Fóti Miklós az MTA Könyvtára török kéziratainak katalógusairól

december 27th, 2014 § 0 comments

könyvismertetés

Catalogue of Turkish manuscripts in the Library of the Hungarian Academy of Sciences, eds. Ismail Parlatır, György Hazai, Barbara Kellner-Heinkele, Berlin, 2007 (Oriental Manuscripts in the Library of the Hungarian Academy of Sciences, 2); Macar Bilimler Akademisi Kütüphanesi’ndeki Türkçe el yazmaları kataloğu, eds. Ismail Parlatır, György Hazai, Ankara, 2007 (Türkiye Bilimler Akademisi Yayınları, 13).

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának keleti kéziratgyűjteménye a 19. századi magyar turkológusok gyűjtőmunkájának eredményeként jött létre, így érdekes példája a korabeli tudósok tudományos érdeklődésének. Legnagyobb hányadát Szilágyi Dánielnek köszönhetjük, aki az 1848–49-es szabadságharc után – Kossuth Lajos követőjeként – az Oszmán Birodalomban keresett menedéket és Isztambulban telepedett le. A nyelv elsajátítása mellett komoly oszmanisztikai tanulmányokat folytatott, megélhetését pedig antik könyvek kereskedésével (sahhaf) biztosította. Ez utóbbi tevékenységének köszönhetjük, hogy jelentős számú kéziratos anyagot vásárolt össze. Szilágyi halála után az évtizedek alatt összegyűjtött irodalmi és történeti-geográfiai művek a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába kerültek. Ez képezi az alapját annak a kézirattárnak, ami további turkológusok kisebb gyűjteményeivel egészült ki: itt Vámbéry Ármin és Thúry József anyagait kell megemlíteni. Vásárlás útján is kiegészült a kollekció, a Kiskunhalasi Kollégium Szilády Áron-gyűjteménye került e módon a könyvtárba a második világháborút követően.

Az így létrejött páratlan gyűjtemény mai követelményeknek megfelelő katalogizálása azonban váratott magára. Míg az Európában létező hasonló kéziratgyűjteményeket már sokszor keletkezésükkor – a 17–18. században – számba vették, addig ennek csupán ideiglenesnek tekinthető katalógusai léteztek: Vámbéry Ármin, majd Kúnos Ignác még a 19. század végén beszámolókat írtak a Collectio Szilágyiánáról, később pedig Kégl Sándor állította össze kézzel írott katalógusát. Ez utóbbi ideiglenes jellegén kívül számos hiányosságot és hibát tartalmazott, nem beszélve arról, hogy hiányzik belőle az egyes tételek kodikológiai leírása is.

Ezen előzmények után elkerülhetetlenné vált, hogy a magyar turkológia régi adósságát rendezze, és elkészítse a gyűjtemény teljes és könyvformátumú katalógusát, mely a kutatókat világos elvek szerinti kéziratleírásokkal segíti a tájékozódásban. 2001-től az Akadémia meghívására több alkalommal tanulmányozhatta az anyagot az Ankarai Egyetem törökül, perzsául és arabul is kitűnően tudó professzora, Ismail Parlatır. Hazai György akadémikus kezdeményezésére és szervezésében széleskörű nemzetközi együttműködés jött létre: a török Külügyminisztérium Kulturális Osztálya (Dışişleri Bakanlığı Kültür Dairesi) segítségével Parlatir a helyszínen elkészíthette az egyes kéziratok leírását, Barbara Kellner-Heinkele (Berlin) pedig a felmerülő kérdések tisztázásában segített, míg az akkor a Nyelvtudományi Intézetben működő Orientalisztika Osztály Hazai György által vezetett oszmanistái biztosították a technikai hátteret. A munka két szálon zajlott: egy a törökországi közönségnek szánt kiadvány készítésével párhuzamosan egy angol nyelvű, az előbbinél bővebb és kidolgozottabb verzió is napvilágot látott. Mindkét publikáció 2007-ben jelent meg.

A kézzel írott ideiglenes katalógushoz képest ezekben világos elvek szerint épül fel egy-egy manuszkript leírása: a könyvtári jelzést rövid kodikológiai leírás követi, mely tartalmazza a fóliók, sorok, oszlopok számát, azok méretét, a papír méretét, ezt követi a kötés anyaga, minősége, vízjelek ismertetése, majd az írás duktusának típusadatai. A cím átírása – mai török helyesírás szerint és arab betűkkel egyaránt – után a manuszkript kezdő és végző sora következik, arab átírásban. Ez után következik a szerző személyének és munkájának rövid ismertetése – már ha erről információ állt rendelkezésre. Mivel legtöbbször olyan jól ismert kéziratokról van szó, amelynek számos példánya megtalálható Európa gyűjteményeiben, ezért a párhuzamos példányok referencia-adatai is meg lettek adva. Ez a fajta kéziratleírás tehát megfelel a nemzetközi gyakorlatban megszokottnak és elvártnak, mindenekelőtt a Katalogisierung der orientalischen Handschriften in Deutschland gyakorlatának. Ismail Parlatır rendszerező munkája során az is kiderült, hogy a gyűjtemény nem 679 kéziratot tartalmaz, hanem 890-et. Némely kézirat ugyanis több munkát is magában rejtett. Néhányuk arab és perzsa nyelven íródott, így végül 811 darabban lehetett meghatározni a Magyar Tudományos Akadémia Keleti Könyvtárának török gyűjteményét.

A felhasználót segíti a kéziratok tartalmi szempontú besorolása vallás, irodalom, történelem (összesen 644 darab), és egyéb (167 darab) tárgykörökbe. Vallás tárgykörében találjuk például a következőket: kanunname (törvénykönyvek), saks (vallási joggal kapcsolatos könyvek), házassági jog, fetvák, vakfiyye (kegyes alapítványok okiratai), tefsir (Korán kommentárok), fıkh és feraiz (jogi kérdések şeriat szerinti megoldásai), akaid (dogmák), ed’iye (imádságok).

Az irodalmi részben a következő műfajokba sorolt kéziratok találhatóak: a próféta életét és erényeit leíró művek (hilye, siyer, legendák), vallási történetek, lírai munkák (hamse, mesnevi), írók összes művét tartalmazó gyűjtemények (külliyat, divan), rövid történetek (hikaye), tanácsok (nasihatname), fordítások valamint magyarázatok (şerh), biográfiai munkák, követségek és utazások leírásai (sefaretname, seyahatname), kresztomátiák (münşeat), levelezések, gyűjteményes munkák (mecmuat).

A törtelmi rész a kormányzással, adminisztrációval kapcsolatos munkák mellett nagyvezíri dokumentumokat is tartalmaz.

A maradék 167 manuszkript vegyesebb képet mutat: találhatók itt enciklopédiák, csillagászati-, földrajzi tankönyvek, évkönyvek, matematikai művek, orvoslást, zoológiát, botanikát, nyelvtant, építészetet, zenét tárgyaló írások, és még egy recepteket tartalmazó kézirat is ide lett sorolva.

Különösen hasznos része a kötetnek a szerzők, ill. munkáik szerinti indexek. Kiemelhető hogy az angol nyelvű változat ebben még jobban segíti a kutatót, hiszen itt további mutatókkal egészül ki a katalógus: konkordancia a könyvtári jelzet és a katalógusbeli szám között; manuszkriptek, melyeknek több példánya is megtalálható az anyagban; kronológiai mutató; személy- és földrajzi nevek, intézmények megnevezései a leírásokban. Ezt követi a bibliográfia, amely nemcsak a kézirat irodalmát tartalmazza, hanem a legfontosabb keleti szerzőket is, akiknek munkái az akadémiai gyűjteményben fellelhetőek.

Összegzésül elmondható, hogy a török és magyar tudományos akadémiák együttműködésének köszönhetően elkészült munka lehetővé teszi, hogy a kutató immár előre, a kézirattári kutatásainak megkezdése előtt tájékozódhasson a Budapesten található keleti kéziratok állományáról, és kiválaszthassa a számára értékes forrásokat, összevethesse azokat más európai gyűjteményekben fellelhető példányaikkal. Joggal reménykedhetünk abban, hogy ezután számos hazai és nemzetközi publikáció készül el, amely a katalógus török kéziratainak transzkripcióját, fakszimiléit és természetesen a róluk szóló tanulmányokat tartalmazza.

Summary

For the collection of Turkish manuscripts in the Library of the Hungarian Academy of Sciences – unlike other collections in Europe – did not exist any published catalogue before. Except smaller descriptions from the end of the 19th century and a preliminary catalogue with handwriting, the researcher did not have the opportunity to inform about books and manuscripts of the collection. Result of the cooperation between the Hungarian and Turkish Academy of Sciences are the two catalogues, mentionned above, containing the description of 811 Turkish manuscripts with Arabic letters mainly from the territory of the Ottoman Empire. The manuscripts are categorized after their contents (religion, literature, historical works etc.), followed by practical indices and bibliography.

Tagged , ,

Vélemény, hozzászólás?