recenzió

Alexandre Gefen. Réparer le monde: La littérature française face au XXIe siècle. Paris: Editions Corti, 2017.

A könyv gyógyít – kortárs elképzelés? Kortárs mantra? Valószínűleg egyik sem, hiszen szerzőnk is tisztában van azzal, hogy a gondolat, mely szerint a szavak gyógyítanak nemcsak Pascaltól vagy Montaigne-től, de az ókori görögöktől sem idegen. Kétségtelen viszont, hogy az olvasás kortárs hanyatlásának korában a biblio- és az irodalomterápia egyre nagyobb területet hódít meg magának, és egyre több helyen van jelen. Ma már nemcsak beszélnek narratív medicináról, hanem gyakorolják is azt. Vannak orvosok, akik a storytellinget és az elbeszélést kifejezetten gyógyító céllal alkalmazzák. A művészet- és az írásterápia a palliatív hospice és nem-hospice ellátásban is ismeretes. Amikor tehát nincs más mód a gyógyító tevékenységre, marad az irodalom, „az emberi szabadság végső fegyvere”.
» Tovább a teljes szövegre «

autoreferátum

Jeney Éva, Nyitott könyv: Irodalom, terápia, elmélet, Budapest, Balassi Kiadó, 2012.

Azt hittem, ahhoz, hogy az irodalomterápia elméletének egy lehetséges vázlatát megírhassam, fel kell függesztenem olvasási szokásaimat. Írás közben kiderült, csupán forgatni kell a kaleidoszkópot, hogy másként fürkészhessem mindazt, ami bármely biblioterápiát meghatároz: az olvasó, az olvasás, a könyv, a mű, a hatás, a beszélgetés és az írás kölcsönhatását. Nézőpontjaim az irodalmár nézőpontjai, aki az irodalom jótékony, segítő és gyógyító hatását mindenekelőtt saját olvasmányaiból ismeri.

» Tovább a teljes szövegre «

autoreferátum

Kettős megvilágítás: Fordításelméleti írások Szent Jeromostól a 20. század végéig, szerk. Józan Ildikó, Jeney Éva, Hajdu Péter, Budapest, Balassi, 2007 (Pont fordítva 4).

„Aki olyan szövegekbe mélyed el, melyek valamely más világot artikulálnak, saját gondolkodási módját és tapasztalatait próbálja ki egy olyan játéktéren belül, amely idegen, ám a fordítás során a saját gondolkodási mód és tapasztalatok számára mégiscsak hozzáférhetőnek mutatkozik. Az idegennek a sajáton belüli megjelenése a saját jelleget kifejezetté teszi; más összefüggésben jelenhet meg s ezáltal talán idegenszerűvé is válhat. A megértésnek az idegenbe való behelyezkedése révén mutatkozik meg, hogy az ember a saját világát miképp értheti meg vagy miképp akarja megérteni – nem a reflexió módján, hanem a megértés tapasztalatában közvetlenül: azáltal, hogy az idegen a saját élet valamely játékterét alakítja ki, hogy az idegen világ a sajátunkon belül jelenvalóvá lesz, s ily módon a világ kifejezetten érvényre jut. A fordítás úgyszólván kettős megvilágítás, melyben világtapasztalat és világkép mint mélység és felület egymást kiegészíti.” (Günter Figal)

Átemelve a régi rec.itiről.

autoreferátum

Antoine Compagnon, Az elmélet démona: Irodalom és józan ész, ford., jegyz. és a névmutatót összeállította Jeney Éva, Pozsony, Kalligram, 2006.

A megoldások elmúlnak, a kérdések maradnak. Új kérdésekként mindig régieket vetünk föl, legföljebb az összefüggés változik. Az egyetlen hiteles megoldás az arany középút, a bizonytalanság, a rendelkezésre állás, a nyitottság – valahogy így fogalmazza meg elméleti hitvallását Antoine Compagnon, akitől és akiről magyarul még nem olvashattunk vagy hallhattunk túl sokat.
» Tovább a teljes szövegre «