Buda Attila a Mikes-bibliográfiáról

október 2nd, 2012 § 0 comments

Recenzió

Mikes Kelemen válogatott bibliográfia, Hopp Lajos anyaggyűjtésének felhasználásával összeáll. Kun Zsuzsanna, Maczák Ibolya, Budapest–Eger, MTA Irodalomtudományi Intézet–Líceum Kiadó, 2011.

Természetük szerint az évfordulós emlékezések ugyan függetlenek az ünnepelt személyek, szerzők akaratától, mégis nagyban hozzájárulnak az utókor értékeléséhez. Igaz ez az 1761-ben elhunyt Mikes Kelemen esetében is, akire 2011-ben kiemelt figyelemmel emlékezett a szakma halálának két és fél százados fordulója alkalmából. A kerek dátumot, több szakmai és szélesebb közönségnek szánt program köszöntötte (ezekről részletesen beszámol az évfordulós Mikes-honlap), s Mikes-antológiák és szövegkiadások mellett 2011-ben jelent meg Mikes válogatott személyi bibliográfiája is. Megemlítendő továbbá, hogy a leginkább leveleiről közismert szerzőt 2012-ben Rodostó (Tekirdağ) díszpolgárrá avatta, ami a hosszú ideig konfliktusos török–magyar múlt ismeretében egyáltalán nem magától értetődő esemény.

A bibliográfia elkészültét egy, az évfordulótól független körülmény is elősegítette. A Mikes művek kritikai kiadásának sajtó alá rendezője, Hopp Lajos készített korábban egy összeállítást, amelynek tartalmáról, felhasználhatóságáról Tüskés Gábor ad számot az elkészült munka bevezetőjében. Ezt az előgyűjtést egészítették ki a bibliográfia szerkesztői – Kun Zsuzsanna és Maczák Ibolya –, munkájuk azonban messze meghaladja a szimpla összeállítói tevékenységet: az elkészült jegyzék egyszerre összegzi a korábbi kutatásokat és inspirálja a Mikesre, valamint művére irányuló, jövőbeli érdeklődést is.

A számbavételre érdemes, releváns tartalmú források tételei a művek–szakirodalom–kultusz hármas csoportosításban olvashatók. Mindezt megelőzi a felhasznált bibliográfiák regisztrálása, melyek részben kéziratosak – közöttük Hopp Lajos már említett gyűjtése, amely e munkának is alapját képezte –, részben nyomtatottak, részben hálózati közlések. Mivel nem teljes értékű bibliográfia az, amely nem rögzíti elődeit, – feltéve, hogy vannak ilyenek – s nem sorolja fel azokat a korábbi, hasonló munkákat, amelyekből saját gyűjtése kiindult, az összeállítók nagyon helyesen ezt a felsorolást helyezték előre, amivel egyben saját munkájukat is pozicionálták a Mikessel kapcsolatos bibliográfiák sorában.

A művek az információhordozók változását követik a kéziratoktól a nyomtatott kiadásokon túl a hanghordozókig, illetve a digitális kiadványokig. Ez a sorrend tulajdonképpen a nyomtatott bibliográfiai feltárás határait is mutatja, hiszen a következő információs szint, az online szövegközlés, szakirodalom és recepció a virtualitás következtében a legnagyobb erőfeszítések ellenére is valószínűleg csak részlegesen és időlegesen megragadható – habár talán bővülő számú – tételeket eredményez, amelyek visszakereshetősége bizonytalan, tartalma pedig sok esetben nem üti meg a nyomtatott változat válogatásának mértékét.

A nyomtatott kiadások felsorolása elején a szakmailag legmegbízhatóbb szövegforrás, a kritikai kiadás kötetei állnak, ezt követi a válogatások, az önálló és a szemelvényes művek rögzítése. Kiemelkedő szerepe van Mikes munkásságában és befogadástörténetében a Törökországi leveleknek; a tételek az 1794-es első kiadástól a 2009-es hasonmásig terjednek. Jól látszik, hogy az egymást követő kiadások során a mű egyfelől a magyar irodalom részévé vált, másfelől generálta az életmű mélyebb feltárását, majd a művek kritikai kiadását. A különböző kiadások tételei tartalmazzák az ismertetések, recenziók adatait, szükség esetén pedig a forrás tartalmára vonatkozó annotációkat is. Impozáns a Leveleskönyv idegen nyelvű kiadásainak száma, amelyek között nem csupán szemelvényes, hanem teljes szövegű változatok is találhatók. Külön öröm, hogy ezek nagyobb számban nem magyar intézmények gondozásában jelentek meg, s Mikes külföldi megismertetésére a hazai kiadók csak rásegítettek. A nemzetközi érdeklődésben természetesen a téma játssza a fontosabb szerepet, a közös európai történelem, az orientalizmus ma is érdeklődést kiváltó hagyománya, s ebből a szempontból a mű nyelve másodlagos. Utóbbi viszont a fordítással kapcsolatos problémák, az autentikus nyelvi eszköztár megteremtése során léphet előtérbe; Mikes nyelvének idegen nyelvi megjelenítése a fordítások utáni kutatások egyik irányát is jelentheti.

A gazdag szakirodalom, recepció áttekintése arra is alkalmat nyújt, hogy a szakma számára megmutatkozzon, szűkebb geográfiai környezetünkben mely népek irodalom- vagy történettudományában hagyott nyomot Mikes személye és (legalább) legismertebb munkája. Mondhatni azt, hogy Mikes Kelemen munkásságának teljessége csak a kritikai kiadás kötetei nyomán vált általánosan ismertté, kivéve természetesen leveleit, amelyek teljes vagy részkiadások, illetve oktatásbeli előfordulások következtében legalább említésszinten ismertek voltak. E fejezetben olyan tételek is szerepelnek, amelyekre személyi bibliográfiákban általában nem fordítanak figyelmet az összeállítók, noha jellemző képét adhatják egy-egy alkotó befogadásának; Kun Zsuzsanna és Maczák Ibolya azonban felsorolják a kézikönyvek, tankönyvek, lexikonok vonatkozó részleteit, sőt az egyetemi oktatás különféle szintjein készült, Mikesre vonatkozó dolgozatokat is, utóbbiak közül néhányat irodalombeli említés és nem autopszia alapján. Ez világosan mutatja az átgondolt és minden forrásra kiterjedő gyűjtést, bár éppen a dolgozatokkal kapcsolatban felmerülhet: vajon a budapesti, kolozsvári, szombathelyi, nyíregyházi, piliscsabai intézményeken kívül máshol nem készültek-e hasonló zárómunkák?

Igen változatos anyagot regisztrál a Hatás- és kultusztörténet című fejezet, terjedelem, műfaj, tartalom szempontjából. A gyűjtőkör nem csupán az írásos dokumentumokat foglalja magában, hanem a képzőművészeti, szobrászati, éremművészeti, zenei alkotásokat s a filmeket is tartalmazza. A bibliográfiát a Mikessel kapcsolatos intézmények, emlékhelyek, kiállítások, díjak vegyes tételei zárják.

Az előttünk fekvő munka az elkészülte feletti öröm mellett azt is eszébe juttatja a recenzensnek: hány olyan XVIII. századi, XVIII. század végi, reformkor előtti magyar szerző van, aki efféle összegzéssel még nem rendelkezik. Neveket nem kell felsorolni, de micsoda lehetőséget rejt(ene) e felismerés az egyetemi könyvtár- vagy irodalomszakok magasabb évfolyamú hallgatói számára, hogy elmélyedjenek választott foglalkozásuk egy-egy részében, gyakorlati tapasztalatokat szerezve, melyek eredménye mások számára is gyümölcsöző lehetne. Persze mindez feltételezi a szaktanári elkötelezettséget, útmutatásokat és józan késztetéseket is… Mindenesetre a Mikes-bibliográfia tételleírásai pontosak, a gyors és biztos tájékozódást utalások, megjegyzések és névmutató segítik. Általánosságban is igaz, hogy itt minden a tudományos kutatás szolgálatában áll, amit például az annotációk, az analitikus leírások, vagy a számozatlan oldalakra is kiterjedő figyelem mutatnak. Ugyancsak hasznos segítség, hogy – ahol van – a tételek tartalmazzák a recepciót, ami a kritika és a befogadás aktuális állapotát is jelzi. Meg kell jegyezni azonban, hogy, ha már a címoldal és a tartalom kétnyelvű, ami nyilván a megjelenés egyik támogatója felé tett gesztus volt, akkor legalább egy rövid német rezümé is a kötetbe kerülhetett volna, mondjuk az előszó után.

E munkát összevetve más, a korral párhuzamos időszak bibliográfiáival, világosan látszik, hogy micsoda különbség van egy általános, irodalmi, irodalomtörténeti, illetve egy személyi bibliográfia tartalma, struktúrája, mélysége között. Nem helyettesítik, ellenben jól kiegészítik egymást. A sokszínű és virágzó bibliográfiai kultúra is egyik fokmérője a nemzeti művelődés életrevalóságának, az értelmiség általi támogatottságának. De 250 példányban megjelentetni egy ilyen munkát, e sorok írójában egyszerre kelt hiányérzetet, másfelől a pazarlás tényét jelzi.

Summary

Ide

No tags for this post.

Vélemény, hozzászólás?