Buda Attila írása a ReTextum 8. kötetéről

2019. december 23. § 0 hozzászólás

recenzió

Magyar világi ponyvairodalom 1700–1820: I. Lírai dalok és versek. Sajtó alá rendezte Csörsz Rumen István. ReTextum 8. Budapest: reciti, 2018.

A világirodalom egy vagy több névvel autorizálható művei mellett jelentős számban keletkeztek minden korszakban úgynevezett anonim művek. Ez az elnevezés ugyan kicsit csalékony, mert a névtelen szerző fogalom önellentmondás – vagyis az ilyen munkákat nem az író személye, hanem a műve azonosítja –, de annyiban mindenképpen jogos, hogy az anonim művek befejezése legtöbbször nem köthető egy névhez, egy behatárolt időszakhoz, legfeljebb fel-, illetve eltűnésük hordja magában az időtényezőt.
» Tovább a teljes szövegre «

Buda Attila írása

2019. november 28. § 0 hozzászólás

recenzió

Tüskés Tibor válogatott bibliográfia. Összeállította Tüskés Anna. Budapest: reciti, 2018.

Bármit gondoljon is az olvasó a szellemtörténetről mint egy körülhatárolható történelmi korszak kultúramegközelítéséről, továbbá az annak egyik leágazásán magára ismerő tájirodalomról, a vidéki (paraszti) vagy városi (polgári) élet idilli tisztaságáról, illetve ördögi romlottságáról, ahogy az előzetes feltevések ezt prejudikálni szokták, tagadhatatlan, hogy az egységes, egységesülő nemzeti kultúrákon belül, feltéve, hogy ilyenek létrejönnek, a földrajzi elkülönülés sajátos jegyei legtöbbször kialakulnak. Elég csak arra utalni, hogy például Móricz Zsigmond és Babits Mihály vidékélménye nem csupán társadalmi különbségeket, de táji jegyeket is hordoz, ebből következően prózaszemléletük eltér egymástól, noha természetesen mindketten az egységes magyar nyelvű kultúra képviselői és alkotói.
» Tovább a teljes szövegre «

Buda Attila a Mikes-bibliográfiáról

2012. október 2. § 0 hozzászólás

Recenzió

Mikes Kelemen válogatott bibliográfia, Hopp Lajos anyaggyűjtésének felhasználásával összeáll. Kun Zsuzsanna, Maczák Ibolya, Budapest–Eger, MTA Irodalomtudományi Intézet–Líceum Kiadó, 2011.

Természetük szerint az évfordulós emlékezések ugyan függetlenek az ünnepelt személyek, szerzők akaratától, mégis nagyban hozzájárulnak az utókor értékeléséhez. Igaz ez az 1761-ben elhunyt Mikes Kelemen esetében is, akire 2011-ben kiemelt figyelemmel emlékezett a szakma halálának két és fél százados fordulója alkalmából. A kerek dátumot, több szakmai és szélesebb közönségnek szánt program köszöntötte (ezekről részletesen beszámol az évfordulós Mikes-honlap), s Mikes-antológiák és szövegkiadások mellett 2011-ben jelent meg Mikes válogatott személyi bibliográfiája is. Megemlítendő továbbá, hogy a leginkább leveleiről közismert szerzőt 2012-ben Rodostó (Tekirdağ) díszpolgárrá avatta, ami a hosszú ideig konfliktusos török–magyar múlt ismeretében egyáltalán nem magától értetődő esemény.


» Tovább a teljes szövegre «

No tags for this post.