Kettős megvilágítás

november 22nd, 2008 § 0 comments

autoreferátum

Kettős megvilágítás: Fordításelméleti írások Szent Jeromostól a 20. század végéig, szerk. Józan Ildikó, Jeney Éva, Hajdu Péter, Budapest, Balassi, 2007 (Pont fordítva 4).

„Aki olyan szövegekbe mélyed el, melyek valamely más világot artikulálnak, saját gondolkodási módját és tapasztalatait próbálja ki egy olyan játéktéren belül, amely idegen, ám a fordítás során a saját gondolkodási mód és tapasztalatok számára mégiscsak hozzáférhetőnek mutatkozik. Az idegennek a sajáton belüli megjelenése a saját jelleget kifejezetté teszi; más összefüggésben jelenhet meg s ezáltal talán idegenszerűvé is válhat. A megértésnek az idegenbe való behelyezkedése révén mutatkozik meg, hogy az ember a saját világát miképp értheti meg vagy miképp akarja megérteni – nem a reflexió módján, hanem a megértés tapasztalatában közvetlenül: azáltal, hogy az idegen a saját élet valamely játékterét alakítja ki, hogy az idegen világ a sajátunkon belül jelenvalóvá lesz, s ily módon a világ kifejezetten érvényre jut. A fordítás úgyszólván kettős megvilágítás, melyben világtapasztalat és világkép mint mélység és felület egymást kiegészíti.” (Günter Figal)

Átemelve a régi rec.itiről.

Tartalom

No tags for this post.

Vélemény, hozzászólás?