A magyar felvilágosodás filozófiai profiljának hiányai 1. – Hegedüs Béla írása

2020. december 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Ibn Ṭufail, Abū Bakr. Der Philosoph als Autodidakt: Ḥayy ibn Yaqẓān. Ein philosophischer Inselroman. Hrsg. und übers. von Patric O. Schaerer. 2. Ausg. Philosophische Bibliothek 558. Hamburg: Felix Meiner Verlag, 2019.

1. kétezer-húsz

Írásom szándéka szerint recenziónak álcázott figyelemfelhívás. Egyúttal egy sorozat kezdete, amire a címben található sorszám is utal. Olyan műveket fogok vizsgálni, amelyek befogadástörténete része és alapja annak a kora újkori, az élet minden területét átható paradigmaváltásnak, amelynek utólag a felvilágosodás projektje elnevezést adhatjuk. A kifejezés definícióját most mellőzöm, de a tervbe vett – recenziónak álcázott – sorozat minden egyes darabja azt fogja bizonyítani, hogy ez a projekt teljességében sosem tudott hatást gyakorolni a mindenkori Magyarország művelődési, mentális és politikai állapotára, viszont arról, hogy ennek máig ható és érezhető következményei vannak, itt nem tisztem szólni.

A műfaját tekintve persze recenzió ez az írás, ismertetése az eredetileg a főhőséről címet kapó (Hajj ibn Jakzán – Eleven, éber fia) arab filozófiai regény modern német fordításának. Kis – évezredes – ugrásokkal.
» Tovább a teljes szövegre «

Levél Gábor Lászlónak, az Origo főszerkesztőjének

2019. július 16. § 3 hozzászólás

reciti közlemény

Az alábbi levél szövegét emailben elküldtem Gábor László főszerkesztőnek az info@origo.hu címre.

Hegedüs Béla

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársaként, a reciti.hu intézeti portál főszerkesztőjeként írok Önnek. Politikai kifizetőhellyé vált az MTA Prémium Posztdoktori Program címmel jelent meg az Origón 2019. július 16-án egy „írás” (a furcsa idézőjel használatban az Önök lapját követem). Meglepődtem, hogy eme „írás” szerzőjének az „Origo” „név” van feltüntetve (szokatlan ez számomra), ezért vagyok kénytelen Önhöz mint az Origo főszerkesztőjéhez fordulni. A névtelen szerző Önt mint főszerkesztőt, de az olvasókat is – visszaélve lapja nevével – becsapta, miközben aljas, méltatlan és hazug módon támadta kollégámat, szerkesztőtársamat, Szilágyi Emőke Ritát. Az „írás” náci-bolsevik jellegű stílusáról szót sem ejtenék, de talán egyetért velem, hogy méltatlan a nagy múltú tartalomszolgáltató portálhoz. Kérem, higgyen nekem, s ezért csak egyszer lapozzon bele a Szilágyi Emőke Rita által sajtó alá rendezett és szerkesztett monumentális kötetbe, amit a reciti adott ki könyv- és letölthető formátumban. Íme a közvetlen link és könyv bibliográfiai leírása:

Olahus, Nicolaus. Epistulae: 1523–1533. Edidit, introduxit et commentariis instruxit Emőke Rita Szilágyi. 1. Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Ævorum. Series Nova 19. Budapest: reciti, 2018 [http://reciti.hu/2019/4989]

Természetesen mind a könyv, mind a letölthető formátum bárki számára ingyen elérhető, hiszen közpénzből volt finanszírozva a létrejötte. Időegyeztetés után szívesen adok Önnek egy nyomtatott példányt, de csak biztatni tudom a pdf letöltésére és olvasgatására is. Már a címleírásból is láthatja, hogy ez az 589 oldalas kötet egy sorozat első része: a későbbi Oláh-levelezés a további kötetekben fog megjelenni. Önnek mint főszerkesztőnek nem kell bizonygatnom az Oláh-levelezés megjelentetésének nem csupán magyarországi, de európai jelentőségét, és azt a sok évi munkát sem, ami egy ekkora kötet szerkesztése, sajtó alá rendezése mögött áll, de kérem, hogy világosítsa fel erről a titokzatos „Origó”-t, akinek úgy tűnik hiányosak a magyar irodalom- és kultúrtörténeti ismeretei. Mint (főszerkesztő) kolléga csak javasolni tudom, kérje meg „Origó”-t: álljon ki a nyilvánosság elé büszkén a nevével, és kérjen bocsánatot Szilágyi Emőke Ritától.

Üdvözlettel,
Hegedüs Béla (MTA BTK ITI, reciti főszerkesztő)

Hegedüs Béla írása a kolozsvári Hungarológiai Kongresszus egyik kötetéről

2015. december 31. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Nyelv, lelkiség és regionalitás a közép- és kora újkorban: Előadások a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson, szerk. Gábor Csilla, Korondi Ágnes, Luffy Katalin, Tóth Zsombor, Balogh F. András, Kolozsvár, Egyetemi Műhely–Bolyai Társaság, 2013.

A bemutatandó tanulmánykötet a Kolozsvárott 2011 augusztusában megrendezett 7. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus három, irodalomtudományi tematikájú szekciójának előadásait tartalmazza.
» Tovább a teljes szövegre «

Hegedüs Béla írása az „Édes érzékenység” című tanulmánykötetről

2014. december 31. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Édes érzékenység”: Tanulmányok Ányos Pálról, szerk. Pintér Márta Zsuzsanna, Gondolat–Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar, Budapest–Veszprém, 2014.

Ha egy többszerzős tanulmánykötet sikerességét azzal mérjük, hogy elolvasása után a benne foglalt írások többsége a témájukról való további gondolkodásra késztet, illetve ha a kötet elolvasása a mindenkori (szak)olvasót újabb kutatási területek feltárására vagy a meglévő témáinak újra-, illetve másként gondolására serkenti, akkor ezt a könyvet – legalábbis az én szempontjaim szerint – mindenképpen sikeresnek kell tartanom.
» Tovább a teljes szövegre «

Hegedüs Béla recenziója Wilhelm Schmidt-Biggemann magyarul megjelent könyvéről

2011. december 31. § 0 hozzászólás

recenzió

Wilhelm Schmidt-Biggemann, Teodícea és tények: A német felvilágosodás filozófiai profilja, ford. Boros Gábor, Simon József, Budapest, L’Harmattan, 2010 (A Német-Magyar Filozófiai Társaság Közleményei, 7).

előre

A könyv Boros Gábor és Simon József kiváló fordításában, a Német-Magyar Filozófiai Társaság Közleményei 7. köteteként, a L’Harmattan Kiadónál jelent meg. A fordítók személye már önmagában garancia az egyenletesen magas nyelvi színvonalra, a következetes fogalomhasználat érvényesítésére.
» Tovább a teljes szövegre «

„Mielz valt mesure / que ne fait estultie”: A hatvanéves Horváth Iván tiszteletére

2008. május 21. § 0 hozzászólás

autoreferátum

„Mielz valt mesure / que ne fait estultie”: A hatvanéves Horváth Iván tiszteletére, szerk. Bartók István, Hegedüs Béla, Seláf Levente, Szegedy-Maszák Mihály, Szentpéteri Márton, Veres András, Budapest, Krónika Nova Kiadó, 2008.

„Horváth Iván korunk hőse. A kor az informatika kora, hősünk pedig ott áll a vártán, egyik kezében egy lyukkártyával, a másikban egy képzetes (ejtsd: virtuális) könyvvel, ahol az eldugott elérési utak belefutnak a szélessávú információs szupersztrádába. Azon a ponton, ahol a számítógép – valahol félúton a fehérköpenyes mérnökök hiperszámológépe és a képernyőre tapadó tizenévesek hiperaktív médiuma között – egy rövid kultúrtörténeti pillanatig az elitkultúra része volt.
» Tovább a teljes szövegre «