlan anyagi támogatáshoz jutottak a magyar kultúra (ezen belül is legfőképpen az irodalom) ápolásáért felelős és elkötelezett intézmények a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteitől kezdve az Országos Széchényi Könyvtáron át a Petőfi Irodalmi Múzeumig. Ezen a helyen lehetetlen felsorolni az Arany-emlékév keretében megvalósult összes eseményt, de a nagyszalontai Arany János Emlékkiállítás (és az ennek helyet adó Csonka torony) teljes rekonstrukciója, Szilágyi Márton monográfiája, az Arany kritikai kiadás sorozat újabb kötetei, a megannyi konferencia és tanulmánykötet, valamint a PIM Önarckép álarcokban című kiállítása, illetve ezek összeadódó hatása minden bizonnyal túl is mutat az irodalomtudomány által „soha el nem hanyagolt” (12) Arany János emléke ápolásának, a szerzői imágó és a gazdag szövegkorpusz vállaltan újszerű fénytörésben való felmutatásának aktusán.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Szénási Zoltán. Néma várostrom: Népnemzeti tradicionalizmus és konzervatív kritika a magyar irodalmi modernség kontextusában 1920 előtt. Irodalomtudomány és kritika. Budapest: Universitas Kiadó, 2018.

Ritkán találkozni olyan valóban értékes szakmunkával, amely a Nyugat – akár látensnek vélt – jelentőségét ne a folyóiratra irányított fókuszból próbálná megerősíteni, releváns rákérdezéssel próbára tenni, vagy akár megkérdőjelezni. A modern magyar irodalom intézményesülés-történetének elmesélése elképzelhetetlen a Nyugat említése nélkül, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség a korszak (tágabb értelemben a századforduló, szűkebb értelemben az 1908 és 1920 közötti időszak) komplett diskurzusrendszerének feltérképezésére, akár olyan áron, hogy a folyóirat az adott megfigyelői pozíciónak csak a perifériáján foglaljon helyet.
» Tovább a teljes szövegre «

könyvismertetés

Bíró-Balogh Tamás, szerk/ed. Különben magyar költő vagyok: Radnóti Miklós levelezése I [Otherwise I’m a Hungarian poet. Miklós Radnóti’s Correspondence]. Budapest: Jaffa, 2017.

The first volume of Radnóti’s correspondence contains the letters the poet wrote and received over 19 years, between 1926 and 1945, 467 documents in total. The aim of Tamás Bíró-Balogh’s scholarly and carefully edited corpus is to publish all authentic letters Radnóti exchanged with his relatives, friends, colleagues, and publishing houses, except for those exchanged with his wife Fanni Gyarmati.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Szerdahelyi Sándor, szerk. A Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja 1910. évre: Utazás az újságírás körül  (Budapest: Révai és Salamon, 1910; hasonmás kiadás: Budapest: Országos Széchényi Könyvtár, 2017).

A „holnapos-nyugatos” fellépéssel (és ennek határterületeivel, például a nemzetköziséggel, hagyomány és divat kérdésével stb.) foglalkozó 1909-es egyesületi évkönyvben is olvashatók voltak olyan írások (pl. Salgó Ernőé vagy Szini Gyuláé), amelyek az új nemzedék megjelenését és vele a modern irodalom legújabb poétikai trendjeit és sajátos kapcsolatrendszerét az egyedülálló intézményes háttérrel magyarázták. A megannyi időszaki kiadvány „tartalomgyártásába” becsatlakozó, szépirodalmi ambíciókat dédelgető személyek valódi minőségi újságírást produkáltak a századfordulón, miközben a modern magyar irodalom, ezen belül is leginkább a próza is sokat köszönhetett a tárcarovatban megjelenő igényes szövegek mai szemmel követhetetlen sorozatainak.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Nagy Beáta, Surányi Beáta és Ujvári Nóra, szerk. A fantázia hippogriffje: A romantikus képzelőerő elbeszélhetősége. Konferenciakötet. Budapest: reciti, 2017.

Három konferenciaszervezőből kötetszerkesztővé avanzsált doktori hallgató, tizenöt tanulmány nyolc tudományos műhely képviselőitől, hat magyar és hat külföldi szerző egy-egy vagy több írásának (vagy éppen zeneművének) vizsgálata három fejezetben – számokban valahogy így írható le A fantázia hippogriffje: A romantikus képzelőerő elbeszélhetősége című kötet, amelynek szövegei egy 2016 májusában rendezett konferencián hangzottak el először.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Hansági Ágnes, Tárca – regény – nyilvánosság: Jókai Mór és a magyar tárcaregény kezdetei, Budapest, Ráció, 2014 (Ráció – Tudomány, 19).

Mikszáth Kálmán Kísértet Lublón című kisregényét a kritikai szövegkiadásig (1958) – az első kötetkiadás nyomán – 1896-os szövegként tartotta számon az irodalomtudomány. Bisztray Gyula, a kritikai kiadás sajtó alá rendezője hívta fel első ízben a figyelmet arra, hogy a Pesti Hírlapban való tárcaközlés miatt a szöveg keletkezési idejét négy évvel korábbra kell helyezni.
» Tovább a teljes szövegre «